Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-18 / 38. szám

38. szám. Pest, 1873. Szeptember. 18. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egé­sz évre 4 frt, fél évre 2 frt negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent-István-Társulat igazgatóságához (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A kath. egyház tanítása a keresztség nélkül elhunyt kisdedekről. A sokféle támadások közt, melyeket a hitetlenség egyházunk ellen intéz, nem utolsó helyet foglal az, hogy kegyetlenségről vádolja az egyházat, mivel azt tanítja, hogy az ily gyermekek nem bírhatják a mennyek országát. A keresztség nélkül elhunyt kisdedek állapotáról két egyetemes zsinatnak, a lyoninak s flórenczinek bir­­juk határozatait. Mindkettő azt tanítja, hogy az ily gyermekek kizárvák mennyek országából, de hogy állapotuk különbözik az elkárhozottak állapotától. Te­kintsük tehát közelebbről ez állapot természetét. A hittudósok az elkárhozottak büntetésében két­féle elemet különböztetnek meg : negatív elemet, mely Isten boldogító látásának nélkülözése, és posi­tív elemet, mely a tísz általi büntetés. Bár mint értel­mezték is némelyek ezen örök tűz természetét, annyi bizonyos, hogy létezik, mert az evangélium világosan szól róla. E tűzről maga Krisztus szólott, s én annak létezését hivő lélekkel elfogadom. De mely lelkek fognak e boszuló tűzben szen­vedni? Mily nagy e lelkek vétsége? Ez mély, egyedül Istennek föntartott titok. A vallástan azt tanítja, hogy egy lélek elvesztésére egyetlen halálos bűn elegendő. De van-e csak egy lélek is, mely örökre elvesz, mivel egyetlen halálos bűnt követett el? Ki merné ezt ál­lítani ? Ami a keresztség nélkül elhunyt kisdedeket illeti, a kath. hittan legnagyobb nevű tudorai által azt ta­nítja, hogy oly elhunyt kisdedekre nézve, kik életéhez az eredendő bűnön kívül semmi más bűn nem tapadt, érzékeny büntetésről szó sincsen. (Ugyanezt tanítja az egyház az együgyüekről is, azaz, oly felnőttekről, kik­ben természeti észfogyatkozás van). E fontos kérdésben szorosan Aquinói szent Tamáshoz ragaszkodunk. E kitűnő egyháztudor először e kérdést teszi föl : Vájjon a tűz kínjaira kárhoztatvák-e azon lelkek, kik csupán az eredendő bűnnel múlnak ki ? Erre elhatározott válasza : nem. Okul adja, hogy a tű­z a személyes bűnök büntetése, melyeket az ember teljes akaratsza­badsággal követ el; már pedig a keresztség nélkül elhunyt kisdedek nem vettek tevékeny részt azon sors előidézésében, mely rájok várakozik; akaratjok nem lévén megromolva, nem is vetteth­etők alá azon bünte­tésnek, mely a személyes bűnök következménye, azért tehát egyetlen kárhoztatásuk abban áll, hogy Isten bol­dogító látását nem élvezik. Ez az eredendő bűn egyet­len büntetése. Legyen szabad a tárgy körül még tovább időz­nünk. Minden községben találkoznak szegény anyák, kik elvesztették gyermeköket, mielőtt azt megkeresz­­teltethették volna. — Képzeljük el lélekállapotát ezen anyáknak, kikről fölteszem, hogy jó keresztények, kik akár tudatlanságból, akár az egyház elleni rágalmakra hallgatva, azt hiszik, hogy e szegény gyermek saját bűne nélkül az örök kárhozat tüzében szenved! Mily kétségbeejtő e gondolat! Mily kételyek támadhatnak az ily anya szivében az oly vallás igaz voltáról, mely ily borzasztó sorsot szánt a szerencsétlen, ártatlan gyer­mekeknek? Mily fogalmat alkothatnak maguknak az igazságos Istenről, ki számtalan gyermeket az örök tűzre kárhoztat ? Szegény anyák! nem őket kárhozta­tom, hanem azon fanaticusokat, tudatlanokat és isten­teleneket, kik meghamisították a hitet, és az anyákkal az egyház nevében elhitetik azt, amit az soha nem ta­nított. Isten kétségkívül irgalmas lesz ezen tévútra ve­zetett anyák iránt, és irgalmában azon útra vezeti őket, melyen tanításának igazságát föltalálhatják; de hogyan fogja megítélni azon hamis prófétákat, kik evangéli­­umának szent szelídségét annyira eltorzítják? Aquinói szent Tamás meg nem elégedve azon állí­­­­tással, hogy a keresztség nélkül elhunyt kisdedek érzé-38

Next