Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-18 / 38. szám
38. szám. Pest, 1873. Szeptember. 18. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent-István-Társulat igazgatóságához (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A kath. egyház tanítása a keresztség nélkül elhunyt kisdedekről. A sokféle támadások közt, melyeket a hitetlenség egyházunk ellen intéz, nem utolsó helyet foglal az, hogy kegyetlenségről vádolja az egyházat, mivel azt tanítja, hogy az ily gyermekek nem bírhatják a mennyek országát. A keresztség nélkül elhunyt kisdedek állapotáról két egyetemes zsinatnak, a lyoninak s flórenczinek birjuk határozatait. Mindkettő azt tanítja, hogy az ily gyermekek kizárvák mennyek országából, de hogy állapotuk különbözik az elkárhozottak állapotától. Tekintsük tehát közelebbről ez állapot természetét. A hittudósok az elkárhozottak büntetésében kétféle elemet különböztetnek meg : negatív elemet, mely Isten boldogító látásának nélkülözése, és positív elemet, mely a tísz általi büntetés. Bár mint értelmezték is némelyek ezen örök tűz természetét, annyi bizonyos, hogy létezik, mert az evangélium világosan szól róla. E tűzről maga Krisztus szólott, s én annak létezését hivő lélekkel elfogadom. De mely lelkek fognak e boszuló tűzben szenvedni? Mily nagy e lelkek vétsége? Ez mély, egyedül Istennek föntartott titok. A vallástan azt tanítja, hogy egy lélek elvesztésére egyetlen halálos bűn elegendő. De van-e csak egy lélek is, mely örökre elvesz, mivel egyetlen halálos bűnt követett el? Ki merné ezt állítani ? Ami a keresztség nélkül elhunyt kisdedeket illeti, a kath. hittan legnagyobb nevű tudorai által azt tanítja, hogy oly elhunyt kisdedekre nézve, kik életéhez az eredendő bűnön kívül semmi más bűn nem tapadt, érzékeny büntetésről szó sincsen. (Ugyanezt tanítja az egyház az együgyüekről is, azaz, oly felnőttekről, kikben természeti észfogyatkozás van). E fontos kérdésben szorosan Aquinói szent Tamáshoz ragaszkodunk. E kitűnő egyháztudor először e kérdést teszi föl : Vájjon a tűz kínjaira kárhoztatvák-e azon lelkek, kik csupán az eredendő bűnnel múlnak ki ? Erre elhatározott válasza : nem. Okul adja, hogy a tűz a személyes bűnök büntetése, melyeket az ember teljes akaratszabadsággal követ el; már pedig a keresztség nélkül elhunyt kisdedek nem vettek tevékeny részt azon sors előidézésében, mely rájok várakozik; akaratjok nem lévén megromolva, nem is vettethetők alá azon büntetésnek, mely a személyes bűnök következménye, azért tehát egyetlen kárhoztatásuk abban áll, hogy Isten boldogító látását nem élvezik. Ez az eredendő bűn egyetlen büntetése. Legyen szabad a tárgy körül még tovább időznünk. Minden községben találkoznak szegény anyák, kik elvesztették gyermeköket, mielőtt azt megkereszteltethették volna. — Képzeljük el lélekállapotát ezen anyáknak, kikről fölteszem, hogy jó keresztények, kik akár tudatlanságból, akár az egyház elleni rágalmakra hallgatva, azt hiszik, hogy e szegény gyermek saját bűne nélkül az örök kárhozat tüzében szenved! Mily kétségbeejtő e gondolat! Mily kételyek támadhatnak az ily anya szivében az oly vallás igaz voltáról, mely ily borzasztó sorsot szánt a szerencsétlen, ártatlan gyermekeknek? Mily fogalmat alkothatnak maguknak az igazságos Istenről, ki számtalan gyermeket az örök tűzre kárhoztat ? Szegény anyák! nem őket kárhoztatom, hanem azon fanaticusokat, tudatlanokat és istenteleneket, kik meghamisították a hitet, és az anyákkal az egyház nevében elhitetik azt, amit az soha nem tanított. Isten kétségkívül irgalmas lesz ezen tévútra vezetett anyák iránt, és irgalmában azon útra vezeti őket, melyen tanításának igazságát föltalálhatják; de hogyan fogja megítélni azon hamis prófétákat, kik evangéliumának szent szelídségét annyira eltorzítják? Aquinói szent Tamás meg nem elégedve azon állítással, hogy a keresztség nélkül elhunyt kisdedek érzé-38