Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)

1921-02-23 / 43. szám

2 Mti\ pánik a tömegben. A hátullevők nem engedték az elülsőket visszahátrálni s újult nyomással támadtak a csendörségre, amelynek újból tölteni sem volt ideje.A csendörség a százszoros túlerő elöl hátrálni volt kénytelen, hacsak nem akarta, hogy a feldühödt tömeg felkoncolja őket. A csendőrség távoztával a főépület védelem nélkül maradt. A gyárban hirtelen megfújták a veiszdudát, amely évek óta most először szólalt meg. A még dolgozó munkásság egyszerre kifordult a műhelyekből s a főiroda elé vonult. A tömeg ekkor már mintegy kétezer főből kilótt. Mindenekelőtt a sebesülteket és a halottakat szállították a gyári kórházba, ahol a sebesülteket dr Vadas Vilmos gyári főorvos és dr. Somló Anolf korompai orvos részesítették első orvosi segélyben. Halottak: Heinisch Dezső 18 éves esztergályos. A gyilkos golyó jobb válán hatott be és hasán jött ki. Qoiko Szaniszlót haslövés érte, amely az ötvenéves embert csakhamar megölte. A súlyos sebesültek névsora a következő : Csillag István, Kaja György 51 éves, hét gyermek atyja, Král József,, Srefcsik Ede, Henel István, Szekerka Ferenc, Szemeny János, Jung Mátyás 15 éves tanonc, Sztrics József, Szírek András, Bátor Pál és Szatmári Erzsi, akinek tüdejét fúrta át a golyó. Könnyebb sebeket kaptak: Kubacskó Mátyás, Smetlek Ilona, Bandzsák János, Dvorzsák János és Pis Andrásné. A tömeg dühe a sebesültek eltávolíttatása után elementáris erővel a tisztviselő személyzet ellen fordult, amelynek tagjai megérezvén a helyzet súlyosságát, elhagyták az épületet. Csupán Králik Samu igazgató és helyettese, Podráczky Lajos főmérnök mertek maradni, akik közül az utóbbi életével fizette meg vakmerőségét, s l — Ha a munkástestvéreink elvesztek, vesszenek el az urak is ! — kiáltás hangoztatásával benyomult a tömeg az irodLhislyiségekbe. Először Králik igazgatót támadták meg, akinek életét csupán a bizalmi férfiak mentették meg. Megérttették a tömeggel, hogy az igazgató a munkásság jóakarója és szivén viseli sorsukat. Králik igazgató csekélyebb sérülésekkel menekedett meg a felkoncolás veszélye elöl. '"Mr. Annál íkozottabb erővel támadtak helyettese, Podráczky főmérnök ellen, aki nem igen volt szimpatikus a munkásság elött. Kövekkel, lapátokkal, dorongokkal vaksággal felkoncolták a szerencsétlen embert. Podráczky a tömeg karjai között szenvedett ki. A gyárból ekkor telefonon értesítették az eseményekről Lukács Béla 1b. főszolgabírót, aki Lukács volt kassai ipariskolai igazgatónak a fia. Lukács épen tegnap kapta meg gölniczbányai főszolgabíróvá történt kinevezését. A főszolgabíró előre megsejthette végzetét, mert mikor egyik ismerőse kérlelte, hogy ne menjen a gyárba, mert ott bajok vannak, a következő választ adta: — Muszáj mennem, mert hívtak. A tömeg dühe épen tetőpontjára hágott, amikor Lukács főszolgabíró a helyszínre érkezett. A munkásság köreiben is meglehetős szeretetnek örvendő főszolgabiró csillapító szavakkal igyekezett a tömeg harcias dühét lefegyverezni. Azonban szóhoz sem tudott jutni. Az időközben a vér szagától megüti sult tömeg még fokozottabb dühvel támadt a jóakaratu főszolgabiróra és pillanat alatt agyonverte. Lukács főszolgabírót beteg nején kivül két gyermeke gyászolta, mig Podráczky főmérnök három apró gyermeket és egy fiatal asszonyt hagyott hátra. A tömeg dühe — több élő ember nem volt az irodában — már-már csillapulóban volt, müor egy kínos incidens újra felfokozta. Petrovszky Gusztáv mérnök, aki a munkásságnak mindig jó barátja volt, déltájban a sebesültek meglátogatására a kórházba indult. Alig ért azonban a gyár mellett folyó Hernád partjához, mikor néhány rakoncátlan gyerek a következő szavakat kiáltotta a békésen haladó Petrovszky felé: — Nini, fut a burzstj! A kiáltozásra figyelmes lett a tömeg is és a mérnök után eredt. Petrovszky futásnak eredt és átgázolva a Hernád jégdaraboktól zajló vizét a klutói malomba futott, amelynek Tencsár nevű tulajdonosa az üldözött mérnök segítségére sietett és ágya alatt rejtette el. Az üldöző munkások azonban behatoltak utána a malomba és Tencsar malmost életveszélyes fenyegetésekkel kényszerítették Petrovszky kiadására. A kezükbe került mérnököt úgy elagyabugyálták, hogy súlyos sérüléseivel kórházba kellett szállítani. Ezután a tömeg nem tudván több kárt okozni, szétoszlott Délben Lőcséről katonaság érkezett, amely megszállotta a város utcáit és a gyártelepet. Délután két órakor a lőcsei zsupanátus titkára érkezett meg városba és a kormánybiztosság nevében a kihirdette a kivételes állapotokat. Az események hírére a felsőszulánki bányamunkásság is sztrájkba lépett és a 700 ember Korompa felé tartott. A zajvonalba fejlődött katonaság azonban szétoszlatta a zavargókat A vasgyári sztrájk még a mai napon is ártott. A gyár ugyanis a csehszlovák törvények értelmében ma is hadvezetőségi felügyelet alatt áll s ezért míg a katonai parancsnokság, illetőleg az ügyészség nem intézkedik, a munkát nem lehet megkezdeni A sztrájk kitörése után az esetleges robbanások elkerülésére az üzemfőnök és altisztjei megtették a szükséges intézkedéseket a kohók lecsapolására. Még tegnap este kiszállt a helybeli szociáldemokrata párt részéről Taussig képviselő, Visnyovszky szakszervezeti titkár s Fried Jenő és a sajnálatos esetről jelentést készítettek. Jelentésükben megállapítják, hogy a munkásság a gyár vezetősége és főleg Podráczky főmérnök részéről folytonos zaklatásnak volt kitéve. A rossz liszt miatti elkeseredés tegnap kirobbantotta a szenvedélyeket. Mikor a bizalmi férfiak a munkásság kívánságait az igazgatóság elé terjesztették, a vezetőség karhatalomért üzent. A főbizalmit a csendőralhadnagy megakadályozta abban, hogy a munkásságot felvilágosítsa. A lövések zajára és a vér láttára a munkásság elvesztette józan belátását. (Itt a cenzúra 25 sori KxrSlLÍ Az áldozatok temetése szerdán délután lesz. Ma délben vizsgálóbíró szállott ki Korompára a vizsgálat megejtésére. Ugyancsak ma megy ki dr. Ruman zsupán is Korompára. ■ A kisgazdapárt ungvári kongresszusa Szentivány képviselő Benes expozéjáról. — Vita a hatósági kiküldöttel. Uzhorod, február 22. (A Kassai Újság tudósítójának telefonjelentése) Ma vette kezdetét az országos kisgazda, kisiparos és földműves pártok Uzhorodra összehívott kongresszusa, amelyen Szentiványi és dr. Körmendi-Ékes nemzetgyűlési képviselő is részt vettek. A kongresszus első délelőttjének lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: Egry Ferenc a ruszinszkói kisgazdapárt elnöke határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben követeli a megfelelő számú szakiskolák felállítását, a szövetkezetek működési szabadságát, a központok és rekvirálások megszüntetését és a mezőgazdasági cselédek bértörvényének revízióját. A határozati javaslat elfogadása után Törköly József (Rimaszombati, majd Szent- Ivány József képviselő emelkedett szólásra. Szent-Ivány erősen támadja Bsnes expozéját. [(Itt a cenzúra 5 Bort töröli.) A beszédet a hatósági kiküldött szakítja félre és felszóíja a képviselőt kritikájának mérséklésére. Szent-Ivány azt válaszolja a hatóság képviselőjének, hogy egy demokratikus köztársaságban mindenkinek joga van az állam kül- és belpolitikájának kritizálására. Megemlíti ezután a szónok, hogy tudomása szerint Frankenberger mint tanácsos, élelmezési diktátor meg akarta hivatni magát a kongresszusra. Kifejti álláspontját, amely szerint a kongresszusnak semmi kifogása nem lett volna az ellen, ha Frankenbergert mint magánszemély megjelent volna, de mint párt nem hívhatjuk meg hivatalos minőségében addig, amíg sérelmeink orvosolva nincsenek. Rátér a képviselő a kormány terménybeszolgáltatásról szóló új javaslatának támadására. A javaslat azt követeli, hogy a gazdák termésük 80 százalékát önként szolgáltassák be. A szónok élesen támadja a szlovák kisgazdapártot, mint amely gazdaellenes célokat támogat. Szent Ivány nagy hatást kiváltó beszéde után Körmendy- Ékes képviselő szólalt fel Kitt a cMMKtre ( Bort tör SZC) A keresztényszocialista párt nevében dr. Kerekes István, a Magyar Jogpárt nevében dr. Szabó és a kárpátaljai ruzm földművesszövetség nevében dr. Kaminszky József jelentik be szolidaritásukat a kisgazdapárttal. A kongresszus még tart és a délután folyamán véget ért. Új liberális blokk alakul Vázsonyi részvételével (CTK) Budapest, febr. 22 Horthy kormányzó vasárnap reggel különvonattal al szénbányák megekintésére utazott. Az üdvözlő beszédre adott válaszában Horthy azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a forradalmi időkben meglazult fegyelem és a munkakedv ismét jelentkeznek. Annál örvendetesebb ez, mert ahol nincsen fegyelem, ott anarchia van Óvakodjatok tehát azoktól, — mondotta — akik titeket tévutakra akarnak vezetni. Természetes, hogy a magyar állam, mely annyi megrendítésen ment keresztül, meg nem engedheti, hogy a konszolidáció nehéz munkáját elpusztítsák. Ezt a meggyőződésemet minden eszközzel érvényesíteni fogom Nagyon jól tudom, hogy a magyar bányászoknak a termelés tekintetében Európában a legnehezebb a feladatuk, de a termelés még mindig fokozható. Szükséges a munka folytatása és az, hogy az emberek kevesebbet politizáljanak. Budapest, febr. 22. (Saját tudósítónk távirata) A liberális politikusok egy része tanácskozásokat folytat az irányban, hogy a most megalakult liberális pártszövetkezés ellensúlyozására mérsékeltebb liberális piriszövetkezést hozzanak létre. Március első felére gondolják a mérsékelt liberális szövetség megalakítását, amikorra várják Vázsonyi hazaérkezését is s akinek az uj alakulásban jelentős szerepet szánnak. Budapest, febr. 22. (Saját tudósitónk távirata). Vasvármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén az elszakításra ítélt Nyugatmagyarországi területek összes törvényhatósági bizottsági tagok aláírásával indítványt fogadtak el, melyben erélyesen tiltakoznak a vármegye területének bármilyen megcsonkítása ellen. A közgyűlés alatt sok községből érkezett elkeseredett hangú jelentés az elszakitás ellen. Budapest, febr. 22. (Saját tudósitónk távirata.) A nemzetgyűlés mai ülésén Giessweiss Sándor jelentéseket olvas fel egyes hatóságok túlkapásairól Szlovenszkóban, melyek ellen tiltakozásra hívja fel a nemzetgyűlést. Utána Andrássy szólal fel Ha szíve vágyát követné — mondotta — akkor visszavonulna a politikától. Kívánom azonban, hogy mindenki azon zászló alá tömörüljön, melyet a nemzet a veszedelem perceiben kitűzött. Elhatároztam ezért, hogy csatlakozom ezért a Keresztény Nemzeti Párthoz. Budapest, febr. 22. A nemzetgyűlés egyik ülésén Szilágyi Lajos felszólalása során támadt vitában Rakotszky István házelnök kijelentette, hogy bírói ítélettel állapíották meg, hogy a régi munkapártnak a bankos: negyven millió választási költséget adtak. Kiirchy béró a Nemzeti Középpárt elnöke kijelentette, hogy összehívja a Budapesten tartózkodó volt munkapárti képviselőket és főrendeket, az ügyet eléjük fogja terjeszteni, hogy a vádakat utasítsák vissza. Budapest, febr. 22. (Saját tudósítónk távirata.) A kormányzó Ferdinándy belügyminisztert felmentette állásától. A belügyi tárcát ideiglenesen Tomcsányi igazságügyminiszter látja el. A portorosei konferencia. Budapest, febr. 23. (Saját tudósítónk távirata.) A magyar kormányt Meghívták a portorosei konferenciára. Éjjel a vonaton. Irta: Voziri Dezső. Unalom kotor a régi, rosszfogú vonatkeréken, ringatod a szivedet is s mondod néki: vén bohóc, te ,s úgy hallod az órakongást, mint egy régi hallelúját. Tüdővészes öreg vándor az Ősz, ki most vélünk nyargal, tarsolyából bút dobál ki, ablakokon zörren ujja, szeretői várják már a keresztútnál: száz boszorka Bakterházból mécs világol, szúnyogoí a fénye alján; cigarettád lenge füstje kis bodorban messze hajlik és a kehes mozdony mellén milliónyi szikra pattan Nézd, hogy félnek és rohannak: hegyek, völgyek, régi bánat, kis virágok hervadoznak és ha szellő kél a réten, ócska sípján andalító altatódalt dúdol nékik. A három Bánatok foglya. írta: Isépy Nata. A Bánatok alabastrom arcú asszonya ott élt valahol a rőtszakálú lápok partján lapos, elmosott, nagy szürke házban. A mérges vizirózsák nem láthatták soha, de izmos, karcsutestü, laza szirmú lila virágok, — különös virágok, — vádiratokba zurtan felnyúltak kíváncsin az ablakára és elcsudálták a fehér asszonyt ott a kihalt Kőházban, ahova csak hideg, színtelen fényt küld a Nap és nyirkos nedvesség világit az ázott falak salétromos lapja. Itt élt a nedves szemű, szomorú fehér asszony, a Bánatok asszonya. Könnyei, a forró, sós emlékek mély árkot mostak a lelkében és ebbe az árokba belefult minden álma, belepusztult születetlenül minden kincses vágya. És a csörgedező, lassuvizü könnyfolyó lesodort a szivéről mindent, ami földi és ami jó vagy rossz. Csak a Mocsárnak élt, amit közelről sohasem látott, csak innen a nagy önző ablak rámájából, aminek a sárgás üvegére rászoríthatta a fájó homlokát és amit épen ezért gyűlölt és szeretett furcsás összeegyeztethetetlen szeszélyből. A szeme sárga volt a Bánatok asszonyának, mint a délvidéki kertek húsos, formás narancsai, de mindig homályban éltek és így sötét feketévé fakultak a réveteg, rebegő pillák alatt. A Bánatok — hárman voltak, az ura, a fia és a szerelme, — bent tivornyáztak naphosszat a leláncolt, vastag ajtó mögött valahol távoli cintermek tölgyfaasztalai mellett vagy vadásztak, súlyos kopjákkal, döngő léptű fekete méneken, rosszatbontó suhogással lélegző erdők éjjelében. Néha bejöttek a fehér fogoly asszonyhoz és beszélték neki a kegyetlen, véres igazságok átkát vagy suttogtak a Titkok Titkára 31 részes nem szabad-meséket, amiktől kisgyöngyik ébredtek a fehér bőrén és a könnyű teste meginogott az irtózattól, ahogy a szemét leszorította a Tudás bűne Bucsuképen aztán megcsókolták a jeges száját a három Bánatok az ő rabasszonyuknak és rettentő fekete alakjuk a kísérletes páncél zörgésén visszacsúszott a Múltba, ahogy onnan jöttek. És a lánc a nehéz ajtóra újra visszacsikkant és lezárta a szomorú asszonyt a nyirkos szobacsendbe. A Bánatok asszonya pedig már nem sirt ilyenkor, mert könnye nem volt, mint ahogy álma sem volt már, meg vágya sem. (Még a sok szép reményét is elvitték egy komor alkonyatban a kapzsi, feketelelkű Bánatok.) Éjjel élt, éjjel nézett és látott a szomorú, fehér asszony. Éjjel felnyílt az aranyszeme, mint a Lápvirág bimbója, ha nagyra, kerekre pattan a szirma, kinézett a fénylő kék világosságba és éledt a lelke a misztikumokon. Ilyenkor kék a Láp. Megmozdul a tüskés nádszakála és élesre bomlanak a mérges vizirózsák, hínárrá kötődik a folyondár gyökere ott lenn a békanyálas zöld vizszin alatt, zsendül, hajladozik a lándzsás sastábor, mintha a szél fugalma lehelt volna közé. Veres lidércfiúk kezdenek táncba ingerkedő imbolygással a messzi mocsárszéleken, meg bent is, az olajos vadvíz lapján. Búgó döngéssel támadt muzsika feszül a szél húrján, ahogy elősuhan a nádakból homályos-fehéren árnyék alakja a Lápleánynak, akinek a teste, ruhája, libegő haja áttetsző, mint a tej. Suttyomban szökik elő a sasból a Fekete Lovag, a merész, a bátor és űzt kergetve, szerelmesen a mocsári leányt, az álomszerűt. Felnyílt ajkú, aranyszemű asszony nem hallja, csak érzi a hangjukat, a szerelmes, hívogató szavukat és ilyenkor emlék hasad ki a 7 lakattal csukott szívéből. Emléke a Tavasznak és az első, egyedül igazi szerelmesének, a Boldogságnak. Hajnalig zeng a csudaszarú szélgitár, hajnalig tart a Fekete Lovag titokzatos találkozója a Lápi leánnyal és mindig csak pirkadásig él, szeret, táncol és szenved a néma, vadvizes mocsár. Fent, a Sötétség ajtajában felhőcsuklyás köpenyekben, jóságos türelemmel hajnalig áll a vén kujon Hold és tartja a széllámpásba zárt kék világot fénynek a fehér asszony színjátéka felé. Hajnalra aztán szépen lefoszlik a Láp varázsa. A nagy Sötétség a Hold házából leereszkedik lomhán a földre és a Bánatok szomorú asszonya rámeredhet megint nézéstelen szemmel a Lápra. Lesheti, ahogy ráfekszik ravasz könnyűséggel a ködpára rétege és befed mindent ólmosszürkével. Lebeg fölötte, mintha a nappal alvó, szerelmes, éjjelélő Sápleány lélegzete lenne. A szomorú asszony nézi dermedtem És közben félőn rettegi a három Bánatok látogatását.