Katholikus Hetilap, 1878 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-12 / 37. szám
Budapest, 1878. 37. szám. Szeptember 12. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (IV. Lövész-utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Töröljük le a könyeket! A felebaráti szeretet testi s lelki cselekedeteit gyakorolni a perez elérkezett. Nagy az ínség, siránkozás, nyomorúság országszerte! A királyi parancsszóra behivott katonák idegen földre lépve, hátrahagyták számos tagból álló családjaikat, teltehetetlen elaggott szüleiket, kiknek egyetlen kenyérkereső támaszuk valának. Míg a hadkötelezettség fáradalmaitól nem egyszer éhséget szenvedve küzdenek a rablóbandák csordái ellen, itthon még nagyobb nyomort hagytak övéiknek örökségül. A rövid időre, vagy tán örökre özvegyek, árvák és gyermekeiktől megfosztott aggszülők esengnek alamizsna után. Nem nagy áldozatért, csak a szegény Lázár szerénységével, a dús gazdagok terített asztaláról lehulló morzsalékért epednek, hogy első éhségeket csillapíthassák. Ne vonja ki senki magát ezen csekély adó alól, mert mindannyian dúsgazdagok vagyunk az ő nyomorukhoz hasonlítva. Tegyen mindenki amit tehet, ami talán kis önmegtagadással is jár : Töröljük le a könyöket! A könyörület adójával még nem róttuk le teljesen kötelezettségünket. Szánalmunkra, részvétünkre számítanak megsebesült polgártársaink, e hősök, kik beteg ágyaik szalmáját nyomva, kétszeresen vannak sújtva, otthon talán éhezik családjuk, s önmaguk súlyos — ritkán könnyű — sebekben szenvedve elégséges tépés- s üdítő italok, gondűző, szórakozási eszközökkel sem bírnak, hogy javulásukat előmozdíthassák. Róluk gondoskodik ugyan a kormány, hogy a legszükségesebbekben, étel-, ital- és orvosi segélyben szükséget ne szenvedjenek, de hiányzik az általános figyelem, a polgártársak méltóságához illő rokonszenv, melylyel őket átkarolni s tőlünk telhető előzékenységgel kitüntetni vagyunk kötelesek. Ők álmatlan éjeken át küzdöttek érettünk, a legfensőbb parancs és akarat végrehajtásáért, mig mi édesen szunnyadoztunk s ma a nemzet beteg eink, kik követelhetik tőlünk azt, mivel adóznunk kötelesség: a gyámolító részvétel. Körünkben állnak a beteg ágyak ezrei sebesült honfitársainkkal: Törüljük le a könyeket! Ha mindezek iránt leróttuk már kötelezettségünk adóját, még ekkor is van tér — fájdalom — sújtott polgártársainkon segíthetni. — Meglátogatta az Isten szegény magyar hazánkat. A háború pusztító iszonyatosságaihoz még az elemek dühöngése is járult, tönkre téve virágzó magyar városokat. Miskolcz és Eger romjain, melyeket a rohanó vízáradat pár óra alatt az éj sötétjében torlaszolt össze, vigasztalatlanul sírnak az árvák, özvegyek, fedélnélküliek ezrei. Emlékszünk, borzalommal emlékszünk a főváros pár év előtti szerencsétlenségére! de mi volt ez a maihoz, midőn az egyik sújtott városban a holtak száma megháromszorozza a fővárosban vízbefultak vagy lakházaik által agyonütöttek számát! Mily jól esett nekünk a segély, a vigasztaló részvét, a gyors könyöradomány ! Keserű és mégis édes érzés, midőn a nyomor és veszteségek által kisajtolt könyzápor közé a honfitársak részvéte által kicsalt örömkönyük vegyülnek! Törüljük le a könyeket! A koronás király, s honunk védangyala a gyengéd lelkű királyné járnak elül e szomorú, de hazafias kötelesség teljesítésében s egyesült működésre buzdítják alattvalóikat. A csepp viz a homokban elenyész, de a vigan, serényen csergedező patak tutajokat emel s mai-