Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)

1921-01-14 / 10. szám

2. oldal létesíteni, úgy ezt a javaslatot tetszés szerinti időpontban nyújthatja be, kü­­lönben a legrövidebb időn belül meg kell ezt tennie. "A pénzügyminiszter után Schober Béla dr. államtitkár közölte, hogy a legközelebbi napokban rendeletet, fognak kiadni a pénz­kitvite­l szabályozásáról, mely szerint arany- és valuták kivitele továbbra is tilos, a korona kivitelét azonban teljesen szabaddá teszik. Ren­deleti úton, továbbá újonnan szabályoz­zák a vámtarifa ügyét. A bevitelre ke­rülő árukat négy osztályba fogják so­rozni. Az elsőbe tartoznak a nyersanya­gok és félgyártmányok, melyekre 900 százalékos vámot rónak ki, a második osztályba szükségleti cikkek és fonto­sabb kész­ gyártmányok, ezekre 1900 százados vámot fognak megállapítani. A harmadik csoportba a nem okve, en szükséges gyártmányokat és cikkeket sorozzák, melyekre 3400 százalékos vá­mot állapítanak meg. Végül a luxuscik­kek külön csoportba tartoznak, melyek­re 6900 százalékos vámot fognak meg­állapítani. Bizonyos cikkeket: lisztet, cukrot, zsírt stb. továbbra is vámmen­tesen lehet behozni. Pofozkodás a francia parlamentben Páris, jan. 13. (Budapesti tudósitónk távirata ) A francia kamara ülésén Blanc szocialista képviselő Leon Daudet képvi­selőt többször arculütötte, mert lapjában támadta. Elfogták a világ legelső szélhámosát ! Berlin, január 13, (A »Kassai Újság« munkatársától.) A siker többé-kevésbbo legális keretek között mozog. Az ő titka a szimat, ő az, aki tudja, kivel kell beszélni.. A siker titka: ügyesség és összeköttetések. De mivel nem Mint mindenki siker s mivel — hála istennek — vannak még fan­tasztikus emberek, akiket a vagyonok nem elégítenek ki : megjelentek a hori­zonton a nagyarányú szélhámosok, ők is aranykorukat élik , hiszen a rendőr­ség munkáját megbénították az új or­szághatárok ; a nemzeti államok ezer rejtekhelyéből könnyű feltűnni és vissza­­bukkani a homályba ; az uralkodó világ maga is jöttmentekből áll, mely felül a régi világ elmúlt dicsőségének ; megje­lentek újra az álgrófok és a pro forma arisztokratái A bárokban, a mulatóhe­lyeken uj, vakmerő és ravasz ariszto­krácia mozog, a pénz és a leleményes­ség nagyszerű forgatói. Ezeknek a királya Walter O­e­r­t­e­l, akit a berlini rendőrség letartóztatott, Oertel a legnagyobb szélhámos a vi­lágon. Ma 26 éves , nagyrahivatottságát elárulja már az a körülmény is, hogy 18 néves korában 325 DOO márkát örökölt. A pénzt gyönyörűen elverte három hét alatt. Kitör a háború, Oertel, akit behívnak, nem jön zavarba. Oly jól játssza az Őrültet, hogy a kórházba szállítják. Szerelmi regénye : egy ápolónő megszök­teti. Oertel levelet ír a vele egyidős Eglenstein báró illetőségi helyére és szü­letési bizonyítványi­ másolatot kér. A má­solatot megkapja s most már Egloffstein báró néven jelenti be magát a lakóhelyén. A német forradalomban Eglofstein báró a drezdai katonatanács tagja, Csak­hamar városparancsnok. Átveszi a holz­­mínderi tiszti fogolytábor vezetőségét. A­ kiszabaduló francia tisztekkel megjelenik Foch táborszernagy) előtt Foch ajánló­levelet állít ki a számára. E levél állap­ján érintkezésbe lép Franciaország ber­lini megbízottjával, Dupont ezredessel,­­a francia követség bizalmi embere lesz, ki- és bejár az idegen államok képvise­lőinél, befolyása és szava van a minisz­tériumokban. Egy ideig mindenható po­litikai faktor. Két automobil áll a ren­delkezésére, ő ügyelt a foglyok szállítá­sára s hivatalos minőségben meglátogatta Magyarországon a fogoly Mackensent. Romániában ő képviselte a vöröskeresz­tet. De a forradalom első hullámai már apadtak s helyébe jött a siker-korszak, Egloffstein báró eltűnt s helyébe lépett dr. lacenry, a nagyhatalmak kép­ viseletének­ tagja. Oerle-Egloffsen ugyanis erre a névre állított ki magá­nak (a német külügyminisztérium nevé­ben) igazoló okmányokat. Egloffstein báró, az arisztokrata, ka­tonai- és államügyekkel foglalkozott; a polgári dr. Macenry a kereskedelemre vetette magát. A nagy német üzleti központokban fel­feltünedeznek Macenry, doktor csekkjei s a szolid német kereskedők fizetik a ne­héz ezreseket. De Walter Oertel nem született kereskedő s a szürke üzleti existencia nem elégítette ki sokáig fan­táziáját. Szinte szórakozásképpen el­megy egy kis német faluba, mint állam­­ügy lesz, s megbünteti az árdrágító pa­rasztokat. Vagy megkéri egy kereskedő­cinkosa, hogy szerezze meg neki a ber­lini törvényszéken heverő periratát. A kitűnő kalandor bemegy a törvényszék­re, felakasztja a folyóson egy­ fogasra a kabátját-kalapját, ceruzái mögé, s teljes biztonsággal dug a füle bemegy az irattárba s odaszól a »kollegának«, hog­y adja át neki az aktákat. Az ilyen esetek jobban mulattatták, mint az üzletek, természetes most már, hogy ez a kalan­­­dos­ áltási szenvedélye tette tönkre, ho­lott mint üzletember milliókat kereshe­tett volna. Jelenleg a börtönben ül mint dr. Ma­cenry. Csak angolul, franciául és spa­nyolul beszél. Előkelő idegen, csoda­bogár ott is, a rendőrök nagy tisztelettel bánnak vele. (B. O.) A párisi román követ Magyarország hadi készülődéseiről A magyar sajtó visszautas­tja a vádakat. Páris, jan. 13. (Bud­pesti tudósitónk távirata) Ghika herceg párisi román követ nyilatkozott a vörös offenzivárról és az ezzel kapcsolatos magyar támadás mesé­jéről. Igaz — mondotta a követ — hogy a nagykövetek konferenciájának figyelmét felhívták magyar csapatösszevonásokra határainkon azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarország oly mérvű hadsereget tart fenn, amely meghaladja jóval a trianoni békeszerződésben megállapított feltétele­ket. Egyes személyek elkövették azt a hibát, hogy a magyarokkal elhitették, miszerint a békeszerződést meg fogják változtatni Ha módosításról lenne szó, akkor az elsősorban abból állana, hogy a Magyarországnál maradt számos román községet, illetve szlovák községet vissza­követelnénk, mert ezen területek lakói kérik, hogy védjük meg őket a magyarok eljárásától. Ha fel is hívtuk a nagyhatal­mak figyelmét a magyar csapatkoncentrá­ciókra, mégsem tartjuk azt riasztónak mert jól tudjuk, hogy Magyarország szomszédai között létrejött egyezség nyo­matékosan fog érvényesülni, ha kell! Ami a román nyugtalanító híreket illeti, ezek egyszerűen börzemanőverek. Néhány nap múlva kell ugyanis kifizetnünk egyes külföldi adóságainkat, vannak tehát nem­zetközi pénzemberek, akiknek nagy érde­ke, hogy a román pénz essék, ily hírek pedig könnyen idézik elő a hanyatlást. A követ végül arra kéri a franciákat, hogy óvatosan fogadja a nyugtalanító híreket, melyek főleg Bécsből érkeznek. A Mitinban megjelent ezen nyilatkozat­tal felháborodva foglalkoznak a magyar lapok Visszautasítják azt, amit a magyar Hőségekről mondott a követ és a hadi­­készülődést rosszakaratú mesének nevezik. Német-francia közeledés Egyetértenek a jóvátétel feltételeiben. — A nagykövet konferencia. (CTK) Páris, jan. 13. A Petit Parisien arról értesül, hogy azon javaslatok, me­lyeket a francia kormány a jóvátételi kérdésben előterjesztett Berlinben igen jó benyo­mást keltettek, mert a megoldandó problémára világosságot vetnek. Általában a hely­zetet optimisztikusan fogják fel és azt hiszik, hogyha a franciák és németek között nézeteltérések is merülnének fel, a francia kormány javaslata jelentékeny előhaladást jelent a jóvátételi problémák megoldásában. "(CTK) Páris, júnu 13. A nagykövetek konferenciája szerdán délelőtt Cambon elnöklete alatt ülést tartott, Amerika követe kijelentette, hogy kormánya a versaillesi békeszerződést sem ratifikál­ta, tehát nem találja elfogadhatónak azt, hogy a nagykövetek konferenciáján kö­vete továbbra is megjelenjen. A konfe­rencia azután meghallgatta Lefevre je­lentését a párisi tárgyalások állásáról, melyek a lengyelek és németek között folytak a Visztulai korridorban való át­­­­járásra nézve. - j vénünk felhozni a számtalan közül arc­nak a bizonyítására, hogy ha intézkedés nem történik, a belvárosi házak egy része menthetetlenül lakhatatlanná válik. Az egyik Fő­ utcai bérház tulajdonosa keresetképtelen, vagyis háza jövedelmé­ből kénytelen élni. Bruttó jövedelme 18,000 korona, nettó évi jövedelme 10000 korona. A ház 15,000 korona kölcsönnel van megterhelve. A ház bádoggal van fedve, melyet 1913. óta nem festettek át. Ha­­ az átfestés haladéktalanul meg nem történik, a rozsda jövő évig tönkreteszi a már métet is lyukas bádogot, az egész tető tönkremegy, az eső lezuhog stb. stb.­­ A tető átfestése ma 14,000 koronába ke­­rül. Mindenki előtt is nyilvánvaló, hogy, a háziúr nem is gondolhat ily költség­nek előteremtésére és reparációkba való befektetésére. A ház tehát menthetetle­nül pusztul.­­­­ Egyszer már felvetettük azt a nézetet, hogy a város vezetőségének, nevezetesen az Administrativny VyJbornak volna kö­telessége a város háztulajdonos polgá­­rainak érdekeit megvédelmezni. Azáltal, hogy pontos és részletes vizsgálat tár­gyává téve ezt a kérdést,­­meg­állapí­tani a lakástörvényeik és rendeletek kirívó hibáit s azok módosítása tárgyában a­­ többi város táboraival karöltve felter­jesztést tenne a kormányhoz. A Tábor pusztulása Lakhatatlanná válnak a Tábor viskói. — Hasonló sors fenyeget számos bel­városi házat. — Az Adm. Táborra várakozó fontos feladatok. A lakáshivatalba mind tömegesebben érkeznek be a Tábor lakói köréből sür­gős kérelmek, melyekben a derék tábo­riak előadják, hogy lakásuk lakhatatlan­ná vált, mivel a ház felettük tönkrement, a teteje beömlőfélben van, az eső és hó­lé a szobába csorog, a vályogfalak eresz­tékei ingadoznak, dűlnek, roskadoznak , a lakás lakhatatlanná vált. Kikérdeztük több ilyen »háznak« a tulajdonosát ezen szörnyű romlás okai felöl. Ezek a »ház­­tulajdonosok« főként­­ rongyos ruhájú, szegény, éhenkórász emberek, kik rövi­den a következőkben adják elő a dolgot: »jövedelmünk nincsen a házból, minden reparáció méregdrága, inkább dűljön össze, mi rá nem fizethetünk, de még ha akarnánk is, akkor sincsen miből.« A­ »Kassai Újság« hosszabb cikkben számol be a pipa­ utcai liliputi forrada­lomról, mikor is e nép­eü egyik »burzsu háztulajdonost« meg akarta lincselni. Ak­kor megemlítettük, hogy a háztulajdonos a burzsujoknak legalacsonyabbrendű al­osztályából való, abból a fajtából, amely­nek felismerése mikroszkóppal is alig sikerül, házából­ havo­nta összesen 4 frt. jövedelme van. Nos a legtöbb tábori háztulajdonos hasonló liliputi jövedelem­mel rendelkezik. 4 forint havi bruttó házbérjö­vedelemből nem lehet karban­tartani, toldozni, toldozni, újra­­fedni még egy táborbeli vityil­­lót sem. Azt pedig nehezen lehet kívánni a házi­úrtól, hogy egyébb keresetét ölje bele a háza javítási költségeibe,­­különösen, ha a házában nem ő, hanem mások laknak. De ezt nem is teheti, mert élnie is kell valamiből, már­pedig minden minimális javítás »méregdrága.« Az »inkább dűl­jön« össze elvnek tehát foganatja van, az esővíz áttöri a tetőt, alámossa a fa­lakat, reped, omlik, hull, roskadozik minden s a hús egy szép napon csak a patkányok által lakható. Mindenesetre szomorú kötelesség re­gisztrálnunk a Tábor vályogviskóinak és szerencsétlen lakásnélkülivé vált lakóinak a­­ szomorú sorsát, még elriasztóbbak azonban azok a következtetések, amelye­ket nelens-volens minden gondolkozó embermek le kell vonnia a Tábor tragé­diájából. Mert ugyanazok a bajok, ame­lyek a Tábor katasztrófáját előidézték, megfelelő arányokban őrlik a belváros bajai a Táborétól, lényegükben ugyan­azok. És valamint a Tábor viskóit el­­emésztő tűzvész, ha gátat nem vetnek elébe, átcsaphat és pusztulást hozhat a belvárosra is, úgy dönthetik kellő, ideje­korán történő orvoslás hiiáji a Tábor romlását előidéző tényezők a belváros épületeit is a pusztulásba. Fölösleges­nek tartjuk ismételni unalomig ismételt »frázisait« annak a lehetetlen helyzet­nek, amelyet a lakástörvények megszo­rító intézkedései a házuk jövedelméből élni kényszerülő háztulajdonosoknál p­é­­ldáztak. Csak egyetlen konkrét adatot ki­ Harc a villany körül Nagymihályon is alaposan emelik a villanyárakat. Nagymihály, január 15. (Zempléni munkatársunktól.) Jó né­hány hónappal ezelőtt a nagymihályi villanytelep beadványt intézett a képvi­selőtestülethez,­­amelyben a 36 filléres villany egységárakat 72 fillérre kérte felemelni. A képviselői testület a telep­ adatainak ellenőrzésére egy szakbizott­ságot küldött ki, amely még el sem ké­szült munkájával­, amikor a villanytelep egy újabb kérvénnyel állott elő és abban már 1, illetve 1*50 koronás egységárakat kért megállapítani. Egy koronát fizetett volna a magánfogyasztó, 1*50 koronát az ipartelepek, kávéházak és hasonfajta vál­lalatok, csupán a köztisztviselők részé­re ígért a telep 40 százalékos kedvez­ményt. Az egységárakkal kapcsolatban és azoknak arányában emelkedett volna természetesen a mérő­óra használati­­ díjaik, bekapcsolási költségek, nyilvános­­ világítási általány stb. A telep magától­­ értetődőleg az egyre emelkedő szénárak­ra, fokozódó dologi kiadásokra és a kol­lektív szerződésre hivatkozott, amely az eddigi eg­ységárak mellett elviselhetetlen terheket róna a vállalatra. A múlt hónapban tárgyalta a képvise­lőtestület a telep beadványát és a kikül­dött bizottság jelentése alapján, mely, egy hektowatt áram önköltségi árát 61 fillérben állapította meg, csupán 100 szá­zalékos­ emelést engedélyezett. Mérsékelt emelést engedélyezett csupán az óra­­használati díjaknál és bekapcsolási költ­ségeknél is, a nyilvános világítási álta­lányt illetőleg pedig — amelyet a telep 1­45,000 koronában kért, megállapítani, s egy újabb bizottság kiküldését határozta­­ el. Nem engedte­ meg a képviselőtestület­­ azt sem, hogy a telep kaucióként egy­­­havi díjat szedhessen és hogy az enge­délyezett és felemelni kért egységárak közötti különbözetet előlegkép a fogyasz­tótól behajthassa. A képviselőtestület határozatát úgy a közönség, mint a telep megfelebbezte. A felebbezés ügyében — dr. Szlávik Mihály zsupán nyilatkozata szerint — már nem a közigazgatási bizottság, ha­nem egy legújabb miniszteri rendelkezés értelmében kizárólag szakemberekből álló bizottság fog dönteni. Loránd Lajos, a villanytelep igazgató­­­­ja az áremelési ügyről a következőket mondotta : 1 — Első látszatra valóban túl magasnak látszanak az általunk megállapítani kért egységárak. A bizottság ugyan 61 fillér hektowattnyi termelési költséget állapított meg, a 72 filléres egységárak mellett mégsem vagyunk képesek a telepet fenn­tartani. Nálunk ugyanis nem annyira a termelési költség a döntő — bár a bi­zottság adatfelvételeiből néhány jelentő*

Next