Katholikus Hetilap, 1880 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1880-06-03 / 23. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Tál’Sulík igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1880. 23. szám. Junius 3. Hazai képzőművészetünk ügyében. Ismét az «Országos Magyar Képzőművészeti Társulat» felé irányítjuk. olvasóink figyelmét, mely társulat felkarolása czéljából egy lelkes és meggyőző hangon szerkesztett felhivás hagyta el a sajtót, hogy a műveit magyar közönség körében talajt keresve, meghódítsa a szép és jó iránt érző s lelkesülni tudók szivét a hazai művészetek pártfogolásának. Néhány héttel ezelőtt e lapok 15. és 16. számában reámutattunk volt azon részvétlenségre, mely nemzetünk tagjai részéről a hazai művészetek irányában már is oly szembetűnően nyilvánul. Elég lehet a számokból, midőn ismételjük, hogy széles Magyarországban mindössze 900 egyén van, aki a hazai képzőművészetek iránt lelkesülve, meghozza évi 10 forintnyi áldozatát a magyar művészet fejlesztésére és alighogy épen tengődhetésére, míg ezrenkint szórják ki pénzöket holmi silány külföldi olajnyomatokért és kontár festményekért. íme, így rójják le hazafias kötelességöket a honfiak, saját honfitársaik irányában! Ha ezen szomorító állapotok még sokáig így tartanának, hova lennénk, mi maroknyi nép, Európa élelmesebb nemzetei közé ékelt gyámoltalanok, kik az idők intéseit meg nem értjük, kik hazafias kötelességeinket naponkint feledve, nemzetiségünk rovására külföldi hiúságokon kapkodunk ? Az «Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága részéről kiadott felhívás méltán kelti föl bennünk az aggodalmat eddigi részvétlenségünk miatt, hogy vájjon helyrehozható leszen-e mulasztásunk a tömegesen jelentkező pártolók által azonnal ? Meggyőződésünk, hogy a nemzeti önérzetre ébredést és a Gondviselés által számunkra kitűzött pályán való öntudatos előhaladást siettetni fogja a nemzeti művészetek ápolásában nyilvánuló részvét, melyre nézve az európai egyéb népek, bennünket hátramaradottakat olyannyira megelőztek! Álljanak itt a társulat által, Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök névaláírása mellett, kiadott felhivás nyomósabb tételei, melyeknél erőteljesebb szavakkal hiában igyekeznénk, mégsem sikerülne jobban hatni. olvasóinkra, kiknek áldozatkész nemes buzgalmukról nincs és nem is volt okunk soha kételkedni. «Nem a sűrűn alakuló s eltűnő új társulatok egyikéről van itt szó, melyek minduntalan s mindenfelől igénybe veszik a számtalan költséggel túlterhelt közönség adakozását. Társulatunk nem csak kér, hanem ad is. Nem csak igénybe veszi a nemzeti művészet felvirágzására és előmozdítására tagjai részvétét, hanem annak legjobb termékeivel meg is ajándékozza őket; s általában a közönségnek rendes meglevő költségét nem gyarapítja, hanem csupán jobbra és helyesebbre fordítja ; ezzel méltóbban fedezi és kielégíti szükségeit. «Mert alig van oly szerény és szegény művelt, sőt műveletlenebb család vagy egyén, mely nem óhajtaná és nem igyekeznék lakása falait, kezdve ezt a palotától az egy-két szobás bérszállásig, képekkel díszíteni. Jelenleg, a művészet terén nálunk otthonos tájékozatlanság miatt, számtalan pénz, tetemes összegek dobatnak ki a közönség által, nem csak selejtes, de műbecset nélkülöző mázolásokra, méltó műbecsű képek helyett. «A külföld élelmesüzérei a legsilányabb portékát gyártják olajnyomatú és hasongyártmányú képekben, melyeket náluk otthon a tisztességes művelt ember tartózkodnék megvenni és melyek egyenesen csak Magyarország és még talán az aldunai tartományok számára, ezek fejletlen ízlésére számítva, készülnek. Házalók és másodrendű üzérek szedik és tartják e portékát, és viszik szerte a vidéken a házakba, ezer s ezer számra elárusítva hordják szét az épen oly ízléstelen.