Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-08-02 / 31. szám
Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Mit jelent a párta ? A hajdanában oly átalánosan viselt párta ismét divatba jött hajadonainknál. És vajha e magyar fejdíszszel ennek magasztos jelentősége is visszajönne egyszersmind ! Őseinknél szüzeség jelvényéül tekinteték a párra. Sajátja az a buzgó keresztény hiveknek, hogy azok által, amik anyagiak, a szellemiekre, az égiekre figyelmeztetik magukat, hogy azok mintegy szüntelen szemek előtt lebegvén, lássák, megkívánják azokat, elnyerésükért folyvást küzdjenek. Nem látszhatik tehát különösnek egy, ősi kér, vallásához híven ragaszkodó előtt sem, ha az eredeti fejdisznél megállapodva, a következőkre figyelmeztetjük magyar hajadonainkat. A párta a királynők fejdiszével, adiademmel mintegy közel rokonságban áll. Miért is a párja által arra figyelmeztetnek az azt viselők, hogy szüntelen igyekezzenek királynőkké, úrnőkké lenni önmaguk felett, oly értelemben, hogy „ne uralkodjék a bűn az ő halandó testükben, hogy kívánságainak engedelmeskedjenek“ (Rom. 6.). Sz. Jeromos atya szábai királynőnek nevezi Algasiát csak azért, mert tudott uralkodni rendetlen vágyain, s a bűnnek soha nem hódolt (Epist. 42. ad Algas.). Királynőnek nevezhetjük mi is mindazon hajadont, ki szenvedélyeit fékezni tudván, a bűn szolgaságába soha nem esik. A testi kellem, melylyel a Gondviseléstől megáldaték, mintegy fejedelmi dicssugár, mely a fejedelmek fejedelmének, a világ Alkotójának dicsőségét tükrözi vissza. Trónusa a természet nevelte virágszálakból szerkesztetek, melyek közöl kitűnő helyet foglalnak az egész alkotványt egybetartó liliom szálai. Fegyvere, melylyel szűzi trónusa védetik, nem a kemény és súlyos kard; minthogy ez nem is illenék oldalára annak, ki oly szendének teremteték, s kinek karjai inkább ápolni, mint fegyvert forgatni hivatvák. Fegyvere szellemi fegyver, „mert noha testben vagyunk, mindazonáltal nem test szerint intézkedünk, mert a mi intézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem Istennek ereje által hatalmasak az erősségek lerontására“ (Kor. II. 10.). Egy, szivből fakadt ima, melyet a szűz ajkai Máriához, a szüzek királynéjához rebegnek, meghiúsítja a fondorkodók legvérmesebb reményeit, lerombolja a legerősebb sánczokat is, melyek a szüzeség ostromlása végett hányvák. Ellenségünk, a bűn, szüntelen harczol ellenünk, hogy rabigája alá hajtsa lelkünket. Tudja behizelegni magát, kivált nálatok, kér, hajadonok, hogy mérges leheletével az említettük liliomszálakat is elhervaszsza. S van-e aztán nagyobb zsarnok nálánál? Ah, tekintsetek kérlek az ily trónvesztett királynőre! A szűzi zománcz, mely mint fejedelmi dicssugár ragyogott arczán, eltűnt róla, s bármennyire is iparkodik mesterkélt fogásai által visszaidézni azt, a való mégis mindig meghazudtolja az utánzottat. Hiában viseli fejedelmi fejdiszét, hiú erőködései csak szánalomra bírhatják az őt környezőket! Ah, ne engedjétek kérhajadonok, hogy a bűn uralkodjék testetekben! Védelmezzétek szép pártátokat; hiszen ti a világosság leányai vagytok, s mint ilyeneknek folyton ébren kell lennetek, s felöltözködnetek a hit- és szeretetnek mellvértjébe, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe (Thess. I. 5.). A két hit- és szeretetnek mellvértje megvédi szűz kebleteket, hogy abba a hitközönbösség és hitetlenség be ne fészkelhesse magát. Mindaddig, mig így fedve marad kebletek, hidegen fognak visszapattanni róla a mély poklokban kovácsolt varázsnyilak. Ellenben, ha elég vakmerőek lesztek nyilt kebellel fogadni azokat, le fogtok győzetni, s ékes pártátok porba hulland.— Az üdvösség reménységének sisakja nem fogja engedni, hogy elcsüggedjetek bajaitokban , hanem az öt evangéliumi okos szüzekként mennyei vőlegényetekben, Jézusban keresenditek minden vigasztalástokat, várva a hervadhatlan koronát, melyet az Isten fia készen tart számotokra az örök boldogság honában. A párta a szüzek halántékait környezi, s ez anynyit jelent, hogy „okosak legyenek, mint a kígyók.“ De szendeséget is kölcsönöz arczaiknak, s ez ismét anynyit tesz, hogy „ egy ügyűek legyenek, mint a galambok“ (Máté 10.). Az „okosság“ szépen hangzik nemde? És az „együgyüség“ ? Ah már ez különösen hangzik, fogjátok mondani, s inkább bárminek lenni, csak együgyű-31