Kataszteri Közlöny 1893 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1893-01-16 / 1. szám
sebb község, (3000 részlet, 300 birtokiv) mely a 80-as évek elején mérnökileg helyszínelve 600 részlettel megszaporodott. E község 2 évvel utóbb osztályba soroztatván, részint művelési ágváltozás, részint időközben történt osztások folytán ismét 400 részlettel növekedett. Ezután készültek el róla az új birtokivek. Az utóbb említett 400 részlet tehát a birtokiveken igen, de a térképeken nem fordul elő, tehát a mérnöknek a tényleg hiányzó 400 részlet miatt az összes aláosztott, azaz 1000 részletnek létezéséről vagy hiányzásáról kell meggyőződést szereznie s a hiányzó részletekről jegyzéket készitni. Ezen fölösleges munka azonban elkerülhető lesz azáltal, ha a birtokivekben foglalt aláosztott részletek a vázlatokon a felkeresés előtt az érvényben levő kataszteri telekkönyvből, hol — mint már említve volt, a mérnöki beavatkozás óta történt változások más szintitentával toldattak be tájékozást szerzünk a változás idejére nézve. Ez eljárás azonban szintén időtöbbletet igényel, megnyerjük azonban általa, hogy a birtokivek sorrendjében haladva, hol majdnem minden részlet más-más szelvényen fordul elő, kevesebb időt veszítünk a felkereséssel ; munkaanyagunk azonban még mindig nincsen rendezve, mivel pedig ennek arithmeticus rendezése, számos a munkát könnyítő czélszerűségi szempontból, de különösen azért is szükséges, mert az 1833/1892. sz. pénzügyminiszteri rendelet értelmében a nyilvántartási munkálatok nagyobb községekre nézve több dűlőt tartalmazó összefüggő csoportokban dolgozandók ki és küldendők be a felügyelőségekhez. Jóllehet, az eddigiekből az tűnik ki, hogy a birtokívek alapján foganatosított eljárási mód bonyolódottabb, tehát drágább lesz, mindazáltal, mivel az ily módszer szerint kezelt anyagnak nagyobb kimerítősége és megbízhatósága nemcsak föltételezhető, de valószínű is és pedig azért, mert oly esetek is fordulnak elő a gyakorlatban, hogy a már másodízben osztás alá jött részletek első megosztása felől a rendelkezésre álló nyilvántartási jegyzékekben felvilágosítás nyerhető nem volt, azaz vagy az illető jegyzék ment veszendőbe, vagy a változást keresztül vitt közeg vezette hiányosan a jegyzéket, úgy, hogy a mérnök kénytelen volt végre is a birtokivekben keresni fel a szükséges adatokat. Ezen körülmény különösen döntő a mérlegnek a birtokivek javára való hajlítására nézve; vizsgáljuk meg tehát, nem lehetne-e az eljárást némileg egyszerűbbé tenni, különösen a nagyszámú birtokiveknek többszörös kézbevételét mellőzhetővé tenni s a munkaanyagot könnyű szerrel rendezni? Némi engedmények árán igen! Erre nézve e sorok írója — feltéve az illetékes körök beleegyezését — következő eljárási módot képzel czélszerűnek: Mindenekelőtt megengedendő volna a mérnöknek, hogy az egy körjegyzőség alá tartozó valamennyi községről az előmunkálatokat a székhelyen — hol a birtokivek őriztetnek — végezné. A második nyítás abból állana, hogy minden egyes változás alá jövő részlet adatai (név, művelési ág, terület) ahelyett, hogy mint eddig összefüggő kézikönyvbe — csak egyes papírszelvényekre külön-külön lennének feljegyzendők, a birtokiv első kézbevétele alkalmával. Ezen papírdarabok azután az összes anyag kivonásakor sorrendbe szedve, czérnára tűzetnének. Miután így a munkaanyag rendezése megtörtént, a változás alá kerülő részletek sorrendben a térképekről vagy birtokvázlatokról a kézikönyvbe berajzoltatnának s a tett előjegyzések a kézikönyv szélére a rajznak megfelelőleg гs a ragasztandók lennének. Ily kezelés mellett az eljárás némileg egyszerűsítve lesz és a részleteknek felkeresése miután egyszerűen a számozási sorrend követendő — szintén meg van könnyítve; végül a felekkel való tárgyalásnál, valamint a munkálatoknak további keresztül vezetésénél és átvizsgálásánál sem ütközünk semmi nehézségbe. Ezen igénytelen értekezést különben — szerkesztő úr beleegyezését remélve — azon kijelentéssel bocsátom nyilvánosságra, hogy esetleges eszmecsere czéljából a lap hasábjai tisztelt kartársainknak rendelkezésére fognak állani. Berezely. A Tisza helyszíneléséről. A Tisza-meder és hullámtér helyszínelése, vagyis felvétele, mely immár 3 évi munka után befejeztetett, hold. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére hajtatott végre. Ezen művelet, mely első tekintetre egyszerű és szerénynek tűnik fel, valóságban hivatva van a Tiszának, ezen igaz magyar folyónak, nyilvántartása és végleges szabályozásánál elég méltó tényezőt képezni. E szeszélyes folyó, mely áldást hozó kiöntéseivel sok örömnek volt forrása egyrészt, másrészről vészthozó áradásaival még több bánatnak volt már okozója, még több vagyonnak tönkretevője, állandóan foglalkoztatja a hivatott technikust s ujabb és ujabb törekvések czélja. Azon körülmény, hogy e folyó megfékezésének munkájából, habár közvetve is, a kataszteri felmérés személyzetének is jutott némi osztályrész, a testület működésének eddig is kiérdemlett elismerését egygyel és pedig lényegessel szaporította. A földmivelési minisztérium vízrajzi osztályának főnöke, Péchy József osztálytanácsos, egy országosan ismert * .