Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-12-03 / 49. szám
A boldogságos szent szűz szeplőtelen fogantatása m ásodik évfordulati napja immár, hogy a római szentséges pápa a pompás Vatikán falai közt elhangoztatá, miszerint Mária, az Isten anyja, szeplőtelenül fogantatott , vagyis hogy a szentséges atyának saját szavait idézzem : „a boldogságos szűz Mária, fogantatásának első pillanatában, a mindenható Istennek különös kegyelméből és kiváltságából, a Krisztus Jézusnak — az emberi nem Megváltójának — érdemei tekintetéből, az eredeti bűnnek minden szeplőjétöl megóvatott és ment maradt „és e tanulmány, mint ő azt csalhatatlan tekintélyével kijelenté, Istentől van kijelentve, s azért minden hivök azt erősen és állhatatosan hinni kötelesek.“ (Apostoli levél 1851-ik évi karácson hó 8-ik napjáról szóló, kiadta 6 nyelven az eredeti latin szöveget,magyar német, tót, orosz, és oláh nyelvekre fordítva a sz. István társulat, egy egy nyelven kiadott pápai levél ára 6 kr. pp.) Mennyire örvendett az Isten anyja illy nagy dicsőségének hitczikkbeni kihirdetésekor az ájtatos szív, a miképen hódoltak a menny és föld tizenkét fényes csillaga koronával ékeskedő királynéjának pártfogolt népei és különösen a magyar nemzet, azt saját tapasztalásából is és ujságlapok útján is kiki tudja közülünk. Nincs is szándékunk e nagy örömet ezen becses lap jámbor olvasó közönségével csak most két év után tudatni, hanem inkább emlékeztetni akarjuk a magyar kath. közönséget, hogy ájtatosságuk a szeplőtelen sz. szűz iránt, mellyet akkor kifejtettek, ne legyen szalmatűz, melly egyszer fellángolt, azontúl pedig a hamu és por közül csak imitt-atott egy egy fölzavarás után előtörő föllobanást, vagy épen csak hamukodó elalvó szikrát tüntessen elő, — hanem égjen ezen tisztelete szüntelen, a mint énekeljük is: „Mig bennünk egy ér mozdul vagy csepp vér, Fogjuk jóvoltodat magasztalni Méltó hálaadással tisztelni. Mert belénk ontatott, szivünkbe oltatott Eleink vérével tiszteleted, Ugyan fon is marad, soha ki nem szakad Igaz magyar szívből szereteted. És ez annyival inkább megkivántató, mert e tanulmány már nem jámbor hiedelem többé, hanem Istentől kinyilatkoztatott hitczikkely, mellyet mindenkinek hinni és vallani kell, mert — mint a szentséges atya mondja — kik „máskép mernének szivökben érezni, mintsem általunk meghatároztatott, azok értsék és tudják meg, hogy önitéletök által magukat kárhoztatván, s a hitben hajótörést szenvedtek, és az egyház egysége-49 KATHOLIKUS NÉPLAP. Pest, 1856. December 3.