Kataszteri Közlöny 1894 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1894-01-16 / 1. szám
248 KATASZTERI KÖZLÖNY. állást foglalni egy oly irányzat ellen, mely hallomásom szerint, nagyon befolyásos politikai körökben axsiomává kezd válni, s ez ama tendentia, mely ki akarja vinni, hogy a kisgazdák birtokaira nézve legyen kimondva a fordulós rendszer országosan kötelező volta. Az erdélyi részekre nézve ennek érvényre jutása állandó és következményeiben iszonyú közgazdasági szerencsétlenség volna. Tekintve, hogy nálunk a kisgazdák vagyona átlag a 10 katasztrális holdat meg nem haladja , gazdasági bűn volna e birtokok eldarabolását, szétszórását rendelni el. A birtokok kicsinységéből önként következik, hogy fordulós rendszerű tagosítások eseteiben egy jó, egy közepes és egy rossz tagot kell kiosztani. Most már a rossz tag tulajdonosának minden harmadik esztendőben rendesen gabonával nem fizet vagy alig fizet, más módon pedig a kis területet hasznosítani nem lehet s a birtokos rá van kényszerítve, hogy többi birtokát ízetlenségek, veszekedések árán is állandóan használja s ez által megbontsa magát a fordulós rendszert, ily eset pedig minden községben sok lévén, a fordulós rendszer néhány év alatt teljesen felbomlik s a végeredmény egy tagositott-tagositatlan határ, hol a nép csak a tagosítás miseriáival ismerkedett meg s 1 nyomorúságai közben átkozza a mérnököt, ki a tagjait csinálta, a földesurat, ki a tagosítást kérte és a törvényt, mely azt minden haszon nélkül ráerőszakolta. Csoda-e ily körülmények között, ha a szomszéd községeket az ily esetek félrevezetik és teljes erejükből küzdenek a tagosítás ellen ? Végre negyedik helyen említem fel a népnek a jégveréstől való félelmét. Lépten-nyomon hallhatjuk, hogy a tagosítástól azért fél, mert különböző határrészekben fekvő birtokai egy helyre gyűjtetvén teljes egészében van kitéve a jégverés veszélyének, míg a tagosítatlan, vagy fordulós határon a pászmáson jelentkező jég itt vagy ott megkíméli terményeit. Önkéntes jégbiztosításra pedig nem vállalkozik, mert azt mondja, hogy nincs módja oda is fizetni. Tehát itt is az állam kellene közbelépjen és felállítsa az országos, kötelezősogbiztosítást. Nézetem szerint ezek a feladatok azok, melyekre nézve az erdélyi részeknek sürgős és életbevágóan nagy szükségük van az állam beavatkozására, anyagi erejére, erkölcsi súlyára és szellemi vezetésére, míg ellenben a birtokrendező mérnöki intézmény jelen alakjában nagyon jól beilleszthető a gyökeres reform keretébe. Káplán Géza telekkönyv, birtokrendezés stb. czímű munkája II. kötetében, az Utasítás 73. §-ához írt megjegyzéseit úgy az utasításszerű alszámozás nyomorúságos voltát, mint nagyon helyes és megokolt javaslatait illetőleg egész terjedelmükben magamévá teszem és számtalan zavarok, félreértések és súlyos károsodások kikerülése czéljából semmi esetben megengedhetőnek nem tartom, hogy a mérnök a telekkönyvi helyrajzi számokon bármily alszámozást végrehajtson. Az osztályozás és tettleges birtoklások alapján szükségessé válható megjelölések a térképen elkülönítve, a földkönyvben és birtokivekben pedig a művelési ág és osztály rovataiban volnának kitüntetendők és pedig úgy, hogy egy sorban két osztály vagy kétféle birtoklású birtok ne fordulhasson elő. Engedje meg szíves olvasóm, hogy röviden kiterjeszkedjem az azonosítás és tettleges birtoklás kérdésére is. Az Utasítás értelmében a mérnök köteles a tettleges birtoklást az előmunkálati földkönyvben és birtokivekben kitüntetni. Lássuk, hogy a tettleges birtoklás fogalma gyakorlatilag oly egyszerű-e mint első pillanatra látszik ? Figyeljünk meg pár példát. Van egy hagyaték, melyben egyenes és kizárólagos örökös két fiu. A hagyaték lejártatva nincs, a fiuk az örökséget a természetben felosztották, de az osztályról semmi névvel nevezhető osztálylevelet nem csináltak. Van egy másik eset, hol két testvér a telekkönyvi tulajdonos, egyenlő arányban. Ezek a közösséget nem szüntették meg, de a birtokot a természetben felosztották és ez osztályról egy betű irás sincs a kezükben. Van egy harmadik eset, hol a telekkönyvi tulajdonos egy fiu és egy leány egyenlő arányban. A leány férjhez ment egy távol fekvő községbe s a fiu használja az egész örökséget, de hogy a leány ki van-e elégítve nincs-e, arról a fiu egy sort sem tud felmutatni. Köteles-e a mérnök ez eseteket tettleges birtoklásoknak tekinteni és megfelelőleg kezelni ? Nézetem szerint nem. És pedig először azért, mert nem szabad utat nyitnunk amaz eszme terjedésének, hogy a földbirtok csak olyan mint a birka, melyet egyszerűen át lehet terelni egyik nyájból a másikba. Másodszor azért, mert a mérnököt is fedezi az irás, midőn védi oly esetek ellen, milyet többet tapasztaltam, hol a birtokosok uj egyezséget, uj osztályt kötöttek, de ezt egyszerűen elhallgatják és a mérnök munkáját támadják meg. Tudok esetet, midőn a hivatalos birtokváltozási jegyzőkönyvet próbálták megtámadni s utóbb kisült az uj vásár. Tehát az írásbeliséget alapelvül elfogadva, annak a kérdésnek az elintézése van még hátra, hogy mikor és miképpen volna birtokossági és birtokrendező mérnöki szempontból helyes az azonosítást megtenni és a tettleges birtoklásokat kipuhatolni ? Nézetem szerint leghelyesebb, ha a mérnök a részletlajstrom és a telekjegyzőkönyvek adatai nyomán már odahaza összeállítaná a telekkönyvi földkönyvet, melybe a helyrajzi számon kívül bevezetendő a telekjegyzőkönyv száma, a rövidített jogczime, házszáma és a részletelekkönyvi területe. Egy nagy rovat a megjegyzésekszámára üresen hagyandó. Már e munka egy csomó telekkönyvi hibát hoz nyilvánosságra, melyek kiigazítását haladéktalanul követelni azt. Jó hasznát veszi ennek később a mérnök. A háromszögelés alatt vagy közvetlenül utána, de mindenesetre a kiczövekelés megkezdése előtt a birtokosság felszólítandó, hogy okmányaival felszerelte jelenjék meg a helyszínen. A mérnök pedig részletről-részletre járva, hogy folytában helyszínelje a telekkönyvi adatok alapján