Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-08-02 / 31. szám
— 250 — nek ne! — Nem kell e két szót világi értelemben venni, hanem figyeljünk inkább, mint értelmezi azokat az Isten ihlette egyház. Sz. Jeromos az „okosság“ által azon óvatosságot érti, melylyel a nekünk vetett cseleket kikerüljük. A kígyó ravaszsága hozatik föl például, mondja a sz. atya, mert egész testével szokta védeni fejét, hogy azt, a miben élet van, elrejtvén, leginkább oltalmazza. Nekünk egész testünk föláldozásával kell megőriznünk fejünket, Krisztusunkat, vagyis az ő szent tanítását. És hogy e f. é. becses lapokban a Szentlélek 3-ik ajándékában megirt szavakkal éljünk: abban áll a szóban forgó okosság, hogy „ne hagyjuk magunkat a világ és annak rész szokásaitól elkapatni, hanem azt válaszszuk, a mi vallásos és erényes életre vezet, s a mi Isten dicsőségére s lelkünk javára szolgál, kerülve mindazokat, kik szenvedélyeik- s az önszeretettől megvakítva, minden komoly megfontolás nélkül követik a divatot, szokásokat, a romlott világ nézeteit és tetteit.“ A világ azonban egészen más értelemben veszi az okosságot. Szerinte, aki az előadtak okosságot követi, az együgyü és bigott. Szerinte okos az, ki sem akaratját, sem értelmét nem veti alá az isteni szónak, hanem a széles utat választva, test szerint gondolkodik, test szerint él. Szerinte okos az, ki előtt mindegy bármily vallás-felekezethez tartozni, ki a vallási dolgokról vagy igen keveset, vagy épen semmit nem tud, nem olvas, nem beszél. Szerinte okos az, ki a legborzasztóbb eszközöktől sem retten vissza, csakhogy czélját érje. Ilyen okosságtól mentsen benneteket az Úr Jézus, kér, hajadonok ! Emlékezzetek vissza, hogy már Éva anyánk csábittaték el ilyetén okosság hirdetése s ígérete által. Ne hallgassatok a sátán csábszavára, hanem bátran hágjatok fejére a ravasz kígyónak, s tiporjátok össze, valamint az Isten-anya összetiporta azt. Az ördög kígyó képében csábította el az első asszonyt:ti meg kigyói okossággal törjétek meg ugyanazon gonosz szellem hatalmát. Aki annyira megszerette a kigyót, miszerint minden szellemiességes hatalmának daczára belebujt, hogy csábítson: ugyanazt meszsze űzzétek el magatoktól ugyanazon csúszó állattól eltanult okosságtok által. így lesztek valóban okos szüzek! A galamb-együgyűséget oda magyarázza ugyanazon szatya, hogy senkinek semmi roszat ne tegyünk. Legyünk tehát beszédeinkben kíméletesek mindenki iránt; epés kifakadás, vagy rágalom ajkainkra soha ne jöjjön. Lám, a szelíd galamb senkit nem vág csörjével, neki nincsen epéje; megbántását csak siralmas bugása által hallatja. És higyétek el, hogy valamint a galambot igen - nagyon eltorzítaná, ha szelíd szemei helyébe vérben úszó vércseszemekkel láttatnék el; vagy ha csak búzaszemet válogatni tudó csőrjét a karvalynak szemetvájó csőrjével cserélnék fel; vagy ha rózsapiros piczi lábai helyett az ölyv karmas lábaira állítanák azt, úgy titeket is, kéz, hajadonok, igen-igen nagyon eltorzítana, ha szelid szemeitek haragot s boszut szikráznának; vagy ha eperajkaitokból a rágalom, vagy az ocsmány szitkok lávája ömlenék; vagy a fondor irigység zöldsárga színre festené arczotokat. Ah akkor nem lehetne szembe állítani titeket a szelíd galambbal, minthogy akkor maga a galamb is remegve repülne el mellőletek ! A párta a szüzek dús hajzatát rendben tartja. Ez annyit jelent, hogy ne legyünk szórakozottak, hanem rendben tartsuk mindenkor gondolatainkat. A rend latin közmondás szerint minden dolognak a lelke, tehát akár az erkölcsi, akár az anyagi világot veszszük fel, mindenütt a rend az, ami az egésznek lelkét adja. Illő elrendezés nélkül semmit jól nem végezhetünk az anyagi világban , s mennél pontosabban figyelünk a rendre, annál tökéletesebb művet alkothatunk. Vegyük föl például a hímzést. Mily nagy felügyelet kívántatik hozzá, hogy minden gyöngysor kellőleg elhelyezve legyen ! mert ha csak egy is elvétetik, a kihímezendő tárgy tökéletlenül lesz kiállítva. Ha ez így van az anyagi világban, annál inkább az erkölcsi világban kell, hogy minden a maga rendjével történjék. Ennélfogva nagyon eltéveszti hivatását azon kér, hajadon, ki gondolataiban szórakozott. Valamint tehát szorgalommal iparkodunk, hogy hálózatunk rendben legyen, épen úgy igyekeznünk kell, hogy gondolataink is jól elrendezve legyenek. A kis tükör, melyben legtisztábban láthatjátok, ha jól vannak-e elrendezve gondolataitok,, nem egyéb, mint egy kis könyv, melyet katekizmusnak hívnak. Ahol ne vessétek magatoktól e kis tükröt, melyet az egyház kezetekbe ad! Hisz ebben mindenkor a legtisztábban láthatjátok, valljon jól elrendezvék-e gondolataitok ? Ez meg nem hazudtolja a valót, hanem tisztán láttat mindent, ami nem jól áll rajtatok. Ne is vessétek meg ezt azért, mert kicsiny. Mit sem tesz, megláthatjátok magatokat benne tetőtől talpig. Kicsiny ez a tükör azért, hogy a szegény ember viskójában is könnyen elhelyeztethessék, s hogy azt házunkon kivül is használhassuk. És mily olcsó áron juthattok hozzá, mindössze pár krajczár a nagy kincs ára, de ingyen is hány ezer példányban osztatik az szét minden évben! Ebben foglaltatik azon rend, melyet ha megtartunk, mint sz. Ágoston mondja, Istenhez vezettetünk (De ordine 1. I. e. 9.). Azon kinyilatkoztatott rendszabályok foglalvák abban, melyeket Isten öröktől fogva rendelt az erkölcsi világ számára; azon szabályok, melyek a legtökéletesebben határozzák meg , mi illik hozzánk ; mi ismét az, ami nem jól áll az Isten képére teremtett embernek. Ember gyártotta szellemi tükrök vagy igen nagynak, vagy igen kicsinynek mutatják az embert. Ezekben ne nézzétek magatokat; mert meg fogtok csalatni, s az, mit jónak véltek, sehogy sem fog illeni hozzátok. Slaffner Ignácz: Az ITI védelme. Hólepel borult a földre, Mint a holtra szemfödél; Néma minden a ligetben, Csak a zord enyészet él. Hasztalan keressz virágot, Elfagyott a hó alatt; Nem dalol madárka már itt, — Messze még a virradat! Béke s nyugalom ölében Enyhül annyi sok kebel; Ám a hadfi vére zajlik, S nemtelen boszut lehel. * * * Ott a völgy ölén fehérült, Rejtve a hegyek mögött,