Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-05-02 / 100. szám
Hüttner újra bíróság elé kerül Budapest, ápr. (Saját tudósítónktól.) Hüttner Sándor, akit Tisza István meggyilkolásában való bünrészesség címén tizenkét évi súlyos börtönre ítéltek, jelenleg a Margit-körúti katonai fogház lakója. Az egykori tüzérfőhadnaggyal a tizenkét esztendei börtönbüntetéssel még nem végzett a földi igazságszolgáltatás. Az elmúlt év novemberében megírtuk, hogy a honvédügyészség több feljelentés alapján széleskörű bűnügyi vizsgálatot indított Hüttner ellen a bolseviki rémuralom és a román megszállás alatti gaztetteinek felderítésére. A budapesti honvédügyészség hónapokon át folyt bűnügyi vizsgálat során megállapította, hogy Hüttnernek az októberi napokban nagy része volt a hadsereg forradalmasításában. Mint a katonatanács tagja sorra járta a kaszárnyákat és a katonákat arra buzdította, hogy az engedelmességet tagadják meg. Kiderült, amiről egyébként már a Tisza-bűnper során is szó esett, hogy Hüttner a bolseviki rémuralom alatt Korvin-Klein Ottó egyik legbizalmasabb embere volt. A kommunisták véreskezű politikai főnyomozója a legkényesebb ügyeket bízta Hüttnerre, aki — mint a vizsgálat kiderítette — alaposan rászolgált a nagy bizalomra. Mint a bolseviki uralomtól sokat szenvedő hazafi felkereste Stenczel ügyvédet és Nikolényi rendőrfogalmazót, akiktől a bizalmas beszélgetés folyamán megtudta, hogy nagyszabású ellenforradalmi összeesküvés beavatottjai. Besúgására Korvin Klein azonnal letartóztatta a két ellenforradalmárt és forradalmi törvényszék elé állította őket. A „bíróság“ a kapott parancs folytán halálra ítélte Stenczelt és társát, akiket nem sokkal ezután a Markó utcai főreáliskola tornatermében sortűzzel kivégeztek. Súlyos vallomást tett a vizsgálat során Bartha Albert volt hadügyminiszter, aki elmondotta, hogy 1918 december 12-től a következő év márciusának végéig minden üldöztetését Hüttnernek tulajdonítja. Amikor egyizben bekísérték, Korvin Klein tudomására adta, hogy jól ismerik viselt dolgait, mert Hüttner már „mindent“ felderített. A bűnperben tanúként szerepel Friedrich István is, akit Hüttner tartóztatott le és tartott fogságban. A nyomozás folyamán kiderült az is, hogy a megszállás alatt Hüttner a románok szolgálatába szegődött. Borsod megye különböző helységében besúgásai folytán sok derék magyar ember súlyos bántalmazásokat szenvedett. A honvédügyészség a vizsgálatot befejezte és ennek eredményeképpen felhajtás és zendülés miatt vádiratot ad ki Hüttner ellen. A honvédtörvényszék előreláthatóan még a nyár folyamán megtartja a főtárgyalást, amelyen Hüttnernek két főbenjáró bűnéről kell bírái előtt számot adnia. Génua, május 1. (Saját tud. táv.) Génuában az események nagyon cammogva haladnak előre. Aktiv munkálkodásnak eddig nagyon kevés az eredménye. Eddig csak az oroszok mutathatnak fel valamelyes sikert a Vatikánnal való kibékülésében és a németekkel kötött szerződéseknek megvédésében. Sőt sokáig nagy izgalmat keltett az a hír is, hogy a német-orosz szövetségbe harmadiknak belép Japán is, de mára a japán külügyminiszter ezt a kombinációt erősen megcáfolja. A génuai konferencia homlokterében ma is a francia-angol ellentétek szerepelnek. Ha a jelek nem csalnak, akkor hinnünk kell azok állításában, akik a feszültség enyhülését hirdetik. Mindenesetre feltűnő, hogy az aláíróhatalmak összeilléséről már semmi szó sem esik, ami azt igazolja, hogy a nyílt szakítást úgy az angolok, mint a franciák kerülni óhajtják. Barthou különben elküldte Parisba Lloyd George békejavaslatát Benes tervezetével együtt. Evvel a javaslattal a francia minisztertanács szombaton foglalkozott s örömmel látta, hogy a javaslat már nagy engedményeket tett a francia kívánságoknak, amennyiben elismeri a versaillesi szerződésből eredő kényszer rendszabályok jogosultságát. Poincare is javaslatot tett. Azt kivánta ugyanis, hogy a nagykövetek értekezletét bízzák meg a német-orosz szerződés felülvizsgálatával. A nagykövetek tanácsa azonban ezen felelős szerep alól kitért és a francia javaslatot visszautasította. Annál is inkább, mert Lloyd George mintegy válaszul erre a javaslatra azt indítványozta, hogy a nagykövetek tanácsa Génuában üljön össze. Poincaret ez a veresség annyira bántja, hogy a kamarát a napokban összehívja, amely előtt felveti a bizalmi kérdést. Egyebekben a génuai konferencia egybegyűlt tagjai állandóan azt lesik: Barthou elmegy-e Párisba, vagy marad. Az ugyanis bizonyos, ha Barthou elmegy, akkor a konferencia holtpontra jutott, mert a franciák nélkül semmire sem mehetnek az egybegyűltek. Arra is számítanak, hogy ha Barthou hazamegy, Parisból nem engedik vissza Génuába, mert a francia politikusok elégedetlenek Barthou génuai szereplésével. Hírlik, hogy helyébe Barrere vagy más politikus kerül, de Barthou utódját is Párisból Poincare irányítaná. Végül felemlítjük ama reánk nézve érdekes mozgalmat, amelyet a volt Osztrák-Magyar monarchia azon államai indítottak, amelyek a gazdasági bizottság határozataival nincsenek megelégedve, sőt ezen határozatokat magukra nézve sérelmeseknek tartják. Ezen mozgalomnak az a célja, hogy Génuába újabb konferenciát hívjanak össze az őket érdeklő gazdasági kérdések megvitatására. A mozgalom pozitív eredményéről eddig még semmi hír sem érkezett. Límág— A génuai konferencia holtpontra jutott Barthouval elégedetlenek Párisban. 3: mé?l Portrék a börtönből Pillanatfelvételek az esküdtbirósági vádlottak padján. (Saját tudósitóinktól.) Az esküdtszfélki tárgyalóterem kapott padjai lomhán terpeszikednek a szürike falak között. iAibirósági esmellményen, szigorú, festiényvonásu embereik. Bírák. Alkuk számtalan emberre mondták márki az ítéletet: öt év . . ., tíz év . . . busz lév. lAMknek az igazság, a törvényes megtorlás nevében börtönök mélyére kell kküldeni embereiket. Úgy érzem, hogy leglehetetlenebb intézmény az esküdtbiróság. Embertelen.Nekik és, akiket ,kikényszerütenek az egyszerű életükből és ítélkezniük kell. És embertelen azoknak, akik felett Ítéletet mondanak, mert úgy érzik igazságtalan, hogy nem hivatott embertársaik irták meg őket. A padokban kiváncsi ibámész nép. Pikantériát leső asszonyok, borzalmas dolgokat haCHam szerető férfiak. Ártatlan, sajnálkozó öregek és gyanús külsejű alakok . . . Április 24 . . . Weitzüg ügy. Gyöngyösi erdész megölte Welitzigardőmestert. Weitzügné szeretője a gyilkosnak. Az izgalmas ügy .viharos menetekben torvelkedik. A teremszolga ásít az ajtó mellett. Gyöngyösi a gyifksos szuronyos őr mellett ül. Intellligens arcú, szép férfi. Fekete fürtös haja, fekete nyírott bajusza van. A szemei szúrósan, erősen néznek. Az arcán ott ian az Ember, a Férfi akarata, elszántsága. Mindent bevall. Öl. Igen. És a nehéz szónál ,nyugodtan, fénylőn néznék a szemiai. A bíróságra unottan, de titsztetetten néz. És az asszonyra, a szeretőjére alázattal, bőséggel. Férfi, alki ölt, aki be meri azt vallani, s aki nem rántja magával az asszonyt. . . . Ött évi börtönt kapott. Egy kicslit mintha megijedt volna. Csak egy pillanatig. Megint az erős, a bátor. Gyilkos, de férfi. Miikor kimegy végignéz a bánrész, suttogó százakon. Gúnyosan. Átvezetik a börtönudvaton, egy pillanatra felnéz az éjszakai csillagos égre. Tallin búcsúzik a levegőtől, a Szabadtól. . . . És eltűnők öt évre. . . . Április 26 . . . Virtusos, korcsmás verekedés, amelynak talál tett a vége. Tiipalk József parasztgazda egy doronggall kőbeverte a pajtását, aki ebbe belehalt. Italos volt és dühös. Még benne volt a „virtus“, hogy nem hagyja magát. A fogságtól megnyütt arcú ember. Csizmás, ráncos arcú,kidolgozott kezű paraszt. Vallalmn tisztelettel vegyes félelem van az arcán. Ahogy mondja azt, hogy „az ital az oka mindennek“, mintha végtelen, fájó megbánás tükröznék végig az arcán. A tanúik váltanak reá, hallgatja őket, most már tüzel az arca, ég a számé. Most megint a virtusos paraiszti. Nem igaz — vágja reá és azután összeszorított ajakkal ül. Várja az ítéletet. Órák murinalk, óránkénti változik a paraszt arca. Megbánó, szenvedő, dühös, elszánt. . . . Egy és három hónap. Vizsgálati fogság beszámítva. Látszik rajta, hogy számol magában. És azt hiszem azt számolta Ikn, mennyit kell még ülnie. iFellerántja a vállát, elhúzza a szájat és kivezetik a teremből . . . . . . Bezáródik a fegyveres őrök mögött az ajtó. Pár hónapra eltűnt az ember, alki megölt egy másikat . . . Az StaS az oka mindennek... Április 27 . . . "Szándékos emberölés. Összeveszett a falu i két legénye és az együk átlíltólaig 1'esiffőr agyonlőtte a másikat. Színák Mihály a vádlott. Ahogy bevezetik a terembe, a vállas, erős legény végig néz a hallgató tömegen, a falujából becsődiitékben. Mintha kérné őket valamire, így néz hát a szeme. Parasztiéigény, alkit nem tudja felfogni, mi az ülni a börtönben, csak valami ösztönös félelem él a hatalom, a büntetés iránt. Ösztönös idegenkedéssel val, mintha a jól megmondoltság hangfogóját hordaná.Nincs semmi bizonyíték, igazán bitónak I kell l lenni, alki igazán ítélni alkar fölötte. És végigüli a tárgyalásit anélkül, hogy bármilyen részbe méft belső emóció fölzendülése hajtaná a vért az arcába. . . . Felmentették. )Még a I könnyebbüllés 'sóhaja nsam rebben el az ajkáról. Vájjon ilyen nyugodt 'left volna, Iha ették ás? De nem vollti bizonyiitéik. És miért ítélnék? Annak a llegénynek, alki meghalt úgyis mindegy már . . . Április 28 ... Hazaárulás, lengyel légió, a Propagacna iroda tanúi. És az emberek lelke elé fölvonulnak a hadbirósági fogházakban ülők százai. Az újságok hasábjai, amelyek tele voltak a légióval... Talán nem is volt olyan veszélyes az? Hiszen csak fát vágtak a tagjai... ... Két vádlott. Az egyik Tirkonics János. Mint egy főiskolás. Hófehér gallér, simára fésült haj, katonaszövetből van a ruhája. És tizennyolc hónapja ül a börtönben. Mudrák Vaszil a másik: írni, olvasni nem tudó, egyszerű ember. A szeméből látszik, hogy azt sem tudja, mi az állam, nemhogy ellene követett volna el bűncselekményt. Tirkanics élénk, nyugtalan szemmel tekint bíráira. Csakis oda. Másfelé nem is fordul. Egyszerű, jó Mudrák meg sehová sem néz. Csak a levegőbe. Talán onnan vár REGÉNYCSARNOK 1922. év A „KASSAI ÚJSÁG“ melléklete 7. szám MÁRTA (Regény) Irta: SÁNDOR IMRE. Endre járatosabb és kevesebb gőgis volt hasonló esetekben. — Azt kevésbbé. Hanem az öt krajcárért veszünk fehér kenyeret és megesszük nálad. — Ahogy akarod, Tivadarnál csakugyan elegáns volt a berendezés. A rézágyat fehér függöny takarta el, a falakon gobelinek és festmények és puha, nagy zöld szőnyeg borította a fényes-sárgára viaszkodt parkettet. Az ágy előtt tigrisbőr-utánzat. A kerek mahagóni asztal mellé ültek le a süppedő plüskarosszékbe, úgy fogyasztották a barna papirosból a szép puha fehér kenyeret. Tivadar leseperte a morzsákat, a papirost a kályhába dobta, csengetett a szobalánynak és két pohár friss vizet kért. Azután egy elegáns keskeny dobozt terített ki az asztalra, melyben szalmavégű cigaretták voltak. — Parancsolj. Hátradőlve a karosszékben, eregették a füstöt és diskuráltak. — Barátom. — mondta Tivadar — most nagyon jó társaságban élek. Egy kúriai bíró fiával ismerkedtem meg, avval vagyok nagyon oda. Aztán a két Beleznay-fiú és urak a belügyből. Képzelheted. — Ezekkel vagyok együtt minden este az Olympban. Hát te hová szoktál árni? — Én? Tulajdonképpen sehova. A száját elmzta, egy pillanata elfogta a keserű tisztánátás és arra gondolt, hogy hát ő mivel dicseedjéál? A fekete asszonnyal, akit egy katonatiszt vett el tőle, vagy a szőke asszonnyal, akinek a szivéhez egy kétszáz koronás selyemkabát vezet? Vagy avval, hogy holnap hivatalba lép? Avval, hogy szakított az apjával, a tanulmányaival és ismeretlen, rossz mesterséget vállal, amiért már holnap kap garast? És mindezt miért? A pesti élet gyönyörűségeiért? Hiszen mióta itt van Pesten, még színházban sem volt. Hát? Ezekért a... Hirtelen olyan keserű és gonosz, kimondó szavak tolultak az agyára, hogy ökölbe szorította a kezét az asz- Hivatal és egyebek Endre a bank terménykiviteli osztályába került. Ez az osztály nemrégiben alakult, a banképületben nem is volt számára hely, a szomszédos lakóházban béreltek háromszobás lakást, ott helyezték el ideiglenesen. Személyzet sem volt még sok benne. Az osztályfőnök, magas, kopasz, feketebajuszos mogorva ember, állítólag épp olyan jó üzletember, mint amilyen szigorú adminisztrátor, egy nagyon szorgalmas és igyekvő, de a privát,életben mulya és tökkelütött könyvelő, két gépírókisasszony és egy gyakornok. Ez utóbbi volt Endre. Az egyik gépírónő, Lázár kisasszony, nagy, barna ideges és szeszélyes lány, már négy éves alkalmazottja volt a banknak, a levelezésből hozták át, mikor az új osztály megnyílt. Szédületes gyorsasággal tudott dolgozni a gépen és ha nem volt munkája, órákhosszat diskurált az öreg szolgával kint a sötét előszobában. Ha Endre néha kiment egy dossiers kikeresni vagy levelet másolni, akkor halkabbra fogták a beszédet. Csak annyit tudott mégis kivenni, hogy a másik gépírónőről, Misenszky kisasszonyról van mindig szó. Ez a kisasszony nem járt be, mikor Endre belépett a hivatalba, beteg volt, már négy hét óta. Endrének fúrta az oldalát a titokzatosság, némi habozás után meg is kérdezte az öreg Jánostól: — Mi baja a Misenszky kisasszonynak? A szolga legyintett a kezével. — Á, tuggya a fene. Az ilyen lyányoknál mindig elegyan valami. Ha fennhangon, a gépírószobában került rá a szó, akkor Lázár kisasszony csak így mondta: — Az a ... nő. Endre ezt is megkérdezte Jánostól. — Miért haragszik a Lázár kisasszony a Misenszky kisasszonyra? — A, azt sose lehet biztosan kitűnni, hogy egy nő miért haragszik a másikra. Talán azér, mert Misenszkyt a Verődy miniszteri tanácsos úr protezsálja, it meg senki se ... Endre a helyzetet felismerve, helyes érzékkel az öreg János protektorátusa alá menekült. János volt az, aki az osztályfőnökkel is gorombáskodott és Endrével szemben is a minden kis istenteremtménynek kijáró türelmességgel viseltetett. Este hat óra felé eldiskurálták a postát várva a rossz gázvilágításos előszobában és Endre harapófogóval szedegette ki az öregből a „helyzet“-et. Az első napon cigarettával is megkínálta, de a szolga elhárította: — Ne faraggyon vele, Szentendrey. Lázár kisasszony eleinte kutyába vette ,,az uj praxi“-t, Endre meg még annál is kevesebbé a „szimpla gépbálványt“. Miller, a segédkönyvelő csak a hivatali dolgokra szorítkozott: ha hozzá fordult Endre, készségesen, halk hangú és nagyképű instrukciókkal szolgált, azután tovább rótta egymás mellé szorgalmas nyelvöltögetésekkel a magasszárú gyöngybetüket. Az első napok megfélemlítően hatottak Endrére. Recsegő, öreg íróasztalhoz ültették, furcsa, megfoghatatlan rovatokkal ellátott blankettákat tettek eléje, meg iszonyú halom gyűrött, poros és piszkos levelet, melyekből szemérmetlenül ágaskodtak ki kéken és feketén pililán és pirosan a cikornyás és kalligrafikus, magas és cingár, vastag és alacsony, tömör oszlopos betűkkel irt, hatalmas gyárak kéményfüstjébe, aranykalászos rónaság fölött úszó bárányfelhőkbe és a csillagos egekbe vetített, sohase hallott cégek, gyárak és részvénytársaságok nevei. Körülött pedig folyt tovább, mint Isten tudja mióta, mintha semmisem történt volna a megszokott munka: tárgyaltak, szaladgáltak, diktáltak, az írógépen kopogtak, csilingeltek, ismeretlen idegen kifejezések, nevek röpködtek a levegőben, őrá pedig a kutya se nézett, meggémberedve, görnyedten ült az asztalánál és piszmogott az írásokkal. Az első este öt órakor úgy érezte, hogy nem bírja ki a hátralévő órát. Felugrik és odavágja a tollszárat az osztályfőnök, ez elé a konok telegráfpózna elé, aki még tudomást se vett róla egész nap, csak annyit tett vele reggel, hogy odavitte a vézna segédkönyvelőhöz és azt mondta: — Szentendrey úr az ön segítségére áll. Az ő segítségére áll. Honnan tudja olyan biztosan ez a telegráfpózna? Még csak nem is őhozzá szólott. Az orosz cár biztosan nem oszt ilyen szigorúan parancsokat. Odavágja a tollszárat, nyújtózkodik egy borzasztó nagyot és bevágja az ajtót ezekre az undorító alakokra. És aztán? Mit tehet aztán? Hazamegy Kolozsvárra. Vissza Kolozsvárról... Az utolsó óra is eltelt és Endre rohant a Delibe. Amíg odáig ért, végig a korzón nem győzött elég lélekzetet venni. Mikor megpillantotta a jóleső villanyragyogásban Kovácsnét és a mellette ülő Ernát, mintha a szemét dörzsölte volna meg: egyszerre szétfoszlott az agyáról az egész hivatal nyomasztó és ostoba álma. Aha, Erna is itt van. És... és egyedül. Nem, nem bizonyos. Talán későbben jön a hadnagy. — Eh, bánja is ő! Most már a szőke asszony a fontos. Igaz ugyan, hogy Erna holnapra ígérte, hogy £ (7)