Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)
1861-09-12 / 38. szám
PEST, SEPTEMBER 12. 38. szám. II. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. A keresztszülők választásáról. .A. vallás iránti közönyösség, melyet a Krisztus egyházát szüntelen ostromló ,, pokol kapui “-hoz méltán sorolhatunk, valamint más egyebekben, úgy a keresztszülők választásánál is felüti fejét. És bár minden igazhivő átlátná annak káros voltát, talán nem lennénk kénytelenek az útonszülöttnek első ünnepélyes beavattatásánál ellene küzdeni. De minthogy sokaknál nem a gyermek lelki boldogsága, hanem csak testi jóléte vétetik fő-fő kiindulási pontul, nem csoda, ha csupán a vagyonos s tisztes polgári állás, a vallást kivéve, tekintetik főrugóul a keresztszülők választásánál. És ha ebben az egyház rendelményeihez rendületlenül ragaszkodó lelkipásztor gátat vet, el nem fogadhatván a más valláson levőket a kath. egyház gyermeke keresztszülőiül, azonnal az irántoki türelmetlenségről, vakbuzgóságról vádoltatik a dologhoz nem értők, a gonosz akaratuak által. — Nem fog azonban elrettenteni minket ez idétlen torzsalkodás, hogy az egyház rendeleteitől eltekintve, inkább embereknek, mint Krisztusnak tetszeni kívánjunk. Nem; akkor sem, ha e szent kötelmünk lelkismeretes teljesítése miatt újságlapok útján az egész olvasóközönség előtt mint vakbuzgólkodók pellengérre tétetünk; valamint a „Magyar Sajtó“ idei julius 6-iki 154. számában „Bel-és külföldi levelek“ rovat alatt egy Veszprémből közlött levélben A. R. úr az ottani plébános urat gúnyosan megrója, mert egy ott működő színész gyermekének keresztatyjául meghívott, köztiszteletben álló protestáns urat e tisztségre alkalmatosnak nem találta, s följajdulva jegyzi meg, hogy a szegény színész kénytlen volt más komát s pedig katholikust keresni. Midőn a más valláson levőket a keresztszülői tisztségre alkalmasoknak nem találjuk, ezt nem vakbuzgólkodás szülte vallásgyűlöletből, hanem csupán azon egyszerű okoknál fogva teszszük, mert először ezt az egyház nyilván megyhagyja nekünk (Catechism. ex Decr. Conc. Trid. Part. II. p. 29.), s ennek szavát megszegni bűnnek tartjuk. Nem fogadhatjuk el őket e tisztségre továbbá azért, mert ez elfogadtatásuk a keresztszülői hivatás fogalmával ellenkezik; de végre azért sem, mert a keresztszülői kötelességeknek mint ilyenek legjobb akaratuk mellett sem tehetnek eleget. A kath. egyház a keresztszülőkben nem csupán tanukat akar látni, hogy tudnillik a fölvett keresztségről tanúskodjanak, mert erre minden valláskülönbség nélkül minden ép eszű, látású s hallása alkalmas lenne; nem csupán megtiszteltetésnek nézi, mikor e szent tisztségre valakit meghrí, mert erre a köztiszteletbeni állás is elégséges ; nem csupán a gyermek anyagi fölsegélésére gondol akkor, mert így maga a vagyonosság is elegendő volna a meghívásra, hanem mindezeket méltatva, kiválólag a hitvallás minőségét veszi kiindulási pontjául, meg lévén győződve, hogy csak a vele egy valláson levők között köttethetik meg a lelki rokonság, meg lévén győződve, hogy csak is a katholikus teljesítheti kellőkép azon kötelmeket, melyeket a híveit örökre boldogítani törekvő egyház minden keresztszülőtől megkíván. A lelki rokonság, mely a keresztség fölvevésével támad, azon egymáshoz szoros közelítésből ered, mely a keresztvíz által utonszülött és a lelki születés tényezői között áll. Képeztetik pedig ez a trienti sz. zsinat határozata szerint (Conc. Trid. Sess. 24. Cap. 2. De Reform. Matrim.) a keresztelő, a megkeresztelt és ennek szülői között, valamint nem különben a keresztszülő, a megkeresztelt és ennek szülői között, épen úgy, mint testi születésünkre nézve a vérszerinti rokonság az apa, anya s ezek gyermeke között jön létre. Már ezen lelki rokonság, mely nélkül a keresztszülőség nem képzelhető, kirekeszt minden legkisebb eltérést a vallás dolgában. Mert valamint a vérszerinti, úgy nem különben a lelki rokonság is semmi különválást nem tűr, s csak is az együttlegességben képzelhető. A lelki rokonságot csak a vallásos érzelmek rokonsága képezheti, és pedig úgy , hogy ne csak egyben, hanem mindenben, mit hinni, és vallani kell, egyezzenek meg a lelki rokonok. Nem elég tehát, hogy csak a névrokonság legyen meg köztük, minthogy az egyház nem tud beelégedni csupán a „keresztény“ elnevezéssel, jól tudván, hogy ennek fb-38