Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1860-11-22 / 47. szám

PEST, NOVEMBER 22. 4. szám. IS FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „K­atholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők Valláserkölcsi szózatok. III. A ki hinni tud, vigasztalást talál. A hit ,Istentől emberbe öntetett jóság.­ Nem embertől van tehát a hit, de Istentől; nem is emberi találmány az, de isteni adomány. A lélekre nézve a hit az , mi a világtalanra nézve a vezető. — A hit biztos kalauzunk az élet sivatagjain; nélküle czéltalan az emberi törek­vés, elviselhetlen teher a földi szenvedés. A hitnek tárgya az Isten, kiről a magára hagya­tott embernek nincs tiszta fogalma; ismeretének szűk a a határa, földieken túl nem terjed. A bűn által elhomá­lyosult elme az élet végczélját nem ismeri, a Teremtő szándékát, akaratát nem tudja; erre egy fensőbb, maga­sabb ihletés, kinyilatkoztatás szükséges. Az ember, lel­két illető dolgait, magasztos hivatását, rendeltetését az Istentől tanulja, az üdvnek eszközeit tőle veszi. Miért is hajdanában a sz. atyák, látnokok, legutóbb pedig egy­szülöttje, Jézus Krisztus által szólt------s kijelenté ma­gát, mint a világ Teremtő­je, s a bűn által (erkölcsi­leg) elveszett emberiség Megváltója. Vigaszteljesek az ő szavai, mikre nagy szükségünk van. Hisz nyomorúság, küzdés, bánat életünk. A jajfohászok­hoz képest ritkák az örömhangok. Itt ered egy lelke bána­tában az erény útjáról, üdvével nem gondolólag, letért bűnös, fájlalva vétkes könnyelműségét, mennyei legjobb Atyja iránti hűtlenségét, hálátlanságát; ott egy vagyon­vesztett család,kenyérkereső gondok gyötrelmei közt ülve háza romjain, melyek közöl kiált a szükség, az élelem­hiány ; amott meg egy, hosszas szenvedésben, növekedő fájdalmakkali küzdésben elalélt beteg. Mi az, mi egynek is, másnak is elviselhetővé teszi nyomasztó sorsát, helyzetét? Mi az, mi a bűnöst csüggedésében,a vagyon­talant szomorúságában, a beteget szenvedésében enyhíti, vigasztalja? .... A hit­ ez óvja a bűnök és fájdalmak tengerében fuladozót az elmerülés ellen. Vndul a bűnös, ha hallja­,Fiam! ha vétkezik valaki, van az Atyánál közbenjárónk ; — ha bevalljuk vétkein­i­két, hű az Isten, hogy megbocsásson ... s megtisztítson a bűnnek minden szennyétől.­ Megbékül sorsával a szegény, ha tudja, hogy ,bol- s dogok a szegények, mert övék a mennyeknek országa; boldogok, a kik éheznek és szomjaznak az igazságért, mert ők kielégittetnek!­ Enyhitve érzi magát a beteg, ha elgondolja, hogy szenvedése nem tartós, hogy Megváltója is szenvedett, s ,ha Jézussal szenvedünk, vele meg is dicsőittetünk.­ A hit ereje gyógyította meg a vérfolyásban szen­vedő evangéliumi asszonyt: hitünk gyógyerejében bíz­zunk mi is, kiket a kor viszontagságai . . . megviseltek, a bűnviszályok nyavalyájába döntöttek. A hit vigasztaló szavaira föl tud az emberi szív vidulni, másban miben is tudna inkább bízni, remélem? Isten az ő menedéke, bajai­nak egyetlen orvoslója. Jóságán, hűségén okosan ké­telkedni nem lehet, azért tiszteletben tartja a hitigazságo­kat, valóknak,üdvöseknek a kijelentéseket.Csalódhatunk az emberekben, kiket érdek, önzés vezérel; de nem csa­latkozhatunk az Istenben, ki a legfensőbb tökély és szentség magaslatán személyválogatást nem ismerőleg, apailag uralkodik fölöttünk. S ha bízunk (olykor) az em­berek szavaiban is, mennyivel inkább Isten ígéreteiben, ki soha csalódásba nem ejthet, mert igazmondó; ki a­mit igér, meg is adhatja, mert mindenható. Mi is­ volna a keblek rejtekébe látó Isten előtt ismeretlen? mi volna az előtt lehetetlen, ki szavával eget-földet alkot, teremt? Az Isten végtelen igazsága s mindenhatósága az különösen, min hitünk alapszik. E tulajdonok nélkül Is­ten nem képzelhető; ez keresztény meggyőződésünk, nélküle a hit vigasztalásaira képtelenek vagyunk. Már a ki Istent hiszen, szavában is hinnie kell. Hit által emelkedünk az Istenhez; hit által ereszkedik le az Isten az emberekhez. Üdvözülésünk alapja, föltétele a hit. ,A ki nem hiszen, elkárhozik. — mondja Krisztus Urunk (Márk 16, 16.). Ezt vallja az egyház is : ,A hit az üdvnek kezdete, igazulásunk alapja, mi nélkül az Is­ten tetszésére, az égiek társaságára számolnunk nem le­het. (Trid. zsinat VI. ülés, 8. fejez.). ,Ha hiszesz, meglá­tod az Isten dicsőségét! — mondja az irás (Jan. 11, 47

Next