Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1860-08-02 / 31. szám

Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész é­vre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István­ Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „K­atholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Mit jelent a párta ? A hajdanában oly átalánosan viselt párta ismét di­vatba jött hajadonainknál. És vajha e magyar fejdísz­­szel ennek magasztos jelentősége is visszajönne egy­szersmind ! Őseinknél szüzeség jelvényéül tekinteték a párra. Sajátja az a buzgó keresztény hiveknek, hogy azok által, a­mik anyagiak, a szellemiekre, az égiekre figyel­meztetik magukat, hogy azok mintegy szüntelen szemek előtt lebegvén, lássák, megkívánják azokat, elnyerésükért folyvást küzdjenek. Nem látszhatik tehát különösnek egy, ősi kér, vallásához híven ragaszkodó előtt sem, ha az eredeti fejdisznél megállapodva, a következőkre figyel­meztetjük magyar hajadonainkat. A párta a királynők fejdiszével, adiademmel mintegy közel rokonságban áll. Miért is a párja által arra figyelmeztetnek az azt viselők, hogy szüntelen igye­kezzenek királynőkké, úrnőkké lenni önmaguk felett, oly értelemben, hogy „ne uralkodjék a bű­n az ő halandó testükben, hogy kívánságainak engedelmeskedjenek“ (Rom. 6.). Sz. Jeromos atya szábai királynőnek nevezi Algasiát csak azért, mert tudott uralkodni rendetlen vá­gyain, s a bűnnek soha nem hódolt (Epist. 42. ad Algas.). Királynőnek nevezhetjük mi is mindazon hajadont, ki szenvedélyeit fékezni tudván, a bűn szolgaságába soha nem esik. A testi kellem, melylyel a Gondviseléstől megál­­daték, mintegy fejedelmi dicssugár, mely a fejedelmek feje­delmének, a világ Alkotójának dicsőségét tükrözi vissza. Trónusa a természet nevelte virágszálakból szerkeszte­tek, melyek közöl kitűnő helyet foglalnak az egész alkot­­ványt egybetartó liliom szálai. Fegyvere, melylyel szűzi trónusa védetik, nem a kemény és súlyos kard; mint­hogy ez nem is illenék oldalára annak, ki oly szen­dének teremteték, s kinek karjai inkább ápolni, mint fegyvert forgatni hivatvák. Fegyvere szellemi fegyver, „mert noha testben vagyunk, mindazonáltal nem test szerint intézkedünk, mert a mi intézkedésü­nknek fegy­verei nem testiek, hanem Istennek ereje által hatalma­sak az erősségek lerontására“ (Kor. II. 10.). Egy, sziv­­ből­ fakadt ima, melyet a szűz ajkai Máriához, a szüzek­­ királynéjához rebegnek, meghiúsítja a fondorkodók leg­­vérmesebb reményeit, lerombolja a legerősebb sánczo­­kat is, melyek a szüzeség ostromlása végett hányvák. Ellenségünk, a bűn, szüntelen harczol ellenünk, hogy rabigája alá hajtsa lelkünket. Tudja behizelegni magát, kivált nálatok, kér, hajadonok, hogy mérges le­heletével az említettük liliomszálakat is elhervaszsza. S van-e aztán nagyobb zsarnok nálánál? Ah, tekintsetek kérlek az ily trónvesztett királynőre! A szűzi zománcz, mely mint fejedelmi dicssugár ragyogott arczán, eltűnt róla, s bármennyire is iparkodik mesterkélt fogásai ál­tal visszaidézni azt, a való mégis mindig meghazudtolja az utánzottat. Hiában viseli fejedelmi fejdiszét, hiú erőkö­­dései csak szánalomra bírhatják az őt környezőket! Ah, ne engedjétek kér­­hajadonok, hogy a bűn uralkodjék testetekben! Védelmezzétek szép pártátokat; hiszen ti a világosság leányai vagytok, s mint ilyenek­nek folyton ébren kell lennetek, s felöltözködnetek a hit- és szeretetnek mellvértjébe, és sisak gyanánt az üd­vösségnek reménységébe (Thess. I. 5.). A két­ hit- és szeretetnek mellvértje megvédi szűz kebleteket, hogy abba a hitközönbösség és hitetlenség be ne fészkelhesse magát. Mindaddig, mig így fedve marad kebletek, hi­degen fognak visszapattanni róla a mély poklokban ko­vácsolt varázs­nyilak. Ellenben, ha elég vakmerőek lesz­tek nyilt kebellel fogadni azokat, le fogtok győzetni, s ékes pártátok porba hulland.— Az üdvösség reménységé­nek sisakja nem fogja engedni, hogy elcsüggedjetek ba­jaitokban , hanem az öt evangéliumi okos szüzekként mennyei vőlegényetekben, Jézusban keresenditek min­den vigasztalástokat, várva a hervadhatlan koronát, me­lyet az Isten fia készen tart számotokra az örök bol­dogság honában. A párta a szüzek halántékait környezi, s ez any­­nyit jelent, hogy „okosak legyenek, mint a kígyók.“ De szendeséget is kölcsönöz arczaiknak, s ez ismét any­­nyit tesz, hogy „ egy ügy­ű­ek legyenek, mint a galambok“ (Máté 10.). Az „okosság“ szépen hangzik nemde? És az „együgyüség“ ? Ah már ez különösen hangzik, fog­játok mondani, s inkább bárminek lenni, csak együgyű­-31

Next