Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-11-26 / 48. szám
Hatodik Leopold, austriai főherczeg, nagy világtörténetnek 1180— 1194-ik évi lapjait ütöttük fel. Hívek leszünk, mákszemnyig gondosak, nehogy többet mondjunk; vagy ami történt, túlzottnak fessük. Mi nem faragunk történeti szobrot, hanem csak előmutatjuk, amint azt a korabeli írók faragták, vagy pedig amint ez annak idején önmagától alakult. Tanulságosak mindig ezen alakok. Zavaros idők mozgalmai közé kell lépnünk, ha az említett tizennégy évet vizsgálni kívánjuk. Európa minden országában mozgás uralkodott. Hasonlított az akkori élet Balatonhoz, midőn a bakonyság rengetegeiről mozgó vihar Somogy felé űzi a kormos föllegeket. Keresztes háború volt a jelszó a fejedelmek és népek ajkain; ez hangzott, oda kint, ide bent, lelkesíte mindenkit, apraját, ifját, és öregét. Szégyen volt itthon maradni, dicsőség csatára kardot kötni, tisztelet a keresztény hitért, szentföld visszafoglalásáért Palesztina sivatagjain, a kopasz török ellen hősileg küzdeni. Első Fridrik, római császár 1188-ban tavaszkor nagyböjtben Maincz városban gyülésezett a fejedelmekkel, készült a keresztes harczra, tanácskozott a hadi tervről, katonáról és pénzről. A római követ, Henrik, egykoron Francziaországban Clarevelli fehér öltönyü szerzetes, most albániai püspök és bibornok, tűzszónoklatával lelkesedésbe hozá a gyülésezők szivét tanácsaival vezető, gyámolttá az elágazó vélemények legjobbikát, legczélszerűbbikét.*) Határozottá lön menni a szent földre, részesülni az ottan harczolók örökzöld babérjaiban. Ekkor Leopold, austriai herczegség fejedelme 31 éves volt, született 1150-ben, férfias erejének teljében, harczias vitézségének koszoruzott díszében. Öel nem maradhatott a közküzdhomokról. Ö vágyott dicsfüzért aratni herczegi vasával, ki már 1181-ben onnan mint hős tért haza, s mátkáját, 3 -ik Béla magyar király húgát, Leopoldhegyi várába vezeté. Ö is Mainzba sietett a fejedelmek tanácsteremébe. Valamint személye tiszteletet, úgy szava jelentékenységet vívott ki magának. Útját Mainz felé Szentkeresztnek, az árnyas völgyek kedves zárdájának, véve. Ott kívánta térdelni azon szent kereszt-ereklye előtt, és buzgón fohászkodni, mellyet ő a szentföldről maga hozott, és a Cziszterek eme zárdájának ajándékozott. E zárda igen kedves helye volt Leopoldnak, napokig, hetekig, mulatandott nyugalmas falai között, ha teendői szakadatlanul másfelé nem hívták volna. Tüzetes gonddal ápolta mindazonáltal e csak most keletkezendő zárdát. Fejedelmi nagylelkű bőkezűségének adományait számtalanszor vették a zsolosmázó csiszterek, nemcsak élelmiszerekben, mellyeket e vadon puszta táj még nem *) Otto de S. Blasio c. 31. — Godefried. Colon, ad an 1188. — Chron. Reichersberg. ad an. 1188. 48 rx Ky) ti i V? X i I II. Félév. f s a földön bé'' keség a jó akaratú embereknek. Luk. 2.14. lí Pest, 1856. KATHOLIKUS NÉPLAP. Í2.9JTY, —'QG&e4 > /°/ tFÍP November 26.