Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-02 / 31. szám
Budapest, 1877. 31. szám. Augusztus 2. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A protestantisnus proselytái. I. (Cs. J.) Ha valamely tan az igazság megragadó erejével nem dicsekedhetik, s az mégis szélesb körben terjed el, biztosak lehetünk róla, hogy az merő eszközül szolgál pártolóinak kezében, így a protestantismus is hatalmas eszközül ajánlkozott az elégedetleneknek, úgy Róma hatalma ellenében, mint az érzéki vágyak kielégítésére. Csak a protestantismus történelmét kell olvasnunk, s az ott szereplők nyilvános és magánéletéből könnyen kibetűzhetjük ezen egyetlen szót: érdek, mely a protestantismus elterjedésének fó indokául mutatkozott mindenkor, és ha szemeinket az igazság előtt behunyni nem akarjuk, el kell ismernünk, hogy ma is az szerez számára proselytákat. A világi hatalom mindig hathatós támaszul szolgált e felekezetnek s csakis annak védő', melengető' palástja alatt terjeszkedhetett ki, mig ahol az pajzsot nem vetett eléje, a katholicismus lehelete alatt háromszázados merevség fogta el. Hogy a protestantismus valóban az emberek önző érdekeinek szolgál s a polgári hatalom védelmében keresi ma is terjeszkedhetésének útjait, egy perczig sem kételkedhetünk, mert proselytái jelenleg 99 századrészben oly egyének, kik a kath. vallás elvei szerént házassági frigyet nem köthetnek. A hivatásáról megfeledkezett pap, vagy a czivódó házasfél asylumának tekinti a protestantismust, hol érzéki ösztöneit a törvényesség jellege alatt, az erkölcsi törvényeket kaczagva, bátran kielégítheti. Eltekintve attól, hogy a protestantismus itt csalétket dobva az elégületlenek elé, elősegíti a házasélet megszakasztását, ugyan semmi dicsőség sem rejlik abban, ha egy párt a másik pártnak híveit a visszaélések megengedése által magához édesgeti. Egy jóravaló gyáros a munkásszerzés e módját utálattal utasítaná vissza, de a protestantismusnak ez az eszköz is jó, csak gyarapodására szolgáljon. Hogy mit hisz az illető, azzal épen keveset törődik a protestáns egyház, mert az egyesekről is áll az, amit Denfert ezredes az 1872-dik franczia zsinatukon papjaikról mondott : „Le pasteur étant appelé plus que d’autres a étudier la Bible, doit plus que d’autres éprouver le besoin de modifier sa fei.« (Minthogy a pap másoknál inkább van hivatva a biblia tanulmányozására, jobban is érzi szükségét annak, hogy hitét változtassa.) Ezen gyönyörűséges elv mellett nem sok vértanúja lehetne a protestáns hitnek, mert mindenki jól meggondolná előbb a dolgot, vájjon érdemes-e oly merd véleményért a vérpadra lépni, melyet holnap maga is hamisnak tarthat. Hanem hogy mennyire hat a protestántismus tan igazsága proselytáira, az életből kell idéznünk két kiváló esetet. Az egyházmegye két papja tért egy-két év előtt a protestáns vallásra és természetesen mindkettő megházasodott. Az egyik, miután a hozzá ment nő és gyermekük egy év leforgása alatt elhaltak, s érdek többé nem fűző a protestáns egyházhoz, a napokban visszatért az igaz vallás kebelébe, a másikról pedig érzékenyen panaszkodott ref. lelkésze, hogy nem fog rajta semmi szó, s most is az olvasót imádkozza és kath. templomba jár.