Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-09-26 / 13. szám
98 kép kiszáradtak és elenyésztek a’ pusztaságban, ré- mint ezt a' Gnostikusok, Nestorianusok, Arianusok szint a’ stygiai tengerbe csorogtak, és azok, kik és egyéb eretnek felekezetek mutatják. Az örhajórajta hajóztak, vagy a’ pusztaságban éhen haltak, kon vannak a’ lelkipásztorok, a1 kik vigyáznak, tavagy a 1 tengeren elsülyedtek. A 1 tüzes folyói patt intják és védelmezik Jézust hitét. A1 kik a1 csábitó fai közelében, kivált ott, honnét vizet csapoltak le hangokat követve al partokra kiszállnak, ezek a’viamaz idegenek, örhajók vitorláztak, mellyeknek korlág fiaitól elhagyják magukat tántoríttatni, és azért mányosi védelmezték, tanitották, bátorították az utaat boldog révpartra ki nem köthetnek. A kik pesokat, elbeszélték nekik ama boldog hazát, az hoddig meg nem állapodva, hajóznak a tenger felé, va jutandnak, ha meg nem állapodva, a révpart eljutnak Isteni országába, hol leszen örök dicsőségfelé sietnek; hanem hirdették ama nyomorúságot is, és boldogság, melly környezendi őket, ha a folyóról letérnek, követve énekeiket azon csábitó embereknek, kik a folyót két oldalán mosolygó tájakon gyönyörködnek, megfeledkezvén magukról, és azért be nem fogadtatnak a boldogok honába. És mit jelent el látomás? Egy angyal termett az ifjút jobbján, barátságosan megszorította annak kezét, és szóla: Lásd: a háromszegletü gyémántszikla Jézus Krisztus, a’ ki egy az Atyával és aj Szentlélekkel. A 1 tizenkét forrás, melly a 1 sziklából fakad, a 1 tizenkét apostol. A 1 tűz, melly átjárja a 1 vizet, a 1 Szentlelket jelenti, ki az Istent követjeire kiöntetett, és ezek az élő vizi forrásai lettek, világosság és tűz az Urban. A 1 folyó, melly minden országokon keresztül hullámzik, jelenti az anyaszentegyháznak áldásait, mellyek a tanítás- és szentségekben állanak. Azon zavaros források, mellyekböl folyók is támadnak, de posványos vizet tartalmaznak, és a pusztaságban elenyésznek; aztán a tüzes folyóból levezetett patakocskák, mellyekből kialudt a mennyei tűz, és földi vizekkel keveredve mindig zavarosabbak lesznek, mindez képe az eretnekeknek, kik eszökkel egy tulajdon kutforrást ásnak, az anyaszentegyházi kebelében levő isteni kijelentési folyamából gondolom formán vizet méricskélnek, aj szent-irást önvéleményeikkel összekeverik, hamisakat tanítanak, uj felekezeteket férczelnek, mellyek, mint aj vizek a" pusztaságban elenyésznek, vagy mint a" kövek a" tenger" fenekére hullanak úgy, hogy belölök egyet sem lehet találni; vala Huszár Károly. Számadás és hála. Míg én a’ tollammal egy nagy munkát teszek, ahol egyszerre csak hideglelős leszek; Kidőltek Írásból a’ reszkető kezek; Szegény fejem, mondom, mit csinálsz már bezzeg. Hogy én nyavalyámról tűnődtem magamban, Itt hozzák e’ lapot csötörtök déltájban. Hiteles szavakkal azt beszélik abban, Hogy hidegleléstől gyógyszer van a’ sóban. A’ nap leáldozván, hamar lefeküdtem, És egy kis időre el is szenderedtem; De legottan ismét újra felébredtem, ’S a’ hidegleléstől csak úgy dideregtem. Csengetek, csengetek, és bejött a’ cseléd; No, mondom, csak hozd ám azt a’ sószelenczét, Törd meg gorombára egy kanálnyi részét, Kavard fakanállal, pörköld meg a’ színét. A’ jó cseléd, a’ ki őrzi életemet, Kedvetlenül hallá az én beszédemet; Háromszor volt szükség szorgalmaznom ötét, Mig elment megtenni a’ rendelésemet. Mig ő kívül forgott, egy kuvik kuvikolt, Ki még a’ faluban ez idén nem is szólt; Kiről apáinknál az a’ vélemény folyt, Hogy a’ kuvikszóra valaki de meghalt. ’S imént azt álmodtam zavaros álmomban, Hogy a’ kántor hallván a’ tőszomszédságban Rész állapotomat, igy szólott magában: ,Oda vagyunk!‘ Ez nem jó jel két példában.