Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-07-04 / 1. szám

A szivárvány. .,s­zép nyári napok voltak. /0­­ ___In­__A­\ bájosan zöl­­d kasza éle dellő rétek selyem fűszálai, által már letarolva,s élénk smaragd szinek­­ből sokat vesztve boglyácskákba gyűjt­ve álltak a szép síktéren. A gyümölcsö­ző szőlőtökön örömmel szemlélték napon­ta a szép szőlőgerezdeket az iparos szőlőmi­­vesek. Az őszi vetéseknek töve már meg­szakadt, és az eddig ég felé nyúló nagy ka­lászok büszke állásukat megváltoztatva, szalma­szálaikon meggörny­edve, és a föld­felé hajolva ingadoztak a legcsekélyebb szellő fugalmára is, mert az éréshez közelgő búza­­szemek naponta súlyosbbakká váltak a kalászok tokjaiban, és hallgatva is inték a szorgalmas gaz­dákat, hogy készítsék kaszásokat és sarlósokat, mert küszöbön áll az aratás ideje. A gazdák, főleg vasárnapokon a délesti isteni tisztelet végeztével, csoportosan vonultak ki a mezőre gyönyörködve szemlélni földjeik termését, és örömteli kebellel áldák a jó Isten véletlen kegyességét, ki fáradságos szorgalmukat olly gyümölcsözővé tette, és áldásá­val őket bőven jutalmazza. A gazdasszonyok ve­télkedve gondoskodtak az aratást végzendő övéik­nek tartásáról, hogy e fárasztó munka terhe alatt eltartsák. A munkatehetetlen gyermecskék per ee­dig örvendeztek, hogy anyjuk társaságában,­­majd ők is kiballagnak az aratókhoz, holt az aranyos szár­nyú pillangók és szitakötők, a virgonéz kabó­­czák és dallos trücskök, a fürge gyíkocskák utáni futkosásban keresnek és szereznek maguknak ked­ves játékot. S mind­ezeknek ideje bekövetkezvén, X. helységben, egy nap villám sebességgel kihir­detve jön: „holnap az aratás megkezdődik.4­ — Úgy is lett. És ennek következtében a helység elöljárói őseiktől öröklött, és eddig áhítattal meg­őrzött szent szokáshoz buzgóan ragaszkodva, meg­keresték szeretve tisztelt lelkipásztorukat, kér­vén , hogy a legközelebb rájuk virradó hajnali órák­ban tartandó szent­mise áldozatra, harangszó által a helység lakóit összegyűjteni szíveskedjék; hálát adandók a Mindenhatónak, ki részökre a föld gyü­mölcsét a pusztító elemek rombolásaitól kegyesen megvédni, azokat tökéletes érettségre jutni, és igy örömüket valódivá tenni istenileg kegyeskedett, egyszersmind fiúi bizodalommal, s mély alázattal kérendők , hogy megkezdendő munkájokban isteni segítségével őket kegyesen támogatni méltóztas­­sék. Illy dicséretes előkészületek után a Jézus szent nevében megkezdték az aratást, melly minden te­kintetben kielégítő volt. Volt is öröm s jókedv az egész aratás ideje alatt, úgy a tulajdonos gazdák, mint aratóik között. Örültek a gazdák, mert a gaz­dag kalászokból kötött számos keresztek, édes izzadók lankadságát tápláló ízletes eledelekkel, fris­­s megelégedéssel töltvén el kebleket, eleve örvendet­­sítő és erősitő italokkal fölelevenitsék, és erejöket é­tek jól megtömött magtáraiknak , azért jó áldó-

Next