Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-09-19 / 12. szám
•+290 Díját azonban könyörgése teljes megtagadásávalKrisztus e mondata szerint az Istenben nem csak megszomorítani nem akarván, miként ugyan ott ? lélek van, hanem ő egészen lélek , ó tiszta szellem , olvassuk, megmutatá magát neki elfátyolozottan, a legtökéletesb, legeszebb, legszabadabb lény, azaz mutatott isteni fenségéből annyit, mennyit egy halandó elbírhat. De nem csak ő volt olly szerencsés, hogy az Úr elfátyolozott arczát láthatta, mert azt megszerzi mindnyájunknak a hit világossága. Mert Krisztus az ,,Istent,akit senki sem látott, sem nem láthat, annyira megismertette velünk, amennyire azt elbírjuk. Krisztus maga azt mondja: ,,Ki engem lát, látja az atyát.“ Máshol pedig ezt írják róla a sz írók: „Az egyszülött fiú, ki az Úr keblében született, elbeszélte nekünk azt, mit még senki sem látott.“ És noha az Istennek megismertetése a vallás által még nem tökéletes, mindazáltal olly bőséges, hogy azt, habár egész életen át elmélkedünk rajta, soha eléggé ki nem tanulhatjuk. És ezen elmélkedés annyira megragadja az ember lelkét, olly gyönyörrel tölti el, hogy soha sem szűnik hatalmasan ösztönözni, az Istent szeretni, és oda törekedni, hol őt színről szilire láthatandjuk mindörökké. 1. Én azt gondolom, hogy az Isten- ismeret közt, mellyet az ész nyújt, és azon között, mellyet a vallásból nyerünk, épen olly különbség létezik, mint azon ismeret között, mellyet a csillagos égről szabad szemmel szerzünk magunknak, s a között, mellyet fölfegyverzett szem által nyerünk. — A mit a szabad szem már látott, a messzelátó és nagy itó üvegekkel fegyverzett szem százszorosán látja, sőt még ollyat is lát, mit a szabad szemmel nem. L. Oh még sokkal nagyobb, leginkább azért, mert még a legtökéletesb nagyitó üveg is emberi munka, tehát csalhat, ellenben sz. vallásunk isteni eredetű, tehát csalhattam Tekintsük csak az Urat a hit üvegén, váljon mit látunk? Lényt, melly minden tökélyt a legnagyobb mértékben egyesit, melly minden fönséget, és jóságot kimerithetlen bőségben foglal önmagában. Látjuk a legfőbb, egyetlen jóságot, mellyből minden egyéb jó, mint kutforrásából ered. De ereszkedjünk be az isteni tökélyek mélyebb vizsgálatába, állítsuk azokat egyenkint magunk elé, s mig azokból megtanulandjuk azt, mit kell hitünk szerint az Istenről tartani, más részt erkölcsi tanúságot is vonhatunk saját életünkre, mellyhez hasonló nincs több, mellyben a testből egy porszemecske sincs. És ez igazságot a mennyire lehet iparkodni fogunk bebizonyítani azon megjelenések által, mellyeket a sz. irás az Istenről följegyez. — Mindjárt a teremtés történetében Istenelső megjelenése igy adatik elő :“ Az Isten lelke lebegett a vizek fölött.“ És most vigyázz, azt mondja a sz. iró • Az Isten lelke lebegett a vizek fölött, tehát az ég és a föld között. Már eztnem teheti más, mint a tiszta lélek. Miután akkor még levegő nem volt, és a természeti törvény szerint semmi test sem lebeghet a víz felett levegő nélkül, amiért a szió igen jól fejezte ki magát, mondván: az Úr lelke lebegett. Ezután olvassuk az Isten megjelenését ott, hol ő Ábrahámmal szövetséget kötött. Ábrahám parancsot kapott az Úrtól, hogy az áldozat szétvágott részeit két oldalt rakja el. Ezután nem sokára lenyugodott a nap, rá sűrü sötétség támadott, s egy füstölgő kemencze tűnt fel, mellynek lángnyelvei az áldozat részek két oldalán húzódtak keresztül. Itt mutatkozott tehát az Úr füst, és tűz alakban. Általában a tűzalakbani megjelenés leggyakoribb a szentírásban. Tűzalakban jelent meg Mózesnek egy égő csipkebokorból. Láng és füst oszlopban vezette át a pusztán az Egyptomból kiszabadult zsidókat. Mikor Mózesnek a Sinai hegyen megjelent, az egész hegy füstgomolyban volt, mert az Ur tűzben jött alá rá. A frigyszekrény alkotásánál tüzes felhő fedte be a sz. sátort, mellyet az Ur fényessége megtöltött. Ugyan ez történt a jeruzsálemi templom beszerelésénél. Ugyan úgy nyilatkozott az Úr a prófétáknak világosság és tűz alakban. Sz. Pál azt írja: Az Isten hozzáférhetlen fényességben lakik. E megjelenési mód tűz és világosság alakban csupán egy szellemi lénynek lehetséges. E képek az Istent, mintegy egészen még a legkisebb anyagtól ment — szellemi lény gyanánt tüntetik élőnkbe. Már ha az Isten sz. vallásunk tanítása szerint mint egészen szellemi lény nyilatkozik, kell, hogy a szellemiség erkölcsi életünkből is kisugározzák. És csakugyan mind a két erkölcstan, mind pedig a szentek története arról győz meg minket, hogy az ember annál inkább hasonlít az Istenhez, minél inkább uralkodik benne a szellemi rész, és viszont, minél inkább fetreng az ember leginkább tisztátalan szenvedélyei, és a testiség bűneiben, annál inkább enyészik el benne az isteni kép. A szentek élete, lelki élet, a bűnösök élete, testi élet. Sok szent úgy élt, mintha teste sem lett volna. Sok szent olly mértéket tartott az evés, ivásban, mint CJLX MCI MCXI, _LC J1CI l ilii XV IVii (JVU lv XV^ IOXVUOA JVOii. iouuu , w ^ ^ ~ '------7 ---------------------7 És valóban e következtetésünket Krisztus is bizo-y ha nem is birt volna éhséget és szomjat érző testtel nyitja, midőn mondja: Lélek az Isten.De már„ Az Isten „Lélek.“ Az ember valójának, kit az Úr véghetetlen kegyelménél fogva képére teremtett — gyöngyét teszi : a lélek. Ezen okos , szabad lény, mellyet mi „léleknek“ nevezünk az ember legnagyobb előnye. És e lény kétségkívül az, mi az emberben Isten képéhez hasonlít, mert egyedül ez jó, ez isteni az emberben. Tehát az Istenben is léleknek kell lenni. Remete sz. Antalról azt olvassuk: Valahányszor