Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)

1861-09-12 / 38. szám

PEST, SEPTEMBER 12. 38. szám. II. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; v­i­d­é­k­r­e postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. A keresztszülők választásáról. .A. vallás iránti közönyösség, melyet a Krisztus egy­házát szüntelen ostromló ,, pokol kapui “-hoz méltán so­rolhatunk, valamint más egyebekben, úgy a keresztszü­lők választásánál is felüti fejét. És bár minden igaz­hivő átlátná annak káros voltát, talán nem lennénk kénytelenek az útonszülöttnek első ünnepélyes beavat­­tatásánál ellene küzdeni. De minthogy sokaknál nem a gyermek lelki boldogsága, hanem csak testi jóléte vé­tetik fő-fő kiindulási pontul, nem csoda, ha csupán a vagyonos s tisztes polgári állás, a vallást kivéve, tekin­tetik fő­rugóul a keresztszülők választásánál. És ha eb­ben az egyház rendelményeihez rendületlenül ragaszko­dó lelkipásztor gátat vet, el nem fogadhatván a más valláson levőket a kath. egyház gyermeke keresztszü­lőiül, azonnal az irántoki türelmetlenségről, vakbuzgó­ságról vádoltatik a dologhoz nem értők, a gonosz aka­­ratuak által. — Nem fog azonban elrettenteni minket ez idétlen torzsalkodás, hogy az egyház rendeleteitől eltekintve, inkább embereknek, mint Krisztusnak tetszeni kívánjunk. Nem; akkor sem, ha e szent kötelmünk lel­­kismeretes teljesítése miatt újságlapok útján az egész ol­vasó­közönség előtt mint vakbuzgólkodók pellengérre tétetünk; valamint a „Magyar Sajtó“ idei julius 6-iki 154. számában „Bel-és külföldi levelek“ rovat alatt egy Veszprémből közlött levélben A. R. úr az ottani plébá­nos urat gúnyosan megrója, mert egy ott működő szí­nész gyermekének keresztatyjául meghívott, köztisztelet­ben álló protestáns urat e tisztségre alkalmatosnak nem találta, s följajdulva jegyzi meg, hogy a szegény szí­nész kényt­len volt más komát s pedig katholikust ke­resni. Midőn a más valláson levőket a keresztszülői tiszt­ségre alkalmasoknak nem találjuk, ezt nem vakbuzgól­­kodás szülte vallásgyűlöletből, hanem csupán azon egy­szerű okoknál fogva teszszük, mert először­ ezt az egyház nyilván megyhagyja nekünk (Catechism. ex Decr. Conc. Trid. Part. II. p. 29.), s ennek szavát megszegni bűnnek tartjuk. Nem fogadhatjuk el őket e tisztségre továbbá azért, mert ez elfogadtatásuk a keresztszülői hivatás fo­galmával ellenkezik; de végre azért sem, mert a ke­reszt­szülői kötelességeknek mint ilyenek legjobb akara­tuk mellett sem tehetnek eleget. A kath. egyház a keresztszülőkben nem csupán tanukat akar látni, hogy tudnillik a fölvett keresztségről ta­núskodjanak, mert erre minden vallás­különbség nélkül minden ép eszű, látású s hallása alkalmas lenne; nem csupán megtiszteltetésnek nézi, mikor e szent tisztségre valakit meghrí, mert erre a köztiszteletbeni állás is elég­séges ; nem csupán a gyermek anyagi fölsegélésére gon­dol akkor, mert így maga a vagyonosság is elegendő volna a meghívásra, hanem mindezeket méltatva, kivá­­lólag a hitvallás minőségét veszi kiindulási pontjául, meg lévén győződve, hogy csak a vele egy valláson le­vők között köttethetik meg a lelki rokonság, meg lévén győződve, hogy csak is a katholikus teljesítheti kellőkép azon kötelmeket, melyeket a híveit örökre boldogítani tö­rekvő egyház minden keresztszülőtől megkíván. A lelki rokonság, mely a keresztség fölvevésével támad, azon egymáshoz­ szoros közelítésből ered, mely a keresztvíz által utonszülött és a lelki születés tényezői között áll. Képeztetik pedig ez a trienti sz. zsinat hatá­rozata szerint (Conc. Trid. Sess. 24. Cap. 2. De Re­form. Matrim.) a keresztelő, a megkeresztelt és ennek szülői között, valamint nem különben a keresztszülő, a megkeresztelt és ennek szülői között, épen úgy, mint testi születésünkre nézve a vérszerinti rokonság az apa, anya s ezek gyermeke között jön létre. Már ezen lelki rokonság, mely nélkül a keresztszülőség nem képzel­hető, kirekeszt minden legkisebb eltérést a vallás dolgá­ban. Mert valamint a vérszerinti, úgy nem különben a lelki rokonság is semmi különválást nem tűr, s csak is az együttlegességben képzelhető. A lelki rokonságot csak a vallásos érzelmek rokonsága képezheti, és pedig úgy , hogy ne csak egyben, hanem mindenben, mit hinni, és vallani kell, egyezzenek meg a lelki rokonok. Nem elég tehát, hogy csak a névrokonság legyen meg köz­tük, minthogy az egyház nem tud beelégedni csupán a „keresztény“ elnevezéssel, jól tudván, hogy ennek fb­-38

Next