Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Nyolcvanharmadik évfolym 43. sfim Szerda, 1921 február 23 scwiwi^dmg 4« kjaMtnMi ' QSi&msisij Mc.mbe*.' '#» o A4egje!.«aií: kiáSj fei.íís-iév»! ju>. EJi ssh« 64. 'i'.Hefeassfco i 185. saia nggsL » a » (Kaschautz Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- KÖVES ILLÉS Elfffiíptási «!>jak helyben én »id*ke?i: Egy egy«i £«» 216 koron«, féléire 108 korona, negyedévre 54 ke«»«!» egy hónapra IS koron«. — Egyes sámlin ár* 1 kon»« FÓRUM '(’BUDAPESTRŐL KAPJUK A HÍRT), Szabó Dezső, a jóhírű regényíró vizel az •mert az úgynevezett destruktív újságok ellen, mert vétkesek a háboru elvesztését közvetlenül követő események felidézésében. Ezen események alatt a következőket érti: a magyar hadsereg szétzüllesztését, az ország védtelenül hagyását, bűnös segítséget az ellenség intencióinak, magyarság megrágalmazását a külföld előtt, a kommunizmus uralmának előkészítőét és sok,sok más egyéb dolgot. Nekünk nem lehet hivatásunk, hogy a magyar sajtó egy részét innét a támadásokkal szemben megvédjük. különben sem szorulnak reánk, mert van ehhez a szükséges és megkívánható erejük. Hogy ezeket a vádakat most itt megbeszélés tárgyává tesszük, tisztán az az oka, hogy vannak Szlovenszkón is azok a jóhiszemű magyarok, akik ezer esküt tesznek reá, ha a magyar hadsereget ellenállásra buzdítják és nem engedik a magyar katonát leszerelni és hazamenni, akkor a Mackensen hadsereggel együtt képesek lettek volna a magyar határokat északon, délen és keleten megvédeni. Ha ezt az állítást akkor bocsátják szélnek, amikor még a frissen ütött sebek véreztek és nagyon fájtak, akkor az elkeseredést, a vádaskodást, a bűnbakkeresést meg lehet érteni. De ma már, amikor a diplomaták, hadvezérek, államférfiak emlékiratai egymás után napvilágot látnak és képesek vagyunk az események láncolatát megkonstruálni, akkor nagyon különösen hat ez a vád, szinte úgy tűnik fel, mintha az ész egyáltalában nem akarná átvenni a maga jogos uralmát. Újból hangoztatjuk: mi nem akarunk senkit védeni, mert nem akarunk senkit sem támadni. Csak az igazságot keressük gyenge erőnkkel, hogy a magyarságot egymással kibékítsük itt is, ott is, mindenütt. A históriai tény, hogy a háború veszítésében a magyarságnak semmi •zó sincs. A német trónörökös azt mdatta, hogy a háborút már 1914-ben szielták el, amikor az első marnei kötet a németek borzadalmas verésével végződött. Wekerle Sándor 1918- a magyar újságírók előtt kijelenti hogy ő már két éve tudja, hogy a gyelem a központi hatalmak számára hetetlen. Hindenburg katonás őszintesjjel mutatott reá, hogy a háborút a met katona éhsége miatt veszítették D J ne az államférfiak is hadverő nyilatkozatait nézzük, hanem a tényes bolgárok megadták magukat. A fr •iák oly rohamosan göngyölítették le déli frontot, hogy még a németelk fogságba estek, vagy rendetlen hitás eredtek. Ezzel egyidőben a délszlá forradalomban törtek ki s nemcsak ma zakitották az összeköttetéseket az aliai fronttal, a boszniai és hercegovi csapatokkal, a pólai flottával és a fél olaszországi csapatokkal, hanem hátbatámadással fenyegették az ud hadseregcsoportot. Keleten Macken ellen támadtak óriási erővel a roma és az antant hadseregének egységei is kénytelen volt hadának roncsai visszavonulni. Ezalatt Horvátország szakadt, Csehország függetlenítette igát "(Itt a cenzúra 2 sort törölt.). Ausztriában az alldeutsch és szociaista áramlatok kerekedtek felül. A német hadsereg a másodszor elveszített marnei ütközet után visszavonulásában sehol nem tudott megállani. S mit csinálnak ugyanezen idő aatt Magyarországon ? Csak el kell olvasni Andrássy Gyula grófnak »Diplomácia és Világháború« című könyvét, onnét világosan megtudhatja mindenki, hogy míg a magukat önállósító utódállamok határozott cél felé előtörnek, addig nálunk az udvari intrikáknak régi p recipéje szerint azon tanakodnak és marakodnak: ki legyen az ország miniszterelnöke és ki a bukott monarchia külügyminisztere ? S ebben a sorsdöntő tórában, amikor tenni és cselekedni kellett volna,Andrássy afelett aggályoskodott »vajjon nem fognak-e oly érdekellentétek Ausztria és Magyarország között felmerülni, melyek közös képviseletünket lehetetlenné tehetik.« A helyzet tehát az volt, hogy a diadalmas francia hadsereg Franchet d’Esperey vezérlete alatt a Dunánál és Marosnál állott, a románok lassan a Tisza felé nyomultak elő, a cseh-szlovákok Miskolc felé kezdték katonáikat előrevinni, szóval Magyarországot három oldalról vették körül, az időközben forradalmi uton hatalomra jutott Károlyi Mihály tehát csak kímélni és megmenteni akarta a magyar életet és magyar vért, amikor céltalan és remény« telen harcba nem kergette be őket a hármasgyűrű ellen. Hiszen Andrássy maga tanúskodott Károlyi mellett, amikor így ir : »Károlyié): maguk is elismerték, szabadná hogy a fegyvert csak akkor letenni, ha ellenségeinkkel eleve tisztában volnánk a béke feltételei felett.« Amíg tehát valamicske kis remény füződött a béke eshetőségeinek megjavításában, maga Károlyi is a toovábbi harc mellett volt, de mihelyest ezt a reményt fel kellett hagynia, abban a percben egy magyar életet sem áldozott fel. A később történtek Károlyinak adtak igazat. A kommunisták megtámadták a csehszlovákokat, a románokat is. Az eredmény: néhány ezer magyar a harctéren halt, még több ezer a Tiszába fúlt, azután jött a román megszállás és többi borzadalmasságok. Ugyanez lett volna az eredmény, ha Károlyi fog fegyvert a franciák és szövetségesei ellen." Túlnyomó erővel, győzedelmes hadsereggel szemben csak egy új Világos várhatott volna a magyarságra nézve, ha az ántant egyáltalában érdemesítette volna az ellene fellázadt magyarságot arra, hogy Világosig is k égérni engedje az eseményeket. A háború elveszítésének logikus következménye volt a forradalom. Ezt még maga Andrássy sem tagadja, mondván: „Elismerem, hogy sok valószínűség szólt amellett, hogy a háború iszonyai után a forradalom réme sokáig fog fenyegetni mindenütt, még a győző államokban is. Magam is ebben a nézetben voltam és vagyok...“ Ha tehát mindaz, ami Magyarországon történt, a história logikus munkájának az eredménye, akkor felhagyhatnának már a a bűnbakok örökös keresésével. Lám Németország már régen túl van ezen és dolgozik és erősödik és talpra áll és nem enged magával packázni. Ausztria hasonlóképpen nem fecsérli el erejét örökös marakodásban, csak Magyarország nem okul, nem tanul a múltból, csak a magyar nem tud egységes lenni munkában, szeretetben, politikában, kultúrában, gazdasági életben, társadalmi szervezkedésben, hanem pártoskodik és vádaskodik és magyar magyar ellen tör. Ki is, ott is ... Ezért pusztulunk ... ezért veszünk... ««aki MI TÖRTÉNT KOROMPÁN? A lázadást megelőzőleg már ismétlődtek a zavargások. — Félreértésből eredt a lázadás. — A halottak és sebesültek névsora. — Ma temetik az áldozatokat. — Rumann zsupán Korompán. — A „Kassai Újság“ kiküldött munkatársának telefonjelentése. — Koromps, febr. 22 Hétfő reggel 8 órakor a korompai vasgyár élelmiszertizete előtt nagy tömeg gyülekezett össze. A tömeget nagyobbára e.e „etlen asszonyok képezték. Az elégül ellenség hangja eleinte csak tompa mozgásban jelentkezett, amely azonban csakhamar hatalmas viharrá fokozódott. Az asszonynépség megrohanta az üzletvezetőt és követelte tőle, hogy az hó elején személyenként és hetenként két kilóról egy kiló 85 dekára leszállított lisztkvótát újra az eddig élvezett két kilós mennyiségben folyósítsa. Az üzletvezető nem teljesíthette az asszonyok kívánságát, mire azok a gyár közepén levő főiroda elé vonultak. A tömeg, mely kétszáz főnyi lehetett, még csupán asszonyokból állott. A gyári főiroda előtt megismétlődtek az üzlet előtt lejátszódott eseményei. Ekkor már az elégedetlenkedő asszonyokhoz férfiak is csatlakoztak és mind hangosabbá vált a tömeg spontán kívánsága: »Kenyeret, kenyeret adjatok !« A tömeg négy megbízottja, két férfi és két asszony, felkereste a gyár vezetőségét és tárgyalásokba bocsátkozott vele. Az igazgatóság részéről Králik Samu igazgató, Podráczky Lajos főmérnök, helyettes igazgató és Záhorszky, a gyári élelmezés vezetője vettek részt a tárgyalásokon. Mindenekelőtt megállapították, hogy ezek a zavargásra hajló jelenségek az utóbbi időben — sajnos — csaknem állandóak. Már-már hetenként megismétlődnek, főleg azon rendeletek visszahatásaképen, ame yekben a kormány a heti lisztjárandóságnak hacsak pár dekával való leszállítását rendeli el. Az igazgatóság felvilágosította a munkásság képviselőit, hogy e bajokon segíteni nincs módjában. A gyár ugyanis az Obilny Ustávtól kapja lisztjárandóságát és köteles annak rendelkezéseit betartani. A munkásság megbízottjai belátták ezt és nyugodtan távoztak, hogy a tömeget a tárgyalások eredményeiről felvilágosítsák. A főiroda előtt levő tömeg, amely akkorra 6—800 főnyire növekedett, azonban nem tudta nyugodtan bevárni a tárgyalások eredményét és türelmetlenségében a főiroda folyosóira hatolt be. A gyárigazgatóság ekkor, hogy az esetleges rendzavarásokat elkerülje, elhatározta, hogy a főiroda védelmére külön ilyen célokra tartott gyári csend őrség segítségét veszei igénybe. A csendőrségért azonban nem kellett üzenni, mert az neszét véve a készülő dolgoknak, Kroupát alhadnagy vezetésével kivonult a helyszínre és a főiroda folyosóit megszállotta. A tárgyalások befejezése után Jancsik főbizalmi a tömeg elé akart kerülni, hogy azt az eredményről felvilágosítsa. Ebbéli szándékának végrehajtása azonban az időközben a folyosóra behatolt tömeng miatt nehezen volt keresztülvihető. Alig a tömegen át akart hatolni, történt véletlenül, hogy a csendőrség körülvette. A tömeg félreértette a helyzetét s azt hitte, hogy vezérét letartóztatták. A legsúlyosabb az egész dologban az volt, hogy ezt a jelenetet a folyosójról a gyár egész személyzete látta. A tömeg elkeseredettsége pillanat alatt e félreértés következtében százszorosra hatványozódott. Elkeseredett kifakadások törtek ki, a tömeg egyöntetűen kiáltozott a csendörség felé: — Hagyjatok minket, nem csinálunk mi semmi rosszat, csak kenyeret kérünk! Ekkor történt, hogy a tömegből valad egy nagy darab troszkát (salak-kő) ragadott fel a földről és a csendörség parancsnokára dobta. A csendörség ekkor feltűzött szuronnyal igyekezett a tömeget a főiroda folyosóiról kiszorítani. Újabb és újabb kődarabok repültek a csendőrök felé, a már ezer főből álló tömeg a két csendőrt a főépület folyosóin át az udvar drótkerítéssel ellátott sarkába szorította és ismét elkezdte kövekkel hajigálni Egy a tömeg első sorában álló munkás pedig a kezében levő lapáttal a csendőrparancsnok, Kroupát alhadnagyot fejbevágta úgy, hogy a 'csendőr« tisztet elborította a vér. Egy másik verzió szerint — a nagy tumultusban még a szereplők sem tudták a való tényállást megállapítani — a parancsnokot a tömeg egyik munkása ,az oldalszíjjából kirántott bajonettjével szúrta meg. A csendőr alhadnagy ekkor előránozta revolverét és támadójára lőtt, egyben pedig tüzet vezényelt csapatának. A csendőrcsapat gyors egymásutánban három sortüzet adott le, az elsőt a levegőbe, a másik kettőt a katonai szabályzat rendelkezései értelmében fegyverüket a Aid felé fordítva, hogy az esetleges lövedékek a támadó tömegnek lehetőleg lábaszárait találják, illetve sértsék meg. A lövések zajára a legteljesebb Tett a Tfixsda Prágai &*▼!*;* Suti*pont Február 22. ZüzigM ^alniapf«® Budapesti tőzsde Február 91. Aiaaííídm , 872 *50 Milana . . . 289 — Boriin . . . .180 75 Pár..* . . . 582— BaírszesS . . 107V« London , 312 — Ssófia ... 95 25 Bóc» . . . SO-75 Zürich . . , 1333 £ 0 Prientá? . 53— Balgríd . , 2U-~ Kew-Yoik . 79 — Smeádel* , 181 B*a*> Brümsel , eOö'co Február 22, Britcftc . . 107"85 Norvég . . 5094.50 Svéd Hs„nr'ía . » . 518 '»•*0 • . 679 50 Amerikai 73— 77 — Lengyel . . 770 Oszt. bSlye-Ty. 1076 M4i £* . . 180 76 Bolhái. . . » 90— Brám . 132850 Die . . . 146460 Olsu . . S8r— Ansoi 310 — 20? — BsdÄpss? 15 V« Február*121. Berlin . . . 10 05 Now-York 60PBöos . . . 1*27 London . . S3 45 Prága , . , 760 Párig . . 43-SO MUana . , , S1'97 Bcdapecf . 1TV* Bukarest 815 Őszi bélvégzeto 0’90 Magyar hitel 1830— Jelzálogbank 440— Angol-rnsgy. 861— Salgótarjáni, 7175 — Lessáantolób, 78!— Rimfmnurányi 3ü5ü— •S valutapiac Február 21. Lei 6«8— Dollár : 608* ■ Mirfei 851*— Lira 18SC’90•Font 2000 2065— Rubaí , Sastig 71'— 76'— Siksl . 63 f