Kassai Ujság, 1927. július (89. évfolyam, 147-171. szám)

1927-07-01 / 147. szám

­.XXXIX. évf. 147. szám. S«erhe»»lfiltég fi* IriadrthiTalal: KOSSce-KaSSa, Fő­ n. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185. o­o­o­o­o­o Megjelen­t naponta, o­o­o­o­o­o Lapunk mai szánta 12 oMal. (0 € wúcSauEr Felelős szerkesztő: B5j KÖVES ILLÉS iMfú 3­8 2 85 Péntek, 1927. július 1. ,­=miöftzd­ísí ű!­ak helyben és vidéken. Egy egész évre 210 korona, tétévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 7a korona.­­ Egyes szám ára 1 korona. MturSMén­y: nem Mm! Egyik magyar főrend, egyébként eyetemi tanár, a költségvetési vita al­uimával­ azt találta mondani, hogy a k­úrfölényben való bizakodás tisztára ’II. í egyetemi tanár-főrendnek ez a ,,ientése általános megdöbbenést vál­­­tt ki Magyarországon, de még Ma­­irországénál is keserűbb érzést ülte­­k el az utódállamok magyarságának­­ élve, ahol minden erőnknek meg­yéjével kell dolgoznunk, harcol­ok, küzdenünk és áldozatot hoznunk igyaz kultúránk fenmaradásáért és vágzásáért. Magyarországon ilyen kijelentéseket idén felelősségérzet nélkül lehet meg­­nni. Ott minden nagyobb veszély nél­­­ megengedheti magának egy egyé­ni tanár-főrend azt a luxust, hogy itikából, személyes ellenszenvből, gy csak azért, hogy egy jó nagyot íjon a kultuszminiszteren és annak inkái­t lekicsinyítse, kétségbe vonja kultúrának nemzetfentartó erejét és fitymálja a magyarság kultúrfélé­­vét. De mi, akik nap-nap után látjuk­, tpasztaljuk, érezzük, hogy mennyit feszít a magyarság tekintélyéből, ere­jéből, akcióképességéből, hogy kultúrá­ját nem tudja me­felelő módon kifejteni, mi­ tek­ tud" szeretnénk az egyetemi *'*' ' -nak fülébe beleharso­tjon szőrcsuhát, fejére s mellét verve meakul­ Imas tévedéséért. ..e gondolja senki, hogy az ír tanár-főrendnek szavai nem­­ mák a magyarság sorában halló fü­­lekre és megértő lelkekre. Tessék csak Szlovenszkó magyar kultúráján szem­lét tartani és a nyílt szemmel néző na­gyon hamar meg fogja állapítani, hogy a magyarok nagyon is hajlandók a dol­gok kényelmesebb oldalát nézni és a kultúrfölény megszerzését és biztosí­tását nem sokra értékelni, mert az ilyen kultúrpártolás pénzáldozatot kíván. Magyarországon az ilyen kirohanások­nak nem sok praktikus eredménye van, mert bármennyire le is nézi a magyar­ság lelkiségét, amely kultúrájának nagy­szerűségében és magasztosságában nyilvánul meg, a hivatalos kormány­­tényezők, sőt maga az állam is teljes anyagi és erkölcsi felkészültségével a magyar kultúra támogatására siet. De nálunk? A hivatalos közegek, a kor­mány, az állam a csehszlovák kultúrát igyekszik fölényesíteni. Erre minden áldozatot kicsinynek talál. A magyar kultúra fentartása neki nem gondja, nem szívbéli ügye. Ha a magyarok ma­gyar kultúrát akarnak, csinálják meg maguk, tartsák fenn a maguk áldozatá­val, dolgozzanak érette a maguk munkakedvével, szeressék a maguk szívével. Nálunk tehát a magyar kultúra élete, léte a magyar társadalom áldozatkész­ségétől függ. Ez az áldozatkészség azonnal bedugul, mihelyt elveszti hitét a magyar kultúrfölény feltétlen magyar­­ság-fentartó erejében. A legnagyobb­­fokú meggondolatlanság, vétek, bűn ilyen körülmények között azt hirdetni, hogy az úgynevezett kultúrfölény csak frázis! Ennél struktív­ munkát szégyenteljesebb de­­még kevés kultúr­­ember végzett a magyar kultúra ellen és mi nem győzzük hangoztatni, hogy nincsen igaza. Senki ne figyeljen a sza­vára. Csak a gyűlölet, a harag, a meg­gondolatlanság beszél belőle. Mert kul­túra nélkül elpusztulunk, kultúrfölé­­nyünk nélkül pedig elértéktelenedünk a nemzetek nemzetközi társadalmában! Európában megismétlődnek a háború előtti jelenségek állapították meg az amerikai szenátusban. Denver, jun. 30. (Saját tud. táv.) Borah szenátor nagy beszédet tartott, amelyben azt követelte a szenátustól, hogy a belföldi újjáépítésre fordítsa min­den figyelmét, ahelyett, hogy a külföld ügyeivel törődik. A kölcsönelengedés­­sel nem segítjük Európa népeit — mondotta —, csak a békerontóket. Európá­ban az utolsó hónapok eseményei ugyanazon jelenségeket mutatják, mint ami­lyen a világháború kitörése előtt volt a helyzet. Mussolini ötmilliós hadsere­get követel, az orosz—angol szakítás ténye, a varsói szovjet követ meggyil­kolása, az oroszországi kivégzések, Poincaré lanvillei beszéde mind ezt igazolják. LEON DAUDET,­­N. a francia royalisták fogházból meg­szöktetett vezére. Juriga az ellenzék támadásai közepette védte a közigazgatási reformot Kurtyák tiltakozik a reformnál Ruszimkéra való kiterjesztése ellen. (Saját tudósítónktól.) A közigazgatási reform parlamenti vitájának második nap­ja, ha néhol fel is csapott az izgalom láng­ja, az előző napi vitához képest nyugodt és csendes lefolyású volt. — Jung német nemzeti szocialista a vita első szónoka el­utasítja a reformot és más közigazgatási irányelveket­­ javasol. Az érdekes javaslat a zárt nemzeti területeket külön közigaz­gatási egységekké kívánja alakítani oly módon, hogy Cseh-, Morvaország és Szi­lézia csehlakta vidékei alkossák az első, e három ország német területei a második, Szlovenszkó szlovák vidékei a harmadik, Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar terü­letei a negyedik közigazgatási kerületet. Patejdl (cseh nemz. szoc.) képviselő a zsuparendszert védi az országos közigaz­gatás nehézkes apparátusával szemben. Danek (csszl. agrár) a reform mellett talál érveket, míg Witte (német szoc. dem.) kí­méletlen hangon támadja a német kor­mánypártokat, főleg Mayr-Harting mi­nisztert, aki a külföld előtt sem átallotta védelmébe venni a reform-torzszülöttet. Dr. Gáti (kommunista) képviselő elis­meri, hogy a reform új érát hoz, de szerin­te a diktatúra éráját. Meisner (csszl. szoc. dem.) kétórás beszédében jogi és alkot­mányjogi szempontból világít rá a reform gyöngéire. Juriga (szlovák néppárt) képviselő tem­peramentumos beszéde ismét izgalomba hozta a kedélyeket. Alig hogy a szónoki emelvényre lépett, az ellenzék gúnyos kiáltásokkal fogadta. — Hogy is volt tegnap a chambe separe­­ban? — kiáltották feléje a ház általános derültsége közepette. De a következő pillanatban Juliga már az ellenzéket tette nevetségessé, amikor szívből és őszintén megköszönte nekik azt az alapos bírálati tevékenységet, amelyet a közigazgatási reform tárgyalásánál ki­fejtettek és felszólította őket, hogy szép nyugodtan tartalékolják fel ezt a nagy munkakészséget arra az időre, amikor is­mét hatalomra jutnak. Jurig jobbra-balra vagdalkozott és folytatta beszédét, amely­ből azonban csakhamar elvész a humoros elem, amint fejtegetni kezdi, hogy a re­form komoly lépés a szlovák autonómia megvalósítása felé és hogy az országos elnök megtestesítője Szlovenszkó önálló­ságának. Ismételt heves szóváltás kereke­­­dik Juriga és a kommunisták között: Hazudik! — kiáltják feléje a kommu­­­nisták és Juriga hasonító hangnemben vá­laszol.­­ ^^:és3át3vöjz tek’a'tS^^«; •' a miniszterelnök és a belügyminiszter je­lenjenek meg a ház előtt és ismertessék álláspontjukat a közigazgatási reform kér­désében, a képviselőház elutasította. A kulisszák mögött tovább folytak a tárgyalások a német kormánypárt és a belügyminiszter között azon követelés fe­lett, hogy a nemzeti kisebbségeknek meg­felelő nyelvhasználati jogot biztosítsanak az újjászervezett közigazgatásban. Úgy hírlik, hogy a koalíció többi pártjai is ta­nácskozást folytatnak a reform büntető rendelkezéseinek enyhítéséről. A vitában Kurtyák képviselő a ruszin autonóm földművesszövetség vezetője is felszólalt és a ruszin autonómisták nevé­­­ben deklarációt olvasott fel. A deklaráció kifejti, hogy a ruszin nép ismételten tilta­kozott az ellen, hogy a közigazgatási re­formot Ruszinszkóra is kiterjesszék és ez­által a ruszin autonómiát biztosító béke­­szerződéseket megsértsék. A kormány ed­­­digi politikájának hibáit sorolja fel ezután.­ Rámutat a ruszin nép gazdasági leromlá­­­sára, a nyelvkáoszra és a ruszin tisztvise­­lőkkel szemben elkövetett igazságtalan­­­­ságra. Ismét bejelenti tiltakozását a köz­­igazgatási reform ellen és követeli, hogy Ruszinszkó határát véglegesen állapítsák;

Next