Kassai Munkás, 1912. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-06 / 1. szám
Kassa és népe. A munka világából. XXV. Jubilált gyárban jártunk a héten. Nem gyönge 15—20 évet jubiláltban, hanem olyanban, amelyik már a századik születési événél nézett vissza a „göröngyös múltraEz a gyár a „ .. . „ ,, Haltenberger Béla kelmefestő és vegyitisztító gyára. Hát el lehet mondani, hogy ennél szebb és imponálóbb gyárat keresnünk sem kell, hogy ha a falragaszokról és a reklámtáblákról nézzük. Bizonyára akad idegen is, aki keserűen sóhajt föl magában, hogy miért nem az ő városában van egy ilyen szép nagy gyár. Persze a naiv és irigy idegennek esze ágában sincs, hogy a gyárat a maga valóságában is megnézze. Mi megnéztük és bizony a viszonyokat olyanoknak találtuk, amelyek egy cseppet sem válnak díszére ennek a tisztes korú gyárnak. A gyár helyiségei régi módiak és egy-kettőt kivéve nem felelnek meg még a mai átlagos gyári viszonyoknak sem. A legnagyobb bajok közé tartozik az is, hogy a helyiségek betonirozottak és ennek ártalmas hatását persze még a használt nagy facipők sem képesek kellőképpen ellensúlyozni. A gallérjegyzés helyiségei pedig határozottan betiltandók volnának. Sötét pince helyiségek ezek, amelyekből a bűzös levegőt ventillátorral igyekeznek eltávolítani, de nagyon csekély eredménnyel. Azt a figyelmet azonban a gyáros részéről nem szabad elvitatnunk, hogy a benzin tartályokat külön helyiségben helyezte el és így szerencsétlenség esetén nagyobb katasztrófa nem következnék be. Igaz ugyan, hogy ez a gyáros érdeke is, mivelhogy az ő lakása a gyár fölött van. A munkabérek tekintetében is az utolsók közt ballag a gyár. Közel harminc munkásnőnek csak nyolcvan fillér a napi fizetése. A legjobban vannak még díjazva a csomagolásnál, ahol 3—4 koronás bérek is vannak. A vasalásnál, ahol harmincan dolgoznak, 1 korona 60 fillér a leggyakoribb fizetés Néhányan kapnak többet is. A mosónők 2 koronától 2 korona 40 fillérig keresnek naponta. A festőműhelyben három szakmunkás van, akik közül kettő 33, egy 40 korona heti fizetésben részesül. A vegyitisztításnál négy munkásnak 22 koronától 34-ig megy a fizetése. A férfi gyári munkások száma 10, akiknek az átlagos napi keresete 3 koronát tesz ki. A női gyárimunkások száma 18. Itt a leggyakoribb fizetés az 1 korona 80 fillér. De régi munkásoknál előfordul 2 korona 70 filléres fizetés is. Az apróbb munkáslányok száma 34. Ezek a legkizsákmányoltabb alkalmazottai a gyárnak. Fizetésük napi 80 fillér Csak néhánynak van 1 korona 60 fillér napszámra. A férfiruha javítást hat szabómunkás végzi. Itt 27 korona a legmagasabb fizetés. De a legtöbbnek csak 20 koronája van hetenként. A gallérjegyzésnél két munkás dolgozik. A fizetés heti 28 és 30 korona. Ugyancsak a gallérjegyzésnél dolgozik még három munkásnő, akiknek havonta 30—60 korona fizetés jár. A varrólányok száma három. Keresetük 50 és 54 korona közt váltakozik Az irodákban 13 nő van alkalmazásban. Itt a legmagasabb fizetés havi 80 korona. A legsűrűbb pedig a jó szerény negyven korona. A gyárat egy 16 lóerejű gép hajtja, melynek gépésze havi 180 korona fizetésben részesül. A munkásnők nagy részéből még hiányzik az elégedetlenség nemes érzete, ami a Domonkosok ide is elható agitációjának köszönhető. A 40 és 80 krajcárt kereső munkásnő még hisz a pap túlvilági boldogságról szóló meséjének és tán, a mennyekre gondolva, bele is képzeli magát azokba a drága szép ruhákba, amelyeket most nagy szorgalommal tisztára pucol. Sőt valószínű, hogy még azt is elképzeli, hogy szegény vékonynyakú és kormosszínű férjének vagy fiának odafönt szintén olyan 42—44-es számú gallér kell, mint amilyent idelenn pucol tiszta fehérre az uraknak. De a gyáros maga is igyekszik a régi jó világot föntartani. Jótékonykodik az öreg nyakra-főre. Ezenközben azonban nem bízik a „mindent látó istenben“, mert a jótékonykodásáról szóló híreket soronkénti fizetéssel leadja a lapokba, hogy hadd lássa a világ az ő nagy szívét. Persze megesik az is, hogy a jótékonykodásba egy kis hazugság vegyül. Így volt ez a múlt évben is, amikor a gyár jubilált. Az öreg még a fővárosi lapokban is leadta, hogy a jubileum alkalmával a „jószívű gyáros" ennyire, meg annyira megvendégelte a munkásait Persze ebből egy szó sem volt igaz. Az öreg úr azonban olyan butának tartotta személyzetét, hogy azt hitte, hogy azok közül senki sem olvas lapot és így bátran lehet leadni mindent. De nem így történt, mert már ebben a gyárban is olvasnak újságot és igy a turpisság kisült. És ha majd valamennyien olvasnak újságot, még peg jó újságot, több turpisság is fog ott napvilágra jutni. Olyan turpisságok, amelyek megszüntetése után a munkások nemcsak odafönn, de már idelenn is örömesebb életet fognak élni... KASSAI MUNKÁS 3. oldal. A közjogász választójoga. Többes szavazat a „nemzeti ész“ alapján. Híres legény a rozoga és szuette asztala nemzeti csárdában Nagy Olivér Nem a komoly munka, hanem a szájaskodása tette azzá. És hangsúlyoznunk sem kell, hogy mint ilyennek a jó fehér madárlátta kenyéren kívül a nagy kancsó borokból is jócskán kijutott. Országköltségen bejárta a külföldet és ahol csak akadt egy kis bámészkodó tömeg, annak előadást tartott a magyar közjogról. Ezzel azonban nem érte be Nagy úr. Belenyúlt őkelme a választójog dolgának a tárgyalásába is. Irt egy fontszámra nehéz súlyú könyvet, melyben leadta hátborzongató véleményét erről a fontos kérdésről. Eddig nem tartottuk ezt a munkát érdemesnek arra, hogy vele foglalkozzunk, most azonban, bizonyítékául annak, hogy a választójog kérdésének milyen érlelő hatása van, közlünk belőle néhány szemelvényt. A 193. lapon a többes szavazatról folyik a disputa: .. .„A többes szavazat értelme általában az, hogy bár minden meglett férfi állampolgárnak beleszólási joga van az állam ügyvitelébe, de azért akinek nagyobb a műveltsége, vagy akit családi viszonyai és vagyoni körülményei szorosabban csatolnak a hazához (!!) ... annak a befolyása is nagyobb legyen.“. . . A szög a fején van találva. Olivér barátunk szerint akinek több a szamara, ökre, ruha, annak több szavazat adandó. Akinek az apja már a vak Béla idejében is pohárnok volt, szintén több jog illeti meg. Gyerünk tovább.