Katholikus Néplap, 1858. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1858-06-03 / 22. szám

PEST, 1853. (Cf 22. szám. cWVÉ) *• Félév. Qj) JUNIUS 3. Urnapi elmélkedés. JH egyházunk az év folytán több ünnepnapot rendel, melyek üdvösségünk emlékeinek szakadatlan lánczo­­latát képezik. Advent vasárnapján veszi kezdetét az Ígért Megváltó születésének óhajtott időszaka; követ­kezik születése, nyilvános föllépése, kínos szenvedése, halála és dicső föltámadása; az ígért Szentlélek eljö­vetele; a Szentháromság mélységes titkának emlék­napja; végre emlékünkben fölelevenített szeretet- s jótéteményekért méltó hálaünnep, az örvendetes urnapi körmenet, melylyel Üdvözítőnk halálgyőzedelme és diadala ábrázoltatik. Diadalünnepe ez Krisztus egyhá­zának, mely a kereszt zászlója alatt vitézkedik, s a vi­lág színe előtt nyíltan vallja és hirdeti a hitvallást, melyért üldöztetett. Dicső emléke ez ama szeretetnek, melylyel Üdvözítőnk nemcsak önmagát adta a világ váltságáért, de lelki eledelül is ajándékozta magát, „hogy a ki az angyalok e kenyerét eszi, örökké éljen“ (sz. Ján. 6, 59.). Fenséges és magasztos ünnepe ez az Oltári­szentség szerzésének, mely a kenyér és bor szine alatt istensége­ és emberiségével jelenlevő Üdvözítőnk s Űrünk imádására van szentelve , miért is ez ünnep Úrnapjának neveztetik. E magasztos ünnep a tizenharmadik században mennyei jelenet következtében vette kezdetét, melynek ájtatos megölését 4-dik Orbán pápa az egész egyházra kiterjesztette. E rendeletet 5-dik Kelemen a lyoni zsi­natban 1311-ben megújította; 1317-dik évben 22-dik János pápa az Oltári­szentség ünnepélyes körülhordo- s zását rendelte; e körmenethez 5-dik Márton és 5-dik Eugen pápák bucsuengedélyt is csatoltak, melyet az egyház Istentől nyert hatalmánál fogva a rábízott mennyei kincstárból bizonyos föltételek mellett nyújt a hiveknek. A 13-dik század előtt Úrnapját nagycsütörtökön, mint az Oltári­szentség szerzése napján ülték ; de mint­hogy akkor az egyház Üdvözítőnk szenvedésének em­lékére gyászba öltözik, az Oltári-szentség pedig eleve­nítő eledel: emlékét Szentháromság vasárnap utáni csütörtökön ünnepli. Az ünnephez csatolt körmenet már a 14-dik században szokásban volt, ezelőtt pedig, Lanfrancus szavai szerint, az Oltári-szentség ünnepé­lyes körülhordozása virágvasárnap gyakoroltatott. Századok által szentesített úrnapi körmenetünket méltán nevezhetjük diadalmenetnek , mert környezzük Jézus Krisztust, a világ Megváltóját, ki az Oltári­­szentségben egészen és valóban jelen van. Hogy pedig ezt alaposan hiszszük, a szent irás és hagyomány erre kezességet nyújt. E hitágazatról két ünnepélyes nyilat­kozatot tett Üdvözítőnk : midőn megigérte,hogy övéi­nek önnön testét adja eledelül, és az­ utolsó vacsorán, midőn e nagy szentséget szerzetté. „Én oly eledelt, oly kenyeret adok, melyből a ki eszik, örökké él. Én va­gyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá“ (sz. Ján. 6, 50 — 51.). „Az én testem valóban étel, s az én vérem valóban ital. A ki eszi az én testemet, és iszsza véremet, bennem lakik, és én ő benne“ (sz. János 6, 55 — 57.). Az utolsó vacsorán a kenyeret megáldván mondá : „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.“ és a poharat, melyben bor vala, megáldván mondá .*

Next