Kassai Munkás, 1912. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 1. szám

4. oldal. KASSAI MUNKÁS Ugyanezen a lapon ez áll még: . . . Kuncz Ignác szerint „minden polgárt oly arányban illeti meg a politikai jog, amely arányban benne a nemzet gondolja és érzi önmagát.“ — Egy hazafias tudósban több nemzeti ész van, mint egy haza­fias parasztban. — Az értelmiség a többes szavazat egyik alapja, de nem az absztrakt értelmiség, hanem a nemzeti észtől áthatott és a nemzet szolgálatában álló értelmiség . . . Kettős rendekbe és vigyázz állásba minden magyar és rajta, kisütni, hogy mi az isten csodája az a nemzeti ész, mert mi, bár tudományunkat olyan iskolában sze­reztük, amilyent a magyar állam nem fog egyhamar létesíteni, nem tudjuk kisütni. Mi eddig csak azt tudtuk, hogy valamikor volt nemzeti nagylétünk, amelyet bizo­nyos magyar nemzeti urak egy Mohács nevű nádfedeles falunál sírba döntöttek. Arról is volt tudomásunk, hogy volt egy Nemzeti Újság című kraj­­cárosunk, amely azonban rövid fölállás után szintén jobblétre szenderült. A nyílt szavazásnak is nagy barátja Olivér úr. Ennek szerinte való helyességét Olivér úr így próbálja bizonyítgatni : ...A magyar néplélek,a magyar nép őszintesége,nyílt szókimondása, politizálási vágya az, hogy ő, ha szabad ideje van, szeret az ország sorsáról elbeszélgetni, másnak a véleményét kikérni, a maga baját vele közölni, mindez a nyílt szavazásnak egy-egy bizonyítéka. Mondhatnák, hogy a legekszponáltabb és a legkényesebb helyzetben levő közhivatalnok is csak addig lesz függő, amíg a függőségtől fél (?), de midőn erős elhatározással meré­szen szembeszáll a kellemetlenségekkel, amelyek politikai véleménye miatt érhetik, már akkor az ő függősége meg is szűnt... Hát ezek a nyílt szavazás bizonyítékai. De Olivér úr kegyetlen is ám, mint a puszták királya és büntetni is kívánt. Egyelőre persze nem bottal, hanem igy­nl: „Aki a szavazástól tartózkodik , közhivatalt, közmeg­­bizatást, kitüntetést ne kapjon az ilyen nemzendő ember. De ha már megvan a közhivatala, elő se léphessen.“ Azonban Olivér úrban nemcsak kegyetlenség, de ro­mantika is van. Ezt a következő elmefuttatás bizonyítja : „Minő szép és magasztos gondolat volna tehát, hogy minden fiatalember akkor, amikor a politikai jogok osztályosává válik, amikor tehát nagykorúvá lesz, ünne­pélyes fogadalmat tegyen arra, hogy a magyar hazának hű fia lesz, semmiféle csábításnak, mely őt ettől eltéríteni szándékozik, engedni nem fog , hogy azt a nagyszerű jogot, amely részben a politikai jogosítványok reáruhá­­zása, de különösen a választói jog elnyerése által most már az övé is lesz, mindenkor csak a magyar haza, az egy­séges és oszthatatlan magyar nemzeti állam érdekében fogja érvényesíteni. Nemzeti ünneppé lehetne tenni minden évben azt a napot, amikor ünnepélyesen felavatják az új honpolgárokat. Magától értetődik, — írja a 125 lapon , hogy a honfiú felavatásnak nem volna értelme akkor, ha a felavatandó nem tudná azt minő célból történik az. Bele kell oltani azt, hogy a magyar államisághoz tartozás magasztos kötelességeket ró reá. Meg kell őt ismertetni alkotmányunk alaptételeivel, azzal, hogy ő, amikor választói jogát gyakorolja, akkor a magyar állam kormányzatának részesévé válik. Nagy vonásokban, a nép­lélek egyszerűségéhez leereszkedve, fel kell előttük tárni al­kotmányunk évezredes épületének titkait... Ha a választói reform kimondaná azt, hogy Magyarországon minden esztendőben egy napot e célból nemzeti ünneppé avatni, akkor a kérdésnek ünnepélyes megoldása már is készen volna. Mikor elérkeznék a honpolgári felavatásnak ünnepe, akkor a jegyző v. a főszolgabíró (?) a népnek a saját nyelvén egy kis hazafias beszédet tartana ... a vallások lelkészei akár egyszerű jelenlétükkel (!), akár külön felszólalásukkal (!!) az ünnepély fényét csak emelnék és a népre való jótékony hatását növelnék. A választói névjegyzékbe azokat vennék be csak, akiknek az ünnepélyes fogadalomról megfelelő okiratuk (!) van.“ Már engedjen meg Olivér barátunk, hogy mikor elismerjük eszméjének unikumszerűségét, egyben meg­jegyezhessük, hogy az idézetben fölsorolt sok szép aktus csak akkor lenne igazán bekoronázva, ha kiegészítődnék azzal, hogy az új honpolgárok kevésbé fontos erőiket föl­metszenék és az onnan kicsorgó vért egy közös edénybe eresztve, megesküdnének arra, hogy kálomista létükre is kormánypárti és katholikus férfiakra adják le szavazataikat. Igazságtalanok lennénk, ha ide nem kapcsolnánk azt is, hogy milyen hiedelemmel bocsátotta útnak ez a jeles férfiú munkáját. íme : ... Engedje meg a magyarok Istene, hogy köny­vemmel annyit használtam légyen nemzeti önállóságunk ügyének, mint amily igaz lélekkel írtam ... Nincs tovább. És ezek után mi azt tételezzük fel, hogy az ilyen halandó őse, aki néhány ember által ismert könyvétől ekkora hatást várt, bizonyára már az Árpád hadai­ban is őrnagyi rangot viselt. Végezetül pedig még annyit, hogy a demokratiku­sabb választójog hatása már annyira átjárta az ő dohos fejét is, hogy nemrégiben megjelent könyve és a kassai jogakadémia által elfogadott­­ reakciós választójogi ter­vezete között mérhetetlen szakadékok vannak. És rövidesen így lesz ez a többi vadmagyaroknál is. HÍREK. Munkások pusztulása. Ezen a héten ismét aratott az erőszakos halál a munkások között. Budapesten, az Ásványolaj Részvénytársaság telepén fölrobbant egy kazán, amely négy munkásnak nyomban kioltotta az életét, kettőt halálosan, hármat könnyebben megsebe­sített. — Zólyomban, a „Salgótarjáni Kőszénbánya Rész­vénytársaság“ Unió gyárában vasárnap reggel (hol a munkaszünet?! — Szerk.) fölrobbant egy tartály, amely a csöveket tisztitó munkások közül egyet halálra sújtott. Ezenkívül még négy munkás szenvedett súlyos sérülé­seket. — A désaknai sóbányában egy munkást a föl­robbant dinamit darabokra tépett. — Nagyváradon pedig a gáz ölt meg két épitőmunkást. — Így kezdte a tőke a „boldog újesztendőt.“ És szinte irtózattal gondol az ember a folytatására és végére.» A függetlenségi párt újéve. A kassai független­ségi párt tagjai közül mintegy 40-en tisztelegtek újév napján Korláth Ferenc elnöknél. Az aktuális beszédek elhangzása után a párt táviratilag üdvözölte Justh Gyulát. Mágnásnők a sajtóért. Kemény munkára vállal­koztak a magyar mágnásvilág dédelgetett fehér pávái. Elhatározták, hogy a keresztény családok millióit meg­tisztítják a katholikus egyházat és vallást pocskondiázó sajtótól. Nem tudjuk, hogy milyen eredménye lesz majd ennek a kemény munkának, azt azonban már most ki­jelentjük, hogy a puha pávák eme nekiiramodása nekünk fölötte imponál. HU­I ' MSIvlAcnA Férfi-ingek, gallérok, női­ ruhák, füg- IWIUI­Bcll M­­IBnsLIU^^IIIS gönyök tisztítása és vasalása kiváló Villanymosó és fényVasaló m­ézete Kassa, Apáca­ utca, szépen és a leggyorsabban készül.

Next