Katholikus Néplap, 1855. január-május (8. évfolyam, 1-18. szám)
1855-02-21 / 8. szám
KftTHOUKUS NÉPLAP. Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2,14. 8. szám. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Szerdán. Minden hónapban egy fél iv pótlékkal. Előfizethetni rá Pesten a Szent-István-társulat ügynökénél . czukor utcza 6-ik szám. földszint.»» szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre pos tán, borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. Pest, február 21. 1855. Nagyobb csőd-hirdetés 2 ft. kisebb 1 ft. p. díjért közöltetik. Minden további hirdetésért az előbbi árnak fele fizetendő. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czimezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) Harcz kívül és belől. Harczias napokat élünk. A miveit Európa éghajlata alatt népek tusája merül fel. A tengeren úgy, mint a szárazon hadi mozgalmak s viharok láthatók, a tárogatók riadót harsognak, és az ellenfelek öldöklő golyóikat kiméletlenül szórják egymás táborába, s gyilkoló aczéljaikkal ezer meg ezereket küldenek a halál tartományába hideg vérrel és hősies elszántsággal. S midőn a harczba bonyolódott népek egyesei közül sokan honi tűzhelyeik mellett a harcz kimenetele fölött aggódva töprendkednek, akkor többen a béke után sóvárognak, melly a földi jólétnek leghatalmasabb biztositója és a népek legdicsőbb boldogitója. Azért már a hajdan korban Isaiás látnok is a harcz által sanyargatott Juda népét a közelgő s állandó béke reményével biztatta, azt jósolván nekik, hogy „közel az idő, midőn a nép békességben fog lakni gunybóiban, és meg nem zavart nyugalomban biztos hajlékaiban.“ Jól mondá hát sz. Ágoston atya, hogy ,,a béke olly nagy jó, mellynél sem kellemesebbet hallani, sem gyönyörködtetőbbet óhajtani, sem hasznosabbat birni nem lehet.“ — De bezzeg hányszor fosztja meg ezen kedves jótól a népeket a sarczoló és öldöklő harcz kegyetlensége s bizonytalan kimenetele? Érzi ennek nyomasztó súlyát jelenben Európa nagy része, kisebb vagy nagyobb mértékben, s mi sem vagyunk egészben mentek annak aggodalmaitól, és terheitől. — Íme alig vonultak el a kedves hon fölött azon borzasztó vészes felhők, mellyek a közel lefolyt években nem csak sanyarú csapással fenyegették a nemzetet, de nagy mértékben el is áraszták azzal; alig kezdettek hegedni azon fájdalmas sebek, mellyek ejtettek akkor a nemzet testén ön megfontolatlan elbizottsága által; alig kezdett mutatkozni a béke zöldelő borostyánja, mellyet örömteli kebellel üdvözlött a hon minden lelkes polgára, midőn újból harcz-hirek harsognak észak vidékéről füleinkben. És noha kezdetben csak Kelet felé, a törökök ellen látszottak irányozva lenni a harczra fölhivó orosz lárogatók, de később a megkezdett harcz által a nyugoti hatalmasságok is érdekelve érezvén magukat, fegyvert ragadtak, harczra keltek, és ezt mai napig hősies vitézséggel , s csüggedetlen kitartással folytatják. Ezen harcz kezdetével, a hatalmas Auszria egész semlegességben tüntette ki magát; később békéltető szerepet viselt a harczoló felek irányában; még végre a körülmények által ő is besodortatott a harczban, és nem akarva is táborba szálni részszerint már kénszerült, részszerint erélyesen készül. És ki az, ki illy helyzetben a folytatandó harcz sanyaruságaitól, s terheitől menekülni ne óhajtana? Ki az, ki a megnyugtató s boldogító béke után igy ne sóhajtana: „Adj Uram békét napjainkban, és védhatalmad által ments meg a harcz aggodalmaitól, hogy nyugodt szívvel teljesíthessük szent törvényeidet és békében élvezhessük jótéteményeidet.“ S midőn ezek igy történnek az anyagi külvilágban, mi mutatkozik a szellemiben, vagyis a belső emberben? Zavar-e vagy nyugalom? Vihar-e vagy csend? Harcz-e vagy béke? — Azt mondá a béketűrő Jób, hogy „az ember földi élete állandó tusa“ És minő tusa? külső-e vagy belső? kétségkívül belső, mellyet minden eszes ?