Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)

1920-08-07 / 179. szám

Myolcvankettedik évfolyam, 179. sz. FB.ELÖ« HElKnaTÓ: Dr. KÖVES ILLÉS Szombat 1920 Augusztus 7 i4«k fa.ljk.n A* vtiékAai Bfiia Avva ••• *•••> fAlíraa SO karaoa, nanaAAm SO korona^ ogr koaayn 14 korona Kyyas si Am Ara SO flllAr. (A TESCHENI KÉRDÉSBEN) végre megtör­tént a döntés. A hatalmon lévő ár­tánt úgy a cseheket, mint a lengyeleket ki akarta elégíteni. Ezért egyik részét a cseheknek, a másik részét a lengyeleknek juttatta. Ezzel elérte azt, hogy a csehek nincsenek megelégedve az eredménnyel, a lengyelek zúgolódnak a döntés ellen. A tescheni nép pedig, amely évszázadok óta ös­­­szetartozandónak érezte magát, a legboldog­talanabb, mert megkérdezése nélkül döntöttek sorsáról, holott a wilsoni elvek hangoztatásából kifolyólag ezen terület népe joggal hihette magá­ról, hogy népszavazás útján kifejezett akaratát figyelembe veszik. Nem így történt. Hogy ennek az elkeseredésnek a politikában nyoma lesz, azt mindenki tudja, aki a nemzeti érzelem tartalmá­val tisztában van. Már­pedig a tescheni kerület csak 22 százalékban volt cseh, 30 százalékban lengyel és 48 százalékban német. A csehek tehát újabb nemzetiségeket kaptak, amelyek az amúgy is nehéz kormányzási problé­mát még nehezebbekké teszik Mert nem szabad felednünk, hogy — amint erre Eötvös József rám­utatott — minden nemzeti törekvésnek alapja, felsőbbségének érzete, s célja: az uralkodás. Nincs nemzet a világon, amely szellemi vagy erkölcsi tuajdonságainál fogva ne érezné azt, hogy ő magasabban áll a többinél, s ezen magasabbrendűségének érvényt is akarna szerezni azáltal, hogy más népet uralma alá hajtani törekszik.­­ A zsidó nép egyiptomi kínszenvedésétől kezdve az indiánusig, akit a szívtelen fehér még azon szűk téren sem hagy bántatlanul, melyet őseinek országából neki még meghagyod, s akit kutyákkal kerget tova, hogy nagyobb tért nyer­jen ültetvényeinek, hol a boldogtalan afrikait kor­báccsal kényszeríti munkára, a legrégibb kortól kezdve a legújabbig nincsen egy percnyi időkhöz, amelyben az egyik nép által a másikon elköve­tett, legembertelenebb zsarnoksággal ne talál­koznánk. Ettől a boldogtalan zsarnokságtól csak úgy szabadulhatna meg az egész emberiség és köz­tük Csehszlovákia és Russzia, ha az éppen hatalmon levő nép elismerné és annak belátására jutna, hogy az egyes nemzetiségeket egyedek, individiumok, tehet emberek alkotják. Ember és ember között pedig emberi méltóság, emberi lét tekintetében nincsen és nem is lehet különbség, ezért semminemű gátat sem szabad emelni az embernek azon legelemibb emberi joga ellen, hogy azon nyelven szerezze meg és fejlessze a maga szellemi kincsét, amely nyelvet anyanyel­vének vall. Ezt a primitív kormányzási tételt azonban egy hatalmon lévő nép sem fogadta el magára nézve kötelezőnek és hatalmi gőgjében, felsőbbségének tudatában a többi alárendelt népnek nyakára teszi lábát. Vagy nem ezt teszi még a nagyon hatalmas, gazdag, az alkotmányosság mintaképének mon­dott Anglia is a szegény írekkel ? S mert így tesz, a hatalmas Anglia nem bír az írekkel béké­­élni . Ugyanezen eset van itt. A csehek uralkodni akarnak a szlovákon, németen, magyaron, len­gyelen, ruténen, mert uralkodásra termettnek és jogosítottnak hiszi magát. Eredmény: szemben találja magával a szlovákot, magyart, németet, lengyelt és rutént, amely nem engedi magát uralom alá hajtani. Az idecsatolt tescheni vidék nemzetiségi lakosai tehát erősítik a küzdelemben álló nem­zetiségeket és ezzel szaporítják az országbom­lasztó elemeket, ami a csehek erejét gyöngíti és a meddő küzdelemben elsorvasztja. Talán a nemzetiségi kérdés megoldatlan­ságából fakadó, előrelátható kárt helyre fogja majd hozni az a gazdasági előny, ami Teschen­­nek Csehországhoz való csatolásával az országra háramlik. Ez a gazdasági haszon is csak a levegőben lóg. Mert a spai konferencia Németország vállára hihetetlen terhet rakott akkor, amikor arra kötelezte, hogy havonkint két millió tonna szenet tartozik Franciaországnak szállítani. Tudjuk, hogy ezt a megállapodást hosszú harc előzte meg és a végén Németország elfogadta ezt a kötelességet azzal a kikötéssel, hogy sem Len­gyelországnak, sem Ausztriának és Itáliának ezentúl nem fog szenet szállítani De ezen országoknak szükségük van szénre, nehogy az iparuk megálljon és az országuk tönkre menjen. Közel áll tehát az az dőresejdí­­tés, hogy az ántant egyszerűen ráparancsol a csehekre, hogy Ausztriát és Lengyelországot (ez már benne is van a szerződésben) el kell látni szénnel. És meg fog történni az a hihetetlen eset, hogy amíg Ausztriában és Lengyelországban vígan fogják a gyárkémények a fekete füstöt magukból kiokádni, addig nálunk redukált üzem­mel fog dolgozni minden gyár, mert nem lesz szén . . . A cseh lapok a tescheni döntés hírére fekete gyászkeretben jelentek meg. Igazuk van. A tescheni döntés sok gyászt fog még Csehországra hozni politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. (A LIPTÓSZENTMIKLÓSI­ evangélikus egy­háztanács ülését nem lehet és nem szabad meg­jegyzés nélkül hagynunk. Az egész gyűlés tenorja: a magyarság és németség ellen való kirohtanás. Határozataikat nem a bölcseség, a megértésre való törekvés, a belátás, az együttmunkálkodás­­nak akarása, hanem a gyűlölet, az eszeveszett, gonosz gyűlölet sugalmazta, amely gyűlölet még az önbecsülést is lerontotta önmagukban. Mert a liptószentmiklósi ev. egyháztanács tagjai — tudomásunk szerint — legnagyobb részt szlovákok, akiknek ma már fokozo­tabb mérték­ben kell érezniök, hogy a hatalmas cseh kultúra, tőke és politikai ügyesség a szlovákokat tőlük függő és alárendelt állapotba helyezte annyira, hogy a csehekkel szemben a legerélyesebben kell védeniük a maguk nyelvét, függetlenségét, önállóságát s gazdasági megélhetését. Ilyen körülmények között a jogegyenlőség és mél­tányosság fogalmának legalább azok között kellene elterjedni, akik a hódítók irányában egyenlő elnyomatás és jogtalanság állapotára jutottak. Legalább magunk között, szlovákok, németek és magyarok között ismerjük el végre a valóságos jogállapotot, amely kell, hogy egyen­­­lőségi törekvéseinknek kiindulási pontját képezze Már­pedig ott nem lehet egyenlőség, ahol a magyaroknak megtiltják, hogy nyelvüknek meg­felelő iskolát nyithassanak, az nem lehet jog­­állapot, hogy valaki ellen fegyelmi vizsgálatot rendeljenek el, pusztán azért, mert nem­ tud szlovák nyelven. Hiszen az egyháztanács tagjai önmagukon tapasztalhatták, hogy az állam nyelvét, a csehet, nem bírják, s lám a hatóságok nincsenek erre tekintet­el, s hivatalos írásaikat cseh nyelven küldik hozzájuk is. Tehát élhetnek itt olyan szlo­vák állampolgárok, akik nem tudnak csehül. Miért ne lehetnének ezeken a területeken nagy számban olyan magyarok és németek is, akik nem értenek szlovákul ? Végül ez nem lehet­­ akkora bűn, hogy ezért valaki kenyerét, állását­­ veszítse. Hiszen elismerjük, hogy a Szlovenszkóban számbelileg felülmúlják a magyarságot és német­­­­séget. Ez a számviszony határozottan nagy erőt­­ biztosít a szlovákoknak. De azt meg nekik kell­­ elismerniük, hogy a magyarságnak és németség­­­­nek magas képességében és műveltségében van­­ minden ereje. Tényeknek ez az ismerete kell, s hogy arra vigye a szlovák vezetőket, hogy ezt a kétféle erőkülönbséget kiegyenlítsék. Ez a­­ kiegyenlítés hozza magával a valóságos egyenlő­séget. De ha a szlovákok számbeli nagy erejük­nél fogva ráfekszenek és elnyomják a kisebb­­­­ségnek szellemében és műveltségében rejlő ere­­­­jét, akkor lehetetlenné teszik a magyarságra és­­ a németségre nézve is, hogy segítségére sies­senek a szlovákoknak ott, ahol is a csehek számbeli és politikai ereje őket is védekezésre kényszeríti. Kár pedig ezt a segítséget lebecsülni, mert­­ eljöhet még az idő, amikor éppen a ma­­­­gyarok és németek támogatása fog hiányozni ahhoz, hogy a szlovák nép kedélye minden irány­ban nyugodt, boldog és megelégedett legyen! Megszüntették a Magyarország ellen elrendelt bojkottot (CTK) A bécsi Arbeiter Zeitung közli: Az osztrák szakszer­vezetek konferenciája ezt a táviratot kapta: Bár Magyarországon a helyzet még nem kielégítő, mégis a nemzetközi szakszervezetek szövetsége — az általános helyzetre való tekintettel — e hó 8-ikától a bojkottot megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések megtételét. Fimmen s. k. M­ár megint a Z. 0. U. A vidéki ellátás — Abaujszinai küldöttség panasza A városi nép a háborús esztendők alatt a legnagyobb nélkülözéseknek volt­­< ■: éve­s valósággal irigyelte a falusia­kat, kik közhiedelem szerint tejben-vaj­­ban fü­rödtek, míg a városi lakosság koplalt. Ez az állapot közfelfogás szerint a háború után sem változott, mert a fa­lusi gazdálkodás csaknem minden em­ber részére biztosította a legfontosabb é­lelmi cikkeket. Kenyér, liszt, burgonya, zsír, tojás, eg­yj-egy jó oldalas, füstölt szalonna, sódar csaknem mind­en egyes falusi gazda kamrájában található volt. A falusi gyerek pillanatig sem nélkü­lözte a tejet s az árpakenyér helyébe még a jó búzakenyér tetejére is akadt egy kis vaj- SffglSSSSSBaSHai T­őzsde Prágai n­ev­e: ,* a öxpont Bankjegyek -Deviza. ZüsfSein­ valutapiac, Budapesti valutapiac Augusztus 6 Arcaiírdas 1798 50 Milano . . . 271­— Berlin . . 113 75 Párie < .­­ . . 375‘­Bukarest ■ •­­ 128­75 London . , . , 197­25 Szófia . . • « 10150 Bécs . , , , . 25­75 Zürich ... 898­50 Pétervár . 49­50 Belgrád . 259— New­ York­s 54-50 Stockholm »1958 60 Brüsszel » > , 409­— Augusztus 6. Román . .. 124 75 Márk* .... 116 50 Norvég .... 824-50 Bolgár .... 97­— Svéd . . . . . 1054-60 Svájc............. 79150 Pranaía . . . . 884­—­ Dán ..... 724 50 Amerikai 53 50 62 50 Olass .... 270 — Angol 195*25 • szírit bélyegzett ?4­75 Magyar bélyegzett 28 — Augusztus 5. Berlin . , A ■ 13­30 Newyork . . . 605‘— Bécs . . . ; 1 3­25 London . . , ■ 21­85 Prága , 10­50 Péris . . 4370 Milsne i c < 3060 Bnd*e«*í . , , 8"28 Varsó . . . . 2­50 Augusztus 5. Lei 435 — Dollár............ 175'— M&xks , . , , 450'-=­ Lira . . . , , 990’— Fost. , , s , 740'— Rubel ■ ■ , , ■ 300"— Frank , i , j i 1343*—­ Sokai , , ■ s ? 355'— Bécs 94— A városi nép e­éggé zokon verte s ma se neheztel ért, hogy aránylag keveset juttatott be a falu, azt is drága pénzén. A kereskedőosztálynak a módjá­ban állott a falusi népnek ezen jó haj­landóságát meghálálni, mert vért kellett izzadni ,a parasztnak, mig egy pár cs­izmát kifizetett, vagy egy­ szoknyát vásárolhatott élete párjának. Azonban az elhangzott panaszokból azt kell kon­statálnunk, hogy­ ma már a falun sem minden tejfel.. Aboldszinai emberektől hallottuk, hogy a múlt év folyamán so­kan nélkü űztek liszt hiányában. A ha­tósági ellátás nagyon gyenge volt s ez­ért alig tudták már kivárni az idei ter­mést. De mi történt? Alig végezték el a csíplést, a mindenható Z. O. U. máris rátette a kezét és elszállította a termést, anélkül, hogy a köz­ség ellátását biztosította volna. Ezt az intézkedést a sainaiak sérel­­­mesnek találták s ezért tegnap küldött­­ségileg fordultak a zsupán távollétében dr Benkó István főjegyzőhöz sérelmeik orvoslása végett. Értesülésünk szerint azonban a deputációzás nem járt a várt eredménnyel. Dr. Benkó István vm­. főjegyző kö­zö­te a küldöttséggel, hogy a prágai Z. 0. U. úgy rendelkezett, miszerint a ter­­m­elők Ifi—20 kg. terményt kapnak fe­jenként e­gy hónapra, míg a többi la­kosság 7—8 kg. lisztet kap. Ezt az intézkedést a küldöttség több szempontból sérelmesnek találja. Elő­ször is a falusi nép nincs szokva az élvezhetetlen árpaliszthez, ősidők óta a saját őrleményévé, él s a nehéz me­zei munkát végző falusi nép, képtelen a kiszabott fejkvótával kijönni. A termény helybeli megőrlése egy­szerűbb, mint ha onnan előbb a város­iól szállítják s őrlés után fuvarozzák ismét vissza a faluba. Ez­ az eljárás tetemesen emeli a­ költségeket, megdrá­gítja a lisztet, amellett egyéb nehézsé­geket is okoz, amennyiben esetleg hó­napok múlhatnak el, míg a beszál­ltott terményt felőrölve, az egész megyéről gondoskodás történhetik­. Ezek a panaszok már több ízben el­hangzottak a gazda­gyűléseken, mi vá­rosi emb­erek, ha korgó gyomorral is, feltétlen elismerjük, hogy a­z aTusi gaz­dálkodó nép, melynek fő táplálé­­a a ke­nyér és gyúrt tészta, nem nyugodhatik bele a kötött fejkvótába és gondol a Hatósági lisztellátásra, irtózattal m­elly­­nek mizériáit mi már hetek óta nyög­jük. Román napiparancs a magyarságot kínzó tisztekről A nagyszebeni »Siebenbürgisch-Deut­­sches Tagblatt« július 10-iki száma a következő parancsot közli a lap élén: Miután a legutóbbi időben a tisztikar részéről súlyos hatalmi visszaélések fordultak elő, amelyek az emberiesség kereteit messze túlhaladták s amelyek keretében a katonák és civilek verése és kínzása is előfordult, a sajtó ez el­len a legerősebb jogos hadjáratot foly­tatta le. Naponta jelentek meg cikkek, amelyek egy-egy esetet vázoltak teljes részletességgel, a hadüegy­m­inisztérium ezt természetesen tétlenül nem nézheti és a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el azokra az esetekre vonatkozólag, amelyeket kiderült és nála bejelentettek. Eddigelé szerfölött biztos, hogy itt nem lehet szó a sajtó által önké­nyesen kezdeményezett hadjáratról. Kiderült a«

Next