Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-09-19 / 12. szám

•+2­90 Dí­ját azonban könyörgése teljes megtagadásával­­Krisztus e mondata szerint az Istenben nem csak megszomorítani nem akarván, miként ugyan ott ? lélek van, h­anem ő egészen lélek , ó tiszta szellem , olvassuk, megmutatá magát neki elfátyolozottan,­­ a legtökéletesb, legeszebb, legszabadabb lény, azaz mutatott isteni fenségéből annyit, mennyit egy halandó elbírhat. De nem csak ő volt olly szerencsés, hogy az Úr elfátyolozott arczát láthatta, mert azt megszerzi mindnyájunknak a hit világossága. Mert Krisztus az ,,I­s­tent,a­kit senki sem látott, sem nem lát­hat, annyira megismertette velünk, amennyire azt elbírjuk. Krisztus maga azt mondja: ,,Ki engem lát, látja az atyát.“ Máshol pedig ezt írják róla a sz­ írók: „Az egyszülött fiú, ki az Úr keblében szü­letett, elbeszélte nekünk azt, mit még senki sem látott.“ És noha az Istennek megismertetése a vallás által még nem tökéletes, mindazáltal olly bőséges, hogy azt, habár egész életen át elmélkedünk rajta, soha eléggé ki nem tanulhatjuk. És ezen elmélke­dés annyira megragadja az ember lelkét, olly gyö­nyörrel tölti el, hogy soha sem szűnik hatalmasan ösztönözni, az Istent szeretni, és oda törekedni, hol őt színről szilire láthatandjuk mindörökké. 1. Én azt gondolom, hogy az Isten- ismeret közt, mellyet az ész nyújt, és azon között, mellyet a vallásból nyerünk, épen olly különbség létezik, mint azon ismeret között, mellyet a csillagos égről szabad szemmel szerzünk magunknak, s a között, mellyet fölfegyverzett szem által nyerünk. — A mit a szabad szem már látott, a messzelátó és na­gy itó üvegekkel fegyverzett szem százszorosán lát­ja, sőt még ollyat is lát, mit a szabad szemmel nem. L. Oh még sokkal nagyobb, leginkább azért, mert még a legtökéletesb nagyitó üveg is emberi munka, tehát csalhat, ellenben sz. vallásunk isteni eredetű, tehát csalhattam Tekintsük csak az Urat a hit üvegén, váljon mit látunk? Lényt, melly minden tökélyt a leg­nagyobb mértékben egyesit, melly minden fönsé­­get, és jóságot kimerithetlen bőségben foglal önmagában. Látjuk a legfőbb, egyetlen jósá­got, mellyből minden egyéb jó, mint kutforrásá­­ból ered. De ereszkedjünk be az isteni tökélyek mé­lyebb vizsgálatába, állítsuk azokat egyenkint ma­gunk elé, s mig azokból megtanulandjuk azt, mit kell hitünk szerint az Istenről tartani, más részt erkölcsi tanúságot is vonhatunk saját életünkre, mellyhez hasonló nincs több, mellyben a testből egy porszemecske sincs. És ez igazságot a mennyire lehet iparkodni fogunk bebizonyítani azon megjele­nések által, mellyeket a sz. irás az Istenről föl­jegyez. — Mindjárt a teremtés történetében Isten­­első megjelenése igy adatik elő :“ Az Isten lelke lebegett a vizek fölött.“ És most vigyázz, azt mondja a sz. iró • Az Isten lelke lebegett a vizek fölött, tehát az ég és a föld között. Már ezt­­nem teheti más, mint a tiszta lélek. Miután akkor még levegő nem volt, és a természeti törvény szerint semmi test sem lebeg­­­het a víz felett levegő nélkül, a­miért a sz­­i­ó igen jól fejezte ki magát, mondván: az Úr lelke lebegett. Ezután olvassuk az Isten megjelenését ott, hol ő Ábrahámmal szövetséget kötött. Ábrahám paran­csot kapott az Úrtól, hogy az áldozat szétvágott ré­szeit két oldalt rakja el. Ezután nem sokára lenyu­godott a nap, rá sűrü sötétség támadott, s egy füs­tölgő kemencze tűnt fel, mellynek lángnyelvei az áldozat részek két oldalán húzódtak keresztül. Itt mutatkozott tehát az Úr füst, és tűz alakban. Álta­lában a tűzalakbani megjelenés leggyakoribb a szentírásban. Tűzalakban jelent meg Mózesnek egy égő csipkebokorból. Láng és füst oszlopban vezette át a pusztán az Egyptomból kiszabadult zsidókat. Mikor Mózesnek a Sinai hegyen megjelent, az egész hegy füstgomolyban volt, mert az Ur tűzben jött alá rá. A frigyszekrény alkotásánál tüzes felhő fedte be a sz. sátort, mellyet az Ur fényessége meg­töltött. Ugyan ez történt a jeruzsálemi templom beszerelésénél. Ugyan úgy nyilatkozott az Úr a prófétáknak világosság és tűz alakban. Sz. Pál azt írja: Az Isten hozzáférhetlen fé­nyességben lakik. E megjelenési mód tűz és világosság alakban csu­pán egy szellemi lénynek lehetséges. E képek az Istent, mintegy egészen még a legkisebb anyagtól ment — szellemi lény gyanánt tüntetik élőnkbe. Már ha az Isten sz. vallásunk tanítása szerint mint egészen szellemi lény nyilatkozik, kell, hogy a szellemiség erkölcsi életünkből is kisugározzák. És csakugyan mind a két­ erkölcstan, mind pedig a szentek története arról győz meg minket, hogy az ember annál inkább hasonlít az Istenhez, minél inkább uralkodik benne a szellemi rész, és viszont, minél inkább fetreng az ember leginkább tisztátalan szenvedélyei, és a testiség bűneiben, an­nál inkább enyészik el benne az isteni kép. A szen­tek élete, lelki élet, a bűnösök élete, testi élet. Sok szent úgy élt, mintha teste sem lett volna. Sok szent olly mértéket tartott az evés, ivásban, mint­ CJ­LX MCI MCXI, _L­C J1CI l ilii X­V IVii (JVU lv XV^ IOXVUOA JVOii. iouuu , w ^ ^ ~ '------7 ---------------------7 És valóban e következtetésünket Krisztus is bizo-­y ha nem is birt volna éhséget és szomjat érző testtel nyitja, midőn mondja: Lélek az Isten.De már­­„ Az Isten „Lélek.“ Az ember valójának, kit az Úr véghetetlen ke­gyelménél fogva képére teremtett — gyöngyét te­szi : a lélek. Ezen okos , szabad lény, mellyet mi „léleknek“ nevezünk az ember legnagyobb előnye. És e lény kétségkívül az, mi az emberben Isten képéhez hasonlít, mert egyedül ez jó, ez isteni az emberben. Tehát az Istenben is léleknek kell lenni. Remete sz. Antalról azt olvassuk: Valahányszor

Next