Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-11 / 37. szám
37. szám. Pest, 1873. Szeptember. 11. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent-István-Társulat igazgatóságáka (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. 31 issió-leveelte III. A japáni egyház a XIX. században. Végre a hitküldérek forró vágyaira reménysugár derengett. — A Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés folytán (e szerződés 1859. szeptember 29-kén szentesittetett) három kikötőváros : Jokohama, Nagasaki és Hakodadi *) a franczia kereskedelemnek megnyittatott, s egyúttal az idegen letelepedőknek teljes vallásszabadságot biztosítottak. Girard ur, ki kevéssel előbb Japán apostoli provicariitásává neveztetett ki, azonnal intézkedéseket tett, hogy a viszonyok kedvező fordulatát ereje szerint fölhasználhassa. Míg Mermetur Hakodadiban telepepedék le, Girard Duchêne de Bellecourt franczia főconsult Jeddo fővárosba kisérte, hol a hatóságoknak mint tolmács és katholikus áldozát mutattatott be. E kettős minőségben fölváltva Jeddóban és Joko barnában időzött, ellenben Mounikou állandóan ez utóbbi városban lakott. Itt újra az első katholikus templom építtetett, melynek ünnepélyes fölszentelése 1861-ki január 12-kén ment végbe. A kápolna egyelőre csupán az európaiaknak volt szánva, de csakhamar megjelent abban sok pogány is; minden oldalról, nem csupán Jokohamából és Jeddóból, hanem távolabb tartományokból is seregesen megjelentek, hogy a csinos templomocskát pompás szoborműveivel megtekintsék. Ez a hittérítőknek alkalmat nyújtott őket hitünk titkaival megismertetni. Ekkor oly gyakran hangzott a kívánság : vajha a kormány mielőbb megengedné a japániaknak, hogy a keresztény vallásra térhessenek! De Jeddóban és vidékén még mindig látni lehetett a kőoszlopokat, melyeken az üldözési parancsok kiválónak függesztve. E parancsokra kereszt vala nyomtatva, s alatta a tilalom a jel iránt tiszteletet tanúsítani; a tilalom megszegése halálbüntetést vont maga után. Úgy látszott, hogy a kathol papok megjelenése óta a japán hatóságokban fokozódott a kereszténységtől való félelem. Minél inkább törekedtek az európaiak kulturáját átültetni, annál határozottabb kötelességüknek ismertek mindent elkövetni, hogy az országot a kereszténység befolyása ellen megóvják. A hittérítők minden lépését a legszigorúbban ellenőrizték, azonfelül megjelent egy újabb rendelet, mely minden japáninak megtiltotta a kápolna látogatását. Nagasakiban Fürét és Petitjean telepedtek le. (Ezek a többi hittérítővel a külföldi missiók párisi congregatiójához tartoznak). Az itt állított imaterem csakhamar szűknek bizonyult be; templom építéséről gondoskodtak. Ennek építéséhez 1863-ban már hozzá lehetett fogni. A japáni kormány az európaiak iránt bizonyos engedékenységgel igyekezett a barbár rendszabályokat elpalástolni, melyekkel alattvalóit a kereszténység elfogadásától elriasztotta. Ez okból az építendő templom számára telket ajándékozott, ez halmon van szemben azon hegygyel, melyen a XVI. század végén és a XVII. század elején oly sok vértanú meghalt hitéért. 1865-ki február 19-kén a templom a huszonöt japáni vértanú tiszteletére fölszenteltetett, kiket IX. Pilis 1862-ki jun. 8-kán a szentek sorába igtattatott. A megnyitási ünnepélyen küldöttség jelent meg valamennyi, a nagasaki kikötőben horgonyzó hajókról. A nagasaki templomnak van harangja, szép üvegablaka, mely a szent Szűz és sz. Magdolna mellett a fölfeszítettet ábrázolja. Jelenleg van e templomban a hold. Szűz szobra is, mely 1867-diki júniusban állíttatott és e felirattal bir : »Japán Védasszonya, könyörögj érettünk. 37 *) Nagasaki a Kieu-Sieun, Japán négy nagy szigetének legdélibbjén, — Hakodadi Jessón, a legéjszakibbon, Jokohama Nippon főszigeten fekszik, néhány mérföldnyire délnek Jeddó fővárosától.