Kassai Ujság, 1932. június (94. évfolyam, 124-148. szám)
1932-06-03 / 126. szám
2. oldal „UHIVERSU“ ................. ... KOélCE, Fő u. 74. Jelentkezések naponta. f?SSét”ímiáS pen kormánya megjelenik a parlament előtt és nyilatkozattétel után felolvassa a birodalmi gyűlés eloszlatásáról szóló kéziratot. Politikai körökben biztosra veszik, hogy a kormány első teendője lesz a nemzeti szocialisták rohamcsapatainak betiltását kimondó végzés megsemmisítése. Valószínű, hogy erre már egy-két napon belül sor kerül és a nemzeti szociálist" ismét megszervezhetik rohamcsapataikat. Az uj kormány tagjai Az uj német kormány tagjai csaknem uj emberek. Legtöbbjük sohasem játszott fontos szerepet Németország állami életében. Papen Ferenc, az uj miniszterelnök 1879- ben született Werlben, Westfáliában. Ulánus tiszt volt évekig, 1911-ben vezérkari tiszt lett, a háború alatt pedig Németország katonai attaséja Amerikában. Amerikai ténykedése idejében azzal vádolták, hogy több merénylet részese volt és távoznia kellett onnan. 1921-ben a porosz tartománygyűlés képviselőjévé választották. A centrum jobb szárnyának volt tagja. Sokan azzal is gyanúsították, hogy ő eszelte ki a Lusitánia elsülyesztésének tervét. Von Gayt, aki jelenleg 53 éves, régi tiszti család sarja. A háborút végigharcolta, majd a háború után szabad csapatokat szervezett az északnémet kommunisták ellen. 1921 óta a porosz államtanács tagja és Poroszország képviselője a birodalmi gyűlésen. A német nemzeti párt tagja. Dr. Warmboldt Hermann 1876-ban született. Közgazdász. Évekig volt porosz földmivelésügyi miniszter. 1931-ben Brüning második kormányában birodalmi gazdasági miniszter volt, de rövid ideig, mert tárcájától önként megvált. Schleicher vezérőrnagy 50 éves. Ragyogó katonai karriert ért el. Fontosabb politikai tevékenységet eddig nem fejtett ki. A hadügyminisztérium osztályvezetője volt évekig. Von Neurath Konstantin 1873-ban született. Jogi tanulmányainak elvégzése után diplomáciai pályára lépett és a háború alatt konstantinápolyi követségi tanácsos volt. Később Koppenhágában lett követ. 1922-től 1930-ig guirináli követ volt, majd átvette a londoni követség vezetését. KASSAI ÚJSÁG Papén részivel egy amerikai összeesküvésben Az angol sajtó még ma is élénken foglalkozik Papén miniszterelnökké történt kinevezésével. Ezzel kapcsolatban visszaemlékezéseket közölnek Papén amerikai szerepléséről. Papén mindig erősen angol- és amerikaellenes magatartást tanúsított. Amerikában annak dacára, hogy a német kormány hivatalos megbízottja volt, részt vett abban az összeesküvésben, melynek célja a Welland-csatorna felrobbantása volt. Akkoriban távoznia kellett Amerikából. Katonaság tartotta megszállva a Japán fővárost, mikor a parlamentet megnyitották Tokió, június 2. (Saját tud. táv.) A japán parlament most kezdte meg tavaszi rendkívüli ülésszakát. A megnyitó ülést ma tartották, mégpedig olyan biztonsági intézkedések közepette, melyek eddig példátlanul állnak. A császár nyitotta meg az első ülést Saito miniszterelnökkel együtt. Az útvonalat, melyen a mikádó és a miniszterelnök elhaladtak, fegyveres és gépfegyveres katonaság őrizte, hogy megakadályozzanak minden esetleges újabb merényletet. A parlament ülése alatt háromszáz fegyveres katona őrködött a teremben és a parlament környékét is katonaság tartotta megszállva. Üldözés közben összemarta a patkány, beszállították a kórház Pasteur osztályára az áldozatot (Saját tudósítónktól). A közelmúltban már megírta a Kassai Újság, hogy az utóbbi időben több patkányharapás történt. Egy csecsemőt, egy 6 éves gyermeket és egy kereskedő-tanoncot mart meg a patkány és mindhármukat beszállították a kórház Pasteur-osztályára kezelés és megfigyelés végett. Tegnap Spirkó Teréz iglói lakost hozták be a kórházba, akit több helyen is megharapott a patkány. Az állat üldözés közben szembeszállt Spirkó Terrézzel, nekiugrott és több helyen megharapta. A patkányok nagymérvű elszaporodása veszélyt jelent és bár a hatóságok elhatározták a kötelező patkányirtást, az erre vonatkozó rendelkezések még nem történtek meg. Egyes házak valóságos patkányfészkek és keresztül-kasul alá vannak ásva a patkányok által vájt csatornákkal. Lilike Kálmánná nyilatkozik az új Redlesel fantasztikus híréről és tiltakozik a gyanusítás ellen Közöltük a bécsi lapok fantasztikus jelentését Ruttkay százados tragédiájáról. Eszerint Ruttkay állítólag kémszolgálatokat teljesített egy idegen állam számára, Litike Kálmánná viszont a kémelhárító osztály tagjaként csalta volna tőrbe szerelmével a századost s így kerekedett az ügyből egy újabb Redl-eset. Littke Kálmánná a Szent János tér 2. számú házban lakik Pesten. Tudósítónk felkereste lakásán a szép és fiatal özvegyet, akihez kérdést intézett a lapok jelentésére vonatkozólag. — Egyetlen szó sem igaz az egészből — felelte szinte kétségbeesetten az asszony — nem vagyok kém és Ruttkay sem volt az. Nem tudom, kinek állt érdekében ilyesmit terjeszteni rólunk. — Az összes bécsi lapok megírták• kockáztatja meg tudósítónk. — Akkor se — feleli az asszony — akkor sem igaz egy szó se... Nem akar többet beszélni. Egészen fel van dúlva. CSAK KÉT KÉRDÉS! Tudósítónk azonban nem enged. — Az ön érdeke — mondja — hogy két kérdésre feleletet adjon, mert ezeknek a tisztázására vár a nagyközönség. Ez a legfőbb itélőszék máskép látja majd az ön sze- A régi Páris régi nagyja! (Befejező közlemény) A medani sas-óriás gyár kalickája után bájos a champresay-i fülemile rózsalugasba búvó, szerény kis fészke. Csend a villa körül, lábujjhegyen osonunk át a folyondáros terraszon, be a beteg költő dolgozószobájába. Könyvtárral bérelt, ízléses otthon s a bibeletemlékek közt, könyvhalomra támasztva könyökét, ott ül asztalánál az immár sántabéna, teljesen tehetetlen szegény poéta. Az „ascendens paralysis“ már csak a fejét hagyta szabadon: már csak ez a sűrű-hosszú fürtökbe rámázott, selymes szakállas szép fő és a testből, no, meg a feltámasztott jobbkezét tudja még kicsit mozgatni. Irogat most is és mosolyog... s a szív örökifjú mosolya ez a provanszi sötét szem naplementi búcsúzó derűjéből. Bólogatva ültet le s halk szava csupa gyöngéd figyelem: — Ön magyar? Sose voltam Önöknél, de ismertem Justh Zsigmondot s benne megszerettem az Önök tehetséges, fiatal nemzetét. Önök is a szív emberei... én is az voltam mindig! Az ész oly hideg, az ész maga sose tud meleget adni! Az élet a szív melege nélkül fűtetlen szoba... óh, nem az ész, csak a szív a halhatatlan rész bennünk... Egyre halkabb a szava: — Lássa, én még mindig élek... azaz már csak a fejem él belőlem, — nő a sötétség tengere körülöttem, a fekete ár már az államig ér, el fog nyelni, de addig is szép az élet s én beteg gyíkként a napban, a Szép napjában sütkérezem. Szép emlékeim vannak s az emlékek az ily :lagával tehetetlen embernek az egyedüli mankói... hicegek velük a s szerelmes ifjúságomra gondolok, mikor még III. Napoleon gavallér - miniszterének, Morny hercegnek voltam a titkára! Magam vagyok itt szobámban, de ne higgje, azért mégse vagyok egyedül: regényalakjaim itt sürögnek körülöttem s mint gyerekek, unokák, ők mulattatnak engem.^Tovább élik regényeimet s úgy tartóztatnak... hiába, mes enfants, búcsúznunk kell, — én elmegyek! És mint az apát a gyerekek jövője, engem is költészetem szülötteinek a leendő sorsa érdekel: vajjon eléggé életerősek-e, megélnek-e magukból, maguktól... énnélkülem is? — Mint az élőknél — súgom —, a költészet szülötteinél is a szív a fő. A szív az egészség, a szív az élet, a szív a halhatatlanság is. Mester, az ön csupa szív-alakjainak a jövője biztos... Nehezen mozdítja szegény béna kezét. Gyöngéden szorítom meg. Ö csodásan ragyogó szemével rám néz. S én ma is magamon érzem az Alphonse Daudet búcsútekintetét. III. FLAMMARION. Juvisy... kies park a városka szélén, a lombba vesző kastély épülettömbjéből egy csillagvizsgáló torony üvegfélgömbje villan az égnek. Pazar pompa veszi körül a világszerte népszerű költő-csillagászt, kinek titka tán ép az, hogy míg igazi nagyok, a Newtonok, Leverrierek, szöktek a világ elől s matematikai képleteikbe zárkózva, úgyszólván a csillagos égbe menekültek fel, addig Flammarion lenn maradt a földön... Hódoló emlékek a kastélyban s e csupa napfény, egyetemes dicsőség közepette csak ő maga, a Mester látszik álmaiba mélyedten szórakozottnak, közönyösnek. Bársonykabátos kis, inkább tömzsi emberke, szakálla mohaszerűen tömött négyszög, nézése fölényesen rideg, hangja dallamtalanul köznapi. Csak olykor mosolyog érdeklődően, ha t. i. látogatói ámulatát, dicsőségének hízelgő csodálatát látja. Körülvezet a parkban, a fák szerelmét magyarázza, most ép ezzel kísérletezik... aztán visszatérünk a fejedelmi berendezésű könyvtárszobába. Kiemelkedő külön polcokon sorakoznak az ő annyi nyelven megjelent művei, mind egyöntetű, egyszínű, remek bőrkötésben. Nézem a diadalsort s egyszerre hökkenve állok meg. Két kötet bőrkötése feltűnően és elütően más árnyalatú: sárgább, világosabb. Flammarion elmosolyodik: - v • — Igen. Ez a kettő nem disznóbőr. Ez emberbőr... — Emberbőr?!... — Igen... s hozzá még egy nagyon szép asszony bőre. A válla... A Mester elkomolyodik: — Kis regény ez, vagy ha úgy tetszik, novella, esetleg intermezzo... pár röpke pillanat emléke. Előadói körúton jártam fenn Skandináviában s felolvasásom után az estélyen egy hölgyet vezettek hozzám. Nagyon szép, nagyon gazdag, előkelő dáma volt, ki rajongó szóval hálálkodott nekem, hogy műveim mily vigasztaló ábrándokkal tették őt boldoggá. Én mosolyogva hallgattam s mint vérbeli francia,, azzal viszonoztam udvariasságát, hogy így szóltam: „Asszonyom, mily gyönyörű az Ön keble, válla...“ ő elpirult: „Tetszik önnek? Örülök... nézze, én tudom, nem soká élek már, beteg vagyok... de halálom utánra valamit szeretnék hagyományozni önnek. Most már megvan. A keblem, a vállam... Köttesse belé majd könyvtára számára azt a két művet, amelyeket én a legjobban szerettem: a „Népszerű csillagászatot s „A Föld az ember teremtése előtt“ címü munkáját...“ Bók, mosoly, búcsú, elváltunk s én bizonyos idő, nem sok idő múlva, különös küldeményt kaptam Skandináviából. A dobozban egy halottról lefejtett Száraz bőr volt: az istennői váll és kebel... s szerényen alá volt rejtve a végrendeleti kivonat, mely kincset érő hagyatékkal emlékezett meg rólam. Mit tehettem? Elfogadtam s teljesítenem kellett szép rajongóm testamentomban lefektetett óhaját: vállába, keblébe köttettem be azt a két neki kedves művemet... Én a kötést néztem. Sárgás, világos bőr. Önkénytelenül is az arcomhoz emeltem... A csillagász-költő a fejét rázta: — Hiába szagolja... Nincs illata többé! Sietve, szinte féltékenyen vette ki kezemből, s pár pillanatig különös gyöngédséggel kirógatta a kötést. Aztán sóhajtva tette vissza a két könyvet a polcra. Egy röpke percre megdobbant a Flammarion csillagokkal álmodó szive... 126. szám — 1932. június 3. repét az ügyben, amelyben olyan sokat beszélnek össze-vissza. Tehát legyen olyan szíves és mondja meg: miért nem engedte, hogy a szerencsétlenség után megjelent kórházi orvos Ruttkay századosnak injekciót adjon? — Nem értem, hogy ez a kérdés mit jelent? — Azt írták az újságok és arról tud mindenki, hogy ön a szerencsétlenség után egy orvost hívott az új Szent János-kórházból és hogy az injekciót akart adni a sebesültnek, de ön nem engedte. — Most már értem — válaszolja. — A vizsgálóbíró is kérdezett ilyesmit. Annak is megválaszoltam, tessék megkérdezni az orvost, majd az megmondja, hogy adott-e injekciót vagy sem? — Hát adott? — Persze, hogy adott. Miért ne adott volna? Én azt sem tudtam, hogy mit csinál, neki kellett tudnia, hiszen ő az orvos. Nem is kérdezett engem, hogy adjon-e injekciót vagy sem. — Igaz-e az — kérdeztem továbbá — hogy a szerencsétlen sorsú Ruttkay százados önt a revolverrel való bánásmódra kitanította és hogy lövöldözés közben, ami a szobában történt volna, az egyik fotós karfájába is belejöttek? — Nem igaz, így nem igaz. Szegény százados úr csak arra tanított, hogy hogyan kell a revolvert megtölteni. Céllövészetet nem gyakoroltam és így nem is lőhettem bele a karfába. Ezzel kapcsolatban engedje még megkérdeznem, hogy megfelel-e az a tényeknek, hogy nagyságos asszony vasárnap azt telefonálta a vizsgálóbírónak, hogy egy uj golyóütötte nyomot talált a lakásban, amelyet eddig hiába kerestek a vizsgálat során. — Nem igaz. Dehogy telefonáltam. Hát én csak nem keresem a lakásban a revolvernyomokat? Nem értek én ahhoz. És különben is sokkal jobban az eset hatása alatt vagyok még ma is és talán örökre leszek is, mintsem hogy én magam kutatni-keresni tudjak. De miért is tenném ezt? Kerdsen a vizsgálóbíró meg a rendőrség amit akar, amit tud, csak már tisztázzák ezt az ügyet, amely engem tett szerencsétlenné igazában. MÉG EGY FELELET... Amit mondott, határozottan és keményen mondotta. Nem hinném, hogy ez az asszony valótlant mondjon. Ha igen, akkor olyan remek színésznő, hogy párját ritkítja. És tényleg — mint mondja — az eset hatása alatt áll. Az a borbély és a felesége, akik takarítás fejében nála laknak, a tragikus esetig a cselédszobában aludtak. Ruttkay százados öngyilkossága óta az előszobában ágyaznak maguknak és nyitva hagyják az előszobaajtót, úgy hogy Littkénétől csak pár lépés választja el őket a nyitott ajtón keresztül. Azt mondja a házmester, mikor kifele menet kaput nyitott: — Nagyon sajnálom szegény Ruttkay százados urat! Mindig egy pengő kapupénzt adott, akkor is, ha bejött és akkor is, ha eltávozott. Littkéné a lépcső fordulójánál még szól valamit: — Arról is — hallom — beszélnek, hogy miért küldtem üres borítékot az alezredes úrnak. Azért, mert nem találtam más papirost, amire a címét felírhattam volna, hogy a takarító asszonyom odataláljon hozzá. Mindenben titokzatosságot keresnek az emberek ... Igaza van: az emberek mindenben szeretik a titokzatosságot keresni. GÖMBÖS GYULA IS CÁFOLJA A KÉMKEDÉSI ESETET. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter nyilatkozott, hogy Ruttkay egyike volt a magyar honvédség legkiválóbb és legderekabb tisztjeinek, akiről feltételezni sem lehet, hogy hazaárulást vagy kémkedést követett volna el. Egyébként a rendőrség a katonai ügyészséggel együtt tovább nyomoz az ügyben és minden remény meg van arra, hogy a legrövidebb időn belül fel fogják deríteni ennek a titokzatos öngyilkosságnak az okát. Minden idők legnagyobb örökösödési perét kezdte tárgyalni a bíróság Newyork, junius 2. (Saját tud. táv.) A newyorki hagyatéki bíróság előtt megkezdődött minden idők legnagyobb örökségi pere a Wendel-nővérek 100 millió dolláros hagyatékáért. A világ minden részéből jelentkező igénylők száma megközelíti a kétezret. A végrendeleti végrehajtó tanúvallomásában érdekesen ismertette az agg multimilliomosnő különcködő életét. Az óriási vagyont lakásában nyolc páncélszekrényben őrizte, amelyben rengeteg értékű ékszeren, készpénzen és betétkönyvön kívül telekkönyvi kivonatok, régi szerződések és évszázados okiratok hevertek. Az iratok közt még 1840-ben lejárt, beváltatlan értékpapírszelvényeket is találtak.