Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-09-05 / 10. szám

javashatjuk, hogy ebben túlnyomólag az óvodák köréből szedte tárgyait, mert itt kell megvetni a józan nevelés alapját, mellyre azután később biztosan építeni lehessen; egyébiránt lírjuk, a több részvétet,és pártolást érdemlő szerzőnek ígéretét, hogy a jövő füzetekben, e mellett, a családkor házi és magán nevelésre vonatkozó czikkekre is kiterjesztendi figyelmét. A ,,Szirmok11 nemcsak kisdedek hanem nagyobbacska gyermekek számára is tartalmaz kedves adományokat, mellyek között a „Mi Atyánk“ nekünk legalább legsikerültebbnek lenni látszik. Spanyolország. A Madridban megjelenő ,,La Regeneráción“ czimü hírlap az ottani állapotot ekképen rajzolja: Milly szerencsétlenség környez bennünket egy ingadozó trón, melly a forradalom csapásainak nem bir ellentállani; a tekintély és engedelmesség elve lerombolva; hitnélküli kormányférfiak; sokoldalú nagyravágyó törekvések ; tudomány és erény megbélyegezve; a püspökök száműzve ; az oltár szolgái oltalom nélkül és nyomorba taszítva ; és mind e szerencsétlenség kikerülhetetlen és szomorú következményei a háború és éhhalál kilátásban; a cholera, az Isten haragjának e szörnyű ostora máris ajtainkon kopog, és halálos leheletével fenyegeti nőink, atyáink s gyermekeink életét E járvány miatt Madridban a hatóságok megtiltották a harangszót, midőn az Oltáriszentség a haldoklóhoz vitetik. Ez az igazi s fájdalmunkra nagyon is hű képe mostani állapotunknak. Térdepeljünk le, alázzuk meg fejünket az égnek csapásai alatt, s kérjük őszinte bánattal a szeplőtelen Szüzet, hogy vigye imáinkat az úr elébe, miszerint távolítsa el hazánktól az azt elnyomó szerencsétlenséget. Mária iránti fiúi szeretetünk legyen menhelyünk. Szeressük Máriát, miszerint legyen hazánkra nézve az, mi mindig volt: szerencséjének s jólétének szivárványa. Valenciában már több végrendelet változtattatott meg, mellyek hagyományozásokat tartalmaztak a városi betegápolda javára, íme, ez egyik következménye az egyházi javak elkobzásának. Egy ottani lakos, ki egy jótékony intézetre 20,000-et hagyományozni akart, ez okból változtatta megvégrendeletét. 4,000,000 frankra menő hagyományozások szinte ez okból más czélokra fordittattak. A granadai Alhambra, a mór építészet ezen remekműve, és Spanyolország egyik legnevezetesb emléke máris pusztulásnak indult, és ha a jelen állapot tovább is így tart, lassan kint mindennek elpusztulását meg fogjuk szokni Spanyolországban. A vallás Spanyolországban a legszomorúbb helyzetben van. A kormány a valencei érsekségben már 9 hónap óta nem fizeti a papságot. Az oviedoi, salamancai, valladolidi sanjagoi és granadai egyetemek bezárattak, hogy így ama városok annál könnyebben lefoglalhassák maguk részére az egyetemek épületeit. De Damas franczia tábori pap, egy franczia tábornok fia, érdekes levelet irt hazájába a sebastopoli táborból. Miután előadta volna a cholera puszitásait Gallipoliban, Várnában, az almai csata után és más nehézségeket s nyomorúságokat, ekképen folytatja levelét: Ha valaki tudni akarná, mi tartja fenn katonáinkban a lelkesedést, csak azt felelem, hogy annak indító oka a kötelesség érzet, élesztve és fenntartva a keresztény reménység által A kormány bőkezűsége valóban nagy és én meghatva érzem magamat azon áldozatok által, mellyeket naponkint tesz, hogy a katonaság nyomorát enyhítse; — de egy emberi hatalom bőkezűsége kiterjedhet-e minden egyes katonájára a 80.000-nyi tábornak ? Emberi kedvezések nem mérhetők a szívnek nagysága szerint, melly azokat nyújtani akarja; korlátozvák azok, és még jobban háború idején, hol a halál nagyon is gyakran azok terjesztését gátolja. — ,,Nem, ezredes uram, ezt nem szokás pénzért tenni " válaszolt egy katona egyik nagylelkű tisztünknek, midőn ez fényes tettéért teli erszényt ajánlott neki. A katonának igaza volt, és ő kétségkívül az egész sereg érzületét mondá ki. Nem, nem hagyja el bárki is öreg atyját, anyját, nejét, gyermekeit, végre hazáját is;“ nem száll szembe a betegségek, fáradalmak és az ellen kartácsgolyóival csupán azért, hogy egy napig boldog legyen. Kell hogy egy más, magasabb reménye legyen. Erről a törökök győznek meg minket. Ha végig megyünk a franczia táboron, a dolgozó katonák vndorságán látni, hogy ez élet nyomorúságaival nem sokat gondolnak, s hogy egy jobb jövő utáni biztos kilátás tartja fenn őket; míg ellenben egészen közel a török táborban látni ama pusztításokat, mellyeket a kikerülhetetlen végzetbeni hit gyakorol, melly megemészti a szivet és a kebelben ürességet okoz, melly ijesztőbb a semminek ürességénél. — „Hozzánk tartozik tisztelendő ur? igy szólitott meg eljövetelem napján egy százados. „Oh milly jól esik nekünk egy papnak jelenléte ! Egyedül az emlékeztet minket, minden igazságokra. Igen, igazuk volt azoknak, kik a kereszt és kard benső egyesülését kimondák. Kell, hogy a katona szemei többször essenek a keresztre, mert a kereszt az ő reménye.“ — Hallja egy zuar tizedes szavait. A tizedes nyilt s vigarczu fiatal ember; az almai csatában sebet kapván Konstantinápolyból jött vissza, hova gyógyítás végett szállíttatott volt el. A hajó fedezetén vagyunk; több társai körülvettek bennünket; beszédünk igen élénk. Ő szólt: „Tisztelendő úr, el kell ismerni, azok az oroszok igen megszégyenítenek bennünket, ők sokkal jobb keresztények, mint mi vagyunk. Ama nagy csata esívéjén sebem nem fájt annyira, hogy a sátort el nem hagyhattam volna, kimentem a csatatérre, és a sok halott közt egy orosz tisztre bukkantam, ki még élt. Midőn meglátott nagyon megijedt, gondolá hogy őt megölöm s fejét egy hulla alá rejté; én hozzá léptem, megfogám kezét s jelek által tudtára adtam, miben lehetnék neki hasznára. Midőn jószándékomról meggyőződöt, franczia nyelven italt kért, egyszersmind azon óhajtását fejezte ki, miszerint orvost szereznék sebeire. Én bátorságra buzditom, és biztatom, hogy a franczia orvosoknál sok buzgalmat s nemes érzetet fog tapasztalni; azután ott maradtam mig sebei be nem köttettek, és a betegek sátorába fel nem vétetett. Mielőtt távozom megfogá kezemet, szemeiben könyek gyöngyöztek s szava rezgeti, örök emléket akart adni háladatosságának jeléül. És miből állt ez emlék, mit véltek ? Miután sokáig gondolkodott, keblébe nyúlt, kihúzott egy Máriaképet s azt többször megcsókolván, átadá nekem. Igen, az oroszok jobb keresztények, mint mi vagyunk, ők megszégyenítenek minket“ . . . „Az igaz, téve hozzá egy másik, a lázaretben sok sebesült oroszt láttam, kik minden szégyen nélkül keresztet vetnek magukra, és femszóval imádkoznak , mi nem merünk mindig így cselekedni.“ — A zuav tizedes pedig hozzátéve: „Ennek meg kell szűnnie, ez gyávaság. Mi mindnyájan keresztények vagyunk, mi hiszünk Istenben, és hitünk is van, máskép nem volnánk olly vitézek, mert én nem hiszem, hogy az, ki Istenben nem hisz, vitézül harczoljon , az nagyon is fél a pokoltól. És azért miután mindnyájan hiszünk, nem akarjuk magunkat többé szégyenleni hitünk miatt. Jövőre jobbak akarunk lenni. Ön látni fogja tiszt, úr, a háború végével mi sokkal jobbak leszünk.“ — A zuavnak igaza van. A hitetlenség és kicsapongás rendszerüleg felvett köpenye alatt, a szívben gyakran mély hit lappang. — A tábor közepén egy katona jött hozzám e kérdéssel: „Oda megy tiszt, ur , én is megyek oda; megengedi hogy önnel mehessek?“ „Szívesen fiam.“ „Lássa tiszt, ur, ez a kis séta önnel engem felette boldoggá tesz. Úgy vagyok mintha az Úr Istennel mennék.“ „És szereted te az Istent, fiam?“ „Oh én rossz ember vagyok; vallási évérzeteimről nem is kellene szólanom, mert én úgy élek, mint egy eb. De én keresztényesen vagyok fölnevelve, és valahányszor a vallásra gondolok, mindannyiszor szívem mélyéből kell magamat kárhoztatnom. Tiszt, úr, sokkal rosszabb vagyok, hogy sem az Isten engem meghallgasson. De én sohasem megyek a tűzbe a nélkül, hogy egy ,Miatyánkott és egy ,Emlékezzél meg rólam odsz. Szűz, ne imádkozzam. Kétségkívül az Isten nem fog engem meghallgatni, mit nem is érdemiek, és mégsem foszthatom meg magamat azon gondolattól, hogy Isten rajtam, bűnös emberen, fog könyörülni.“ Különösen a halál pillanatában tűnik fel a hitegész fényében, és sugározva tárul ki az ellen golyója által ke-