Kassai Munkás, 1907. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)
1907-03-16 / 1. szám
4. oldal. KASSAI MUNKÁS 1. szám, mint mostoháival, még cirógatása nyomán is a vér serked ki testünkből. Pedig nem vagyunk torzalakok, akikre undor lenne reánézni, és nem vagyunk korcsszülöttek, akik összeroppanunk a gyöngéd ölelés alatt is. Fiaink és testvéreink az ország hadseregének zömét képezik, leányainkra, nővéreinkre sóvár szemmel néznek a kéjencek, ami erőnknek és embervoltunknak nem kisebb bizonysága annál a ténynél, hogy rajtunk nyugszik az egész emberi társadalom, mert hiszen a mi vállaink, a mi kezünk tartják el a dologtalanok és élősködők millióit jólétben és pazar fényűzésben. Miért vagyunk hát a természet kivetettjei? Miért nem hevíti vérünket gyorsabb lüktetésre a tavaszi napsugár? Miért nem olvasztja le homlokunkról a gond kérgét az enyhe szellő? Miért nem tud felszabadulni mellünk az átkos lidércnyomás súlya alól, mely belénk fojtja az elkeseredés dühét és megnémítja nyelvünket? Miért tűrjük el továbbra is a vigasztalhatatlan, reménytelen nyomorúság szürkeségét, mikor az egész természet a buja pompa színeibe öltözik. Értelme és oka van annak, hogy a néphit a tavaszt a szabadság és a szerelem évszakának tekinti. A természetben a tavaszi napsugár csókjai nyomán csakugyan szabadság, eleven, mozgó élet támad. Az utjukban megakasztott patakok áttörik jégbilincseiket és rohannak előre ; a fák és növények ereiben felpezsdülnek a lassan kerengő nedvek és lombot hajtanak, virágok fakantanak ; a messze idegenből visszajönnek a vándormadarak, mintegy hivó szóra és az egész természetet vigság, derűs, eleven szabadság tölti be, mely szerelemre hangolja az élőket, megtermékenyíti a gyümölcsöt érlelő virágok kelyhét és megrokantja az ivadéknevelő élőlényeket. A tavasz a természet megújhodása, a soha el nem múló, örök élet győzedelme az elnyomatás, a halál felett. Minden népek mondavilágában helyet foglal az ősregék között a megszemélyesített életnek ez a küzdelme. A naiv ősnépek úgy fogták fel az évszakok váltakozását és a tavasz diadalmas visszatértét, mint az élet és halál isteneinek a viaskodását, melyben mindig az Élet kerekedik felül a Halálon. Ez bár kétségkívül optimisztikus felfogásra mutat, mégis arról teszen tanúságot, hogy az ősnépek helyesen szemlélték a fejlődő élet küzdelmeit, a minduntalan reátörő mindenféle viszontagsággal. Ez a mozzanat az, amely a mi világszemléletünknek is a velejét képezi, persze meggyarapodott tudásunk által, regeszerűségétől megtisztulva. Látjuk, hogy az emberi ész, az öntudatos eszmélkedés, mely életet ad az eddig holt, mert öntudatlan tömegeknek, nehéz és fáradságos küzdelmet folytat a halál felbomlasztó törekvései ellen. A mi életünknek, a világot megváltó szocziáldemokrata eszmék életének útját állja a mai társadalmi viszonyok fagyasztó tele. Ez ellen a dermedtség ellen, a tudatlanság és gonoszság ellen vesszük mi fel a harcot. És ezen kell a természet rendje szerint győzedelmeskednünk, biztosítván az emberiség továbbfejlődésének szabad menetét. Ez a győzelem lesz az igazi tavasz, az emberiség történetében először felvirradó, termékenyítő és gyümölcsérlelő tavasz. Addig nincs okunk örvendezni a tavasz eljöttén, amíg a természet ünnepébe bele nem kapcsolhatjuk az emberek győzelmi ünnepét is. Ma ki vagyunk szakítva a természetből, azért természetellenes is a helyzetünk és a természet szabadságünnepén rabszolgavoltunkon kell szégyenkeznünk, az élet szerelmi himnuszába pedig panaszszavunk és nyögéseink keverednek. A mai tavasz nem az emberi boldogságot kelti új életre. A mai tavasz csak a hazugságok rügyfakadása, melyből mérges, bódító, gyilkos gyümölcsöt érlel a kertészkedő társadalmi rend. HÍREK. Soros gyógyszerész. Gyalázatos eljárás az, ami dívik Kassán a gyógyszerek kiadása körül. Ugyanis a patikusok kartelben vannak és behozták az a divatot, hogy egyesületek, testületek tagjai nem ott készíttethetik receptjüket, ahol jónak vélik, vagy ahol bizalmuk van, hanem a soros gyógyszerésznél. És ez így van a városi szegényekkel is, akiknek, ha pl. Polányin van a sor, egész a Szepsi-útra kell lemenni az orvosságot elkészíttetni, mermáshol ki nem adják. S így igen könnyen megtörténhetik, különösen télen, míg egy ilyen szegény asszony gyermekével oly messzire szalad — a kis ártatlan a karján megfagy. Felszólítjuk a polgármestert, hogy azonnal intézkedjen ez anomália megszüntetésére, mert az, hogy a polgármester felesége nem kényszerült a betegápolási alap terhére gyógyszert rendelni, nem lehet érv, hogy proletárasszonyok halálra szaladják magukat, míg végre reáakadnak a soros gyógyszerészre. Apponyi szellem a kassai állami főreáliskolában. Felháborító esetről értesítettek bennünket, mely — ha a valóságnak megfelel — minden az ország kultúrájáért lelkesedő embert aggodalomra késztet. A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség ünnepére készült a reáliskola „Önképző“ köre. A „Talpra Magyar“ szavalására két hallgató, névszerint Havas Rezső és Tomka Gyula vállalkoztak. Összeült a 9 tagú bizottság Bőhm Rezső ifjúsági elnök elnöklése mellett, jelen volt még az önképzőkör tanárelnöke, dr. Pap Illés. A bíráló bizottság — 7 szavazattal 2 ellenében — Havas szavazatát jobbnaktalálta és az ünnepélyen való szavalással őt bízta meg. Dr. Pap Illés tanár, a bizottság határozata ellenére, Tomka Gyulát bízta meg az ünnepélyen való szavalással, állítólag azért, hogy az ünnepélynek ne legyen felekezeti jellege. Erre Havas Rezső, kit ez az önkényeskedés sértett, az ünnepélyen nem akart megjelenni, egyszersmint megtagadta az önképző ének- és zenekarában való közreműködését. Ezt meghallotta Orlovszky István, az intézet igazgatója, magához hivatta Havast, annak meghallgatása után az előadás hallgatását megtiltotta és az intézetből kizárta, amit a tanári konferencia utólag jóváhagyott. E hírünket fentartással közöljük, mert nem szabad