Katholikus Néplap, 1850. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-05-30 / 22. szám
184 Sz. Mária a’ hozzá folyamodókat megsegíti. Az ötödik hadjáratban, mellyet Khozrou Perzsia’ királyja ellen tett Heraklius császár, a’ római hadvezér Theodor épen Gyümölcsoltó le. Asszony napján találkozott kis Örményországban a Perzsa táborral, mellyet Szaes vezérlett. — A Rómaiak számra hasonlíthatatlanul gyengébbek valának a’ Perzsáknál, tehát a’ vezér és tábora Máriához az Isten’Anyjához folyamodtak védelemért az ütközet elő estvéjén. —Hajnal’ hasadtával csata rendbe kezde állani mind a’ két hadsereg. Midőn egyszerre egy hajmeresztő természeti tünemény megrémité, ’s zavarba hozá az ellenséges tábort. Borzasztó vészterhes zivatar tornyosodék a’ Perzsák’ sátrai fölé, csakhamar megnyílanak a’ felhők, ’s egy iszonyú, emberi emlékezet óta hallatlan jég, keverve czikázó villámokkal ’s földrázó dörgésekkel, s egész patakokban omló záportól követve zúgott le az ellenségre. Sokan közülük megsebesültek, többen megölettek általa. Az iszonyú zavar közt legnagyobb megerötetéssel igyekeztek a’ Perzsák kifejteni csatársoraikat; de a felszabadult elemek mindegyre dühöngtek a’ síkon fejők fölött, mig egy, a’ Rómaiknak kedvező szélroham, ezektől esőt és jeget visszatarta, annál mérgesebben hajtván azokat az ellenségre. Legnevezetesebb fegyverüknek , t. i. az ifjaknak, a’ nedvesség miatt a’ Perzsák semmi hasznát nem vehették, mig a’ biztos kézzel lőtt római nyilak egész sorokat teritenek földre közülök. — A’ Perzsák érezvén, hogy maga az ég is ellenök harczol, elveszték minden bátorságukat. Annál inkább nőt a' Rómaiak’ birodalma. Bizonyosok lévén ők a’ legfelsőbb segélyről veszélyt nem ismerőnek, ’s győzelmi riadás közt rohantak mindnyájan az ellenségre. — Az elbámult, bátorsága vesztett, és megkábult Perzsák alig állottak ellent némileg, s a’ szó betű értelmében mondhatni, hogy a’ csata’ kezdetével, a’ Perzsák teljes megveretése is elkezdődött. Táboruk’ magva elhullott a’ római kardok alatt, egész csapatok elhányák fegyvereiket, ’s foglyokul adák magokat, szóval: Szaesnok hadserege megsemmisitetett, s ezen fényes gyözedelem a’ Rómaiak’ részéről alig került ötven halott, ’s néhány sebesült* vesztésébe. — Konylelt szemekkel emelék most a* győzedelmes Rómaiak hálás kezeiket az éghez, lelkek’ teljes erejéből magasztalni, dicsőíteni azt, köszönetet mondani annak, kinek védelme alatt harczoltak; mert csak öt illette szemmel láthatólag a’ gyözedelem* minden érdeme, öt a’ felséges, a’ minden népfajoktól világ’ végéig dicsérendő szűz Anyát, kinek puszta nevére reszketnek az alvilág’ minden hatalmasságai, kinek puszta intésére a’ legszámosabb táborok, mint széltől a’ polyva szétszóratnak. (Stolberg után) L e n z s é r. Szent Flórián’ ünnepe Dérföldön. Ritka helység találtatik, mellyben valamelly szentnek tisztelete, vagy valamelly rendkívüli eseménynek emléke közünneppel nem szenteltetnék meg a’ kath. hívek által; — igy szenteltetik egy helységben páduai sz. Antal’ napja, másikban sz. Vendelé, itt valamelly jégeső, amott tűz, vagy