Kataszteri Közlöny 1918 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1918-01 / 1-2. szám
kell venni. Sok esetben kell mellőznünk egy álláspontnak nagyszerűen alkalmas pontot, nehogy pl. az ott közelében levő ágyúállást vagy megfigyelőhelyet eláruljuk. Főhálózatnál messze jól látható pontok választatnak ki. Erdős terepen sok esetben elkerülhetetlen 30—40 méter magas állványos gúlák építése. Nyílt, szabad terepen a pontokat általában egyszerű háromlábú gúlákkal jelezzük. A szigorú lefüggélyezés alkalmával a pontot kereszttel ellátott kővel, vagy téglával, esetleg vastag takaróval állandósítjuk. A pont azután megközelítőleg bemérendő, s helyzete a helyszínrajzi leírásban feltüntetendő. Hogy a kiháromszögelt pontok a repülőfényképeken is észrevehetőek legyenek, a pontot a természetben ‡ 1 m. széles és 6 m. hosszú árokkereszttel оо látjuk el. Kö-zel a rajvonalhoz a gúlák építését — tekintettel az ellenséges tüzelésre — mellőztük, s ehelyütt nagyszerűen beváltak a szekrénytokokban elhelyezett jelrudak. Nagyon veszélyes helyeken az észlelés éjjel történt. Az észlelés a célnak megfelelően részint, másodperces leolvasással bíró mikroskopos ismétlő theodolitokkal, részint 20"—30" noniusos leolvasással bíró theodolitokkal történt. A főhálózat mérésénél 6, mellékhálózatnál 3, illetőleg 2, ismétlést végeztünk. Sokszögmeneteknél elegendő volt 2 távcsőállás. Terepkorrektúra, újabb rétegvonalak elhelyezése, de főleg a tüzérségi magassági belövési tervek megszerkesztése céljából minden pontnál kivétel nélkül a magasságokat is mértük. Amennyiben a régente katonai háromszögelés által mért magasságok adatai nem használtattak fel, vagy nem bizonyultak megbízhatóknak, ott a mért eredményeket a szabatos szintezés magasságjegyeihez való kötéssel biztosítottuk. Hogy az észlelést veszélyesebb pontokon minél zavartalanabbul végezhessük, pár nappal előbb rendszerint éjjel a jelet lombos galyákkal, szalmakévékkel vettük körül, hogy ezáltal az ellenséget megtévesszük. Mindennek dacára sokszor előfordult, hogy ellenséges tüzelés folytán az észlelő kénytelen volt munkáját megszakítva álláspontját elhagyni. Sokszögmenetek oldalai acélszalaggal, vagy tahimetrikusan mérettek. Ütegállások bemérésénél nagyon bevált a zárt sokszögmenetek alkalmazása, de nagyon gyakoriak voltak a szabad menetek is. Törekednünk kellett arra is, hogy ellenséges területen minél több jól látható objektumot határozzunk meg, melyek főleg a tüzéreknek alkalmas kezdő, illetőleg tájékozó irányokat szolgáltattak. Az észlelést nyomon követte a számítás. Derékszögű sík összrendezők számíttattak, mellőzve minden körülményes ki-