Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)

1920-09-17 / 212. szám

SffyoloTaLrafe&ttedilK évfolyam, 212 ® sb4 Péntek­i»2B © Szeptember 11 jttwndlli l—itfilfrjir te lMiin Snam, TT Win Utat &«V>»«« *a »WUA«»­ »**«■ *n« jmsi I>n' jiinnai n ii in r «»■»»tu metmmumiMrtwn *m UUBbmtJtm SsHsasMSKMW'If# > ffiiip. XOV®® mm m, mm««« FORUM (HARRMANN KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER) Surányi interpellációjára adott válaszában kilátásba helyezte, hogy Simecek Gara János tanfelügyelő ellen a hivatalos vizsgálatot meg fogja indí­tani. Nem volt a közelmúltban hír, amely a magyar közönség soraiban akkora osztat­lan örömöt váltott volna ki, mint ez a tudósítás és mindenki ajakéról ez a sóhaj reppent felfelé: Debnisset pridem ! Már régen, nagyon régen kellett volna ! A közoktatásügyi miniszternek ez a ki­jelentése annál megnyugtatóbb, mert az a hír, terjedt el a magyarság körében, hogy minden újabb támadás csak jobban megerősíti őt pozíciójában, mint a tehe­tetlen, tehetségtelen, vezetésre és alkotásra képtelen Stefaneket, aki két balkézzel dol­gozik, akit arra a fényes és nagyszerű állásra egyedül az predesztinál, hogy val Umikor „maríiriumot szenvedett szlovák­ságáért ! ’ Ugyanezt mondhatta el magáról Simi­­nek Mikor még Gara János és magyar állami felsőkereskedelmi iskolai tanár volt bizonyos gyanús dolgok miatt Egerbe internálták, ahol teljes tanári fizetéssé nyugodt, derűs, zavartalan életet élt és Ilinek fának esküdözött, hogy ő jó magyar, hogy ő kitűnő magyar, hogy ő leghaza­­fiasabb magyar. Amikor azután ezen a tájon fordult a kerék és a magyarság nem volt ajánló levél a további haladásra, akkor kiállt a fórumra és sebeit kezdte mutogatni. Ezen sebek flastromául kapta a tanfelügyelősé­­get. És ebbe a tanfelügyelőségbe bele­hozta lelkének minden szennyes indula­tát, szivének minden gonosz érzését a magyarság iránt. Nem nézte: férfi vagy ,ő áll­t előtte, akit valamelyes ügyes bájos dolog kényszeritett hivatalos szo­bájának átlépésére, mihelyt magyar volt, •sok egy gondolat, csak egy érzés vezet­te, hogyan alázza meg, hogy bántsa, hogyan sértegesse az illetőt. Ilyenkor a kocsisok szótárából kereste ki a szavakat, a megjegyzéseket. Igaz, hogy ezek a ron­­«­aságok l­gméltóbbak voltak hozzá, de méltatlanok azokhoz, akik eddig hivata­los érintkezéseikben a főnökökben m­i­­dig talpig úriemberekkel jöttek össze. Itt van már az ideje, hogy ezt az embert kikergessék hivatalából! Ki kell őt kergetni múltjáért, nem sza­bad őt hivatalában megtűrni jelenéért. Amikor őt ilyen nagy körültekintést követelő állásba kinevezte a csehszlovák kormány, mindenki, aki őt ismerte, meg­­döpbent. Megdobbant, mert Garát bor­isszáján kellemetlen erkölcsi bűz vette körül. De hát senki se szólt ellene, mert végre is a csehszlovák állam olyanokkal lajtatja végre akaratát, akiket legméltób­­baknak tart erre. S Gara tudta, hogy milyen­­ óriási fel­­áborodást és ellenszenvet váltott ki az kinevezése, ezért ezeket visszasorolta hozzá, az eléje kerülő szerencsétlen tani­­­spánában. Ezzel mintegy igazolni is és­iztosítani akarta magát az ellene felme­­­n­hető vádakkal szemben. Ráfoghatta, úgy azért haragszanak reá alárendeltjei, ért ő „erőskezű­ !“ De nála az „erőskéz“ csak indokolatlan trombaságokban, úri emberhez nem illő véletlenségekben nyilvánult meg. Az újságok ismételten szóvá tették ezt a civilizált embert mélyen megalázó ma­gaviseletét. Emlékezzünk csak vissza, hogy visel­kedett a köztiszteletnek örvendő premon­trei papokkal szemben iskoláiknak erőszakos katonai asszisztenciával való elvétele alkalmával. Simicek annyira dur­ván, kíméletlenül, sértőn, felháborítóan végezte az átvételt, hogy ez a modorta­­lanság még az ottlévő cseh főhadnagyot is láthatóan feszélyezte. Emlékezzünk csak vissza, milyen undo­rító volt az apácákkal szemben. Még házi törvényeiket sem tisztelte és férfiat­­lanul behatolt szentélyükbe. S ezt a sort, a visszaemlékezések sorát vég nélküli lehetne folytatni. Azt hisszük, nem tudott enni, inni, aludni, ha naponként néhány magyar tanítót, tanítónőt be nem nyelt gorom­baságának bendőjébe. Ezért elvárjuk, követeljük, hogy Sime­cek Gara ellen a vizsgálatot ne házilag, titokban, talán Stefanek vezetése alatt ejtsék meg . Mert ez ellen a legha­tározottabban tiltakozunk. Mert ez már eleve is magán hordaná az eltusolni aka­rás bélyegét Ezt nem vagyunk hajlandók tűrni. Sőt értsék meg az illetékes tényezők, mi nagyon jól tudjuk, hogy a tanfelügye­lőség élére magyar ember nem kerülhet, hanem vagy szlovák, vagy cseh tanerő kerül oda. Ez ellen nem szólunk egy szót sem. Tehát ez nem nemzetiség hec­­celődés a részünkről! Mert mi ez ellen lázadozunk, hogy olyan... olyan­, egyén ítélkezzék élők-holtak felett, akinek erre semmi erkölcsi jogc­me nincs, akinek embertelensége általánosan ismert, aki meg­tagadja, hogy magyarul tud és soha másként nem beszél a magyarságról és magyar emberel csak gydlázkodva. Az ilyen ember távozik azonnal és adja át helyét méltóbbnak, egy igaz embernek Kinevezték­ az uj kormányt Hivatalnok-minisztérium — Fajnor Vladimir unifikációs miniszter — Micura zsupán tárcanélküli minis­ter (CTK) Prága: A köztársaság elnöke új kormányt nevezett ki. Miniszterelnök és belügyminiszter: Cerny országos kormányzó. Külügyminiszter: Benes Ede Pénzügy­­miniszter: dr. Englis. Közoktatásügyi miniszter: Lusta. Igazságügy miniszter: dr. Popelka a legfőbb bíróság elnöke. Kereskedelmi és külkereskedelmi: dr. Hotowetz. Vasutügyi: dr. Burger szakosztályfőnök, közélelmezési: Prusa a prágai orsz. kor­mányzóság alelnöke. Közegészségügyi miniszter: dr. Pronasska. Népvédelmi miniszter Husak tábornok. Posta- és távirdaiminiszter: Fotka postafőigazgató. Földművelési: dr. Brin­k tanár. Szociálügyi: ar. Gruber tanár. Unifikációs miniszter: dr. Fajner, táblai elnök lett. Az elnök kinevezte további dr. Micura zsupánt tárca nélküli miniszteré. (CTK) A prágai lapok mind az új kormány összeállításával foglalkoznak. A Narodny Listy azt úja, hogy a kormány e­sősorban adminisztratív lesz s ezért nem számíthat az összes elemek támogatására, különösen azoknak, akik nem akarják a rendet és a törvénytiszteletet. A Venkov a rend megteremtését­ várja az új kormány­tól elsősorban Szlovenszkón. A Pravo Lidu várakozó álláspontot foglal el. A Cas a nemzetgyűlés feloszlatását kívánja­ ,A Ceské Slovo sajnálja a Tusor-kormány távozását. A Tribuna örömmel üdvözli a kereskedelmi minisztérium élén Hotovetzel (CTK) Nagy-Prága gyári munkásainak s politikai szervezeteinek gyűlésén elha­tározták, hogy a szociáldemokraták ülését minden körülmények között szept. 25-én meg kell tartani. (CTK) Az osztraui szociáldemokrata munkásság ma két gyűlést tartott, melye­ken a III. Internacionáléhoz való csatlakozással foglalkoztak. Egyhangúlag elhatároz­­ták, hogy a távozó minisztereknek köszönetet nyilvánítanak és a szélsőségek ellen a legélesebb harcot hirdetik. (CTK) Prága: Tusor miniszterelnök ma búcsúzott el a miniszterelnökség hiva­talnokaitól Tusár beszéde után Cerni hivatalnok-miniszterelnök mondotta el a pro­­grambeszédét. Reméli, hogy a hivatalnoki kar minden munkáját az állam érdekeinek fogja alárendelni. A kormány vezetői arra fognak törekedni, hogy a köztük és a hivatalnokok közt lévő viszonyt kimélyítsék.­­ Újabb távirat szerint az új kormány tagjai­­ tár le is tették az esküt. 7­őzsde-Deviza. Prágai devizsközpont Bankjegyek ZríFiein­ valutapiac Budapesti yaiatcpiae Aautordfttä Bariin , . Boksrasi , , Ssóíís , , Zürich . . Balgrád . ■ SJaeteáolra Szeptember 16. 2258 50 Milan» 121 25 144 75 9 5 — 115S50 287— 1298­50 Pária . . . London ,­­ BSes Pétervár , , New-York Brüsszel , 299 — 479 — 255 — 23 75 51' 50 72­— 461 — Szeptember 16 Roatás «... 140 75 Márka , ISO 25 Harsét... . . , 994 50 Bolgár . . . , 95 50 Svéd 144*50 Svájs ... 111450 Franci* * , , 476— Din 994 50 Aiaarünri 71-— 70'— Ólam , . , . • 296-— 4mk«I 2*8 — OisirAk Jíélyogaett ?-'2 76 Magyar bélyegzett 2S 25 öeszk­a . Boss Prága , Milam Szeptember 15. 10 0 2 37 9- 26 30 Var­nó ■sawyor* London . Páris Sudapeoí £24 - 21-55 40 65 2 30 Szeptember 15 Lei 648— 5 8’ ~ JaiUii 260—280 Márki , 488 £10- ~ Lira. • 116# 1220 Pont . • 940 — Subát , , , 330 PraSLÍ? 182#—1893 «nkaJ 480-42# 8écs 94 -98 A tanév kezdetén Szlovenszkó iskolái szlovákok lesznek. Nincs változás az iskola­politikában. Stefanek referens a magyar iskolák fokozatos beszüntetéséről. Pozsony, szept. II. (A „Kassai Újság“ kiküldött munkatársától) — Éppen most jelentettem be a refe­­rens urnát a szerkesztő ur egyik kollé­gáját, a IX. újságírót, — mondotta » titkát.­­igy hát a referens ur ma két­­.nteriv­enet fog leadni. Dr.­­. kollégám már türelmetlen volt. .Reggel ót­, várja, hogy bejuthasson a referenshez — Vigasztalódjék, — mon­­dom szM­ e­­ven — én éppen két hete va­gyok rrt • Pozsonyban és nem jutottam még Dérer előszobájánál beljebb. A mi­­niszter ur hol el van foglalva, hol el van utazva, hol pedig... hm... hol pedig nem fogan. . Amíg talán kollégám benn volt a re­ferensnél, rz-ét nézhettem magam körül. A hatalmas teremnek beillő előszobá­ban mely együtt­a l titkári iroda is, — a fal mellett egyszerű székeken a refe­rensre v­i­rakozó, különböző alakok; fo­gadalmat nem tett érsekujvári tanárok, állást kereső bosnyák tanító, cseh tiszt­viselők, fér­fák és nők vegyesen. Néhol egy-egy minisztériumi hivatalnok szá­­.az alak­ja! jelenik meg egy aktás nr­gii­; — hivatalszolgák Íróasztal jönnek­­mennek komolyan és tudákosan; — egy vadászruhás ur pedig kedélyesen hor­kol egy fauteuilben Bizonyára rág le­het már itt szegény... Rövid időn belül sorra kerültem. — A harsai diákok harcát teljesen meg tudom érteni, mon­dta a közok­­tatásügyi kormányreferens. — Azok a harcok, melyek a bei­atás körül kelet­keztek, t\l­esen érthetők és ismertek előttünk, c­éhek előtt. Itt egy régi Ausz­­t riát találu­k hol a ? >is- gek min­­ cent elköl ■ tnek kultúrájuk és iskolájuk érdekében. Mi is sok harcot vívtunk keresztül az osztrák intézmények, az osztrák isko­oák ellen és igy teljesen megérjük és értékeljük a kassai gyar diákság küzdelmét a beh­atás ma­kö­­rüi. A kassai magyar diákság ma ugyanoly stádiumban va­n, mint a cseh diákság volt a háború előtt Nem ír * előttem ez az iskola­harc és így tudén hogy nem kell tőle félnem. — És a k­osai diákság harca nem fog változást, jelenteni a mostani iskola­politikában mely erőszakkal kénysze­rű a di­ákságot, hogy szlovák iskolákba j­árjon... ! — A referens ur nem válaszo­l mindjárt kérdésemre­. Gondolkodni látszott a fe­­■;­leten. Aztán megtörülte pápaszemét, lassan és vontatottan kezdett el beszélni, í­gyielve jegyzeteimet, várjon pontosan követen.­? Szavart. — Tud,a szerkesztő ur, vannak a köztársaságban olyan nemzetiségi vidé­kek ahol a mi pártunk a gyöngébb fél, ahol a németség, vagy a magyarság van ursuk­ban és a benszülött szlovák­ság teljesen a befolyásuk alatt áll, így vagyunk mi Kassával is. Ebben a vá­ro­sban a keresztény-szocialista párt és általában a magyar nemzeti pártok oly rossz hírét kö­tik iskolánknak hogy a szlovák szülök féltik" gyermekeiket be­íratni. Iva.­ián, — bár a lakosság fele részét a szlovákság alkotja, — oly nagy ■ magva­­rártok hatalma, hogy a szlo­vák lak *­ság minden nemzeti jellegétől kivetkőzöl­jen, még a saját szlovákságá­nak tudatát sem bírja Atheismussal vá­dolja el a lkosság az uj tanítási szo­bráét, ho­gyi ez teljesen alaptalan,

Next