Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-16 / 3. szám
3. szám. Pest, 1873. Január 16. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent-István-Társulat igazgatóságához (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Emléklapok, egy férjhez menő hajadon számára. Kedves Rokonom! Korunkban valamint sok másra, úgy a házasságra nézve a legjobb lelkeket is tévútra vezetik. Ez indított arra, hogy, amint remélem, boldog frigyedhez e néhány lapot emlékül hozzád intézzem. Nem ritkán hallottad te is azon állítást, hogy a házasság nem is tartozik az egyház köréhez, hanem tisztán polgári szerződés. Te,aki alapos vallásoktatásban részesültél, tudni fogod, hogy az első emberpárt a földi paradicsomban maga Isten tette férj- és nővé, mire megáldá őket. Íme, mindjárt a szentírás első lapján a házasok megáldatásával találkozunk, és ennek kell tulajdonítani, hogy a házasulok megáldatása minden polgárosult nemzetnél minden időben a papi tiszt egyik legfenségesebb működését képezte. Az emberi család tehát mindjárt kezdetben magától Istentől áldást nyert, azon nehéz feladatához, hogy a nagy emberi társadalom állandó alapját képezze. Hogy a család, ha Istentől elfordul és a házasságot csupán polgári szerződésnek tekinti, hová jut, bizonyítják a legpolgárosultabb pogány nemzetek, mutatja különösen az erkölcsök romlása a művelt görögöknél és pogányoknál, kiknél a kicsapongásnak voltak saját istenei és ünnepei. Az újszövetségben a kereszténység által a házasság is visszanyerte vallási jellemét.» Nagy szentség ez Krisztusban és az egyházban.« Ezt tanította a kereszténység. Ez időtől fogva a házas frigy a vallás kiegészítő részét képezte; jellegei valának az egység (egy férfi és egy nő között), a föloldítatlanság (»amit Isten összekötött, ember el ne válaszsza«) és a szentség (»nagy szentség Krisztusban és az egyházban.«) Emberi hatalom a házastársakat el nem választhatja. »Amit Isten összekötött, ember ne válaszsza el.« Ezzel a legüdvösebb korlát van emelve a közerkölcsök védelmére; az elválaszthatlanság legbiztosabb védgátja a házassági szeretetnek. A leggeniálisabb törvényhozó nem tudott volna egyszerűsége mellett oly erélyes törvényt alkotni a jövő nemzedékek forrásának, nevelésének biztosítására. Más részről ezen evangéliumi törvényben a leghatározottabban kárhoztatva találjuk azon emberek kísérleteit, kik a házassági frigyet azzal igyekeztek és igyekeznek megbontani, hogy a keresztény népek törvényhozásába az elválás botrányát igtassák be, megengedvén a romlottságnak, a szeszélynek, hogy szétbontsa azon kapcsokat, melyeket maga Isten fűzött össze. S valóban, mily czélja vola a kereszténység isteni alapítójának, midőn a házasságot szentségre emelte? — Először is az, hogy megalapítsa a család boldogságát; hogy fölemelje a nőt azon sülyedt helyzetéből, melybe azt a pogányság taszította; hogy visszavivja számára az ősi méltóságot az elválaszthatlan házasság védelme alatt; hogy a nőt, e gyönge teremtményt a férfi nemes társává tegye; hogy magát a férfiút is megnemesítse neki hozzá hasonló nőt, nővért, anyát, leányt adván. Sőt ennél is többet tett : lerakta a társadalmi erkölcsök alapját, és e szent szigor által féket vetett az emberi állhatatlanságra és a roszra való hajlamára ; megoltalmazni, megszentelni akarta az egész emberiséget, a sérthetlen egyetértésre, a házasságok szentségére fektetvén az egész emberi nem békéjét és társadalmát; végre biztosította ezzel a nevelés nagy művét, mely a házassági frigy egysége és fölbonthatlansága nélkül lehetetlenné válik. E fontos okoknak tulajdonítsad, kedves rokonom! hogy az egyház a házassági törvények védelmében mindig oly rendkívüli erélyt fejtett ki; mindent eltűrt, mindent elszenvedett, hogy az evangéliumi morál szent letéteményét érintetlenül megóvja. VIII. Henrik angolkirály történetéből tudod, hogy az egyház készebb volt .