Katholikus Hetilap, 1882 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-12 / 2. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1882. 2. szám. Január 12. A nap Róma fölött. (M.-y.) »A nap Róma fölött örökké fog ragyogni.« — mondá egy protestáns iró, ki Rómában hosszabb ideig tartózkodván, elvégre visszatért a kath. anyaszentegyház kebelébe. E pontja világrészünknek világuralomra van hivatva s közel kétezer éve lesz, hogy ezen igazság a történelem legváltozatosabb eseményei között fentartja magát. Mert Róma városának providentiális hivatását nem csak abból ismeri föl minden keresztény katholikus, mert a világtörténelem legnevezetesebb eseményei ott torlódtak össze, hanem mert Róma a kereszténység központja s a katholika anyaszentegyházzal annyira összeforrott, hogy az összes világ legtisztább értelemben vett keresztény hívei magukat római katholikusoknak nevezik. Onnét terjeszti szét sugarait a keresztény tan, onnét jutott szét az egész világ mivelt népei közé Jézus Krisztus igaz és hamisítlan tanítása, — ott szentelte meg a pápák és vértanuk háromszázadon át kifolyt vére az emberiséget átalakító újszövetségi kinyilatkoztatás igazságait, — s tizenkilencz évszázad óta ott székel Jézus Krisztus egyházának látható feje, — a római pápa. Amit az ókori világverő, büszke imperatorok Róma ellen megkezdtek, — azt a dúló csatát századokon át mai napig ezerféle alkalommal, fegyverrel, és módon folytatták azok, kikre gyászos örökség gyanánt jutott Jézus isteni vallásának gyűlölete. Más város kincsei, fénye, gazdagsága, hatalmai miatt nyert ellenséget. — Róma egyedül az, — mely elveiért, az eszméért, a hitért volt és van kitéve üldözéseknek. Az ördög gyűlöli az eget, honnét letaszíttatott, de második sorban gyűlöli Rómát, honnét ereje bénittatik. Ez a magyarázata mindazon elkeseredett küzdelmeknek, melyeknek a kereszténység fővárosa öröktől fogva kitéve volt, s melyek Nérótól kezdve Bismarkig soha meg nem szűntek, s mely küzdelmek a pokol minden erőit életre hívták, hogy Róma szikláját megtörjék. A fondorlat, gonoszság, gyűlölség mindent elkövetett a keresztény Róma megtörésére, de eredménytelenül. Napjainkban azonban a pokol kapui erőt látszanak venni, mert a királyi udvarral, mely fényes traditióit lábbal taposva, Rómába tette székhelyét, hol nagy Konstantin óta soha pápa és fejedelem egyszerre nem uralkodott, az örök városba csempészte az ördög elsőszülötteit, azon rákfenés forradalmárokat, kiknek Róma a századok óta áhított édes zsákmány volna. Még tiz-húsz év előtt, a pápai kormány alatt voltak idők, midőn éveken át üresek voltak a börtönök, s a törvény büntető eszközei folyton szüneteltek; volt idő, midőn a szent emlékű Pilis egyik híres beszédében azt mondható, hogy ő a legboldogabb fejedelem, mert a fejedelmek legszebb jogát, a kegyelemadást nem kénytelen gyakorolni. Minden gyűlöletes, fondorkodó elem úgy jön becsempészve Rómába, mely mint a kereszténység ős városa, nem históriai glóriájának fényében, hanem abban ragyogott leginkább, mert eszménye volt a jól rendezett, tisztes társadalomnak, a traditiók tiszteletének, mindenek felett pedig világhatalmi hivatásának. Ezen nap az, mely Róma fölött el nem halványult soha s fényéből nem fog ezentúl sem veszíteni soha. De jelenben a kereszténység fővárosa, azon elvekért, melyeket vall, nehéz napoknak néz eléje. A szelíd IX. Pius csöndes vértanuságát, úgy látszik, mostani szentséges Atyánk nem fogja örökölni, mert a liberalismus, lánczáról elbocsátott fenevadként, támadást akar intézni nem Róma, hanem a pápa ellen. Nem is a pápa.