Katholikus Néplap, 1864. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1864-10-20 / 42. szám
PEST, OCTOBER 20. 42 szám. II. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szer- 21. Orsolya. 22. Kordula. 23. Val. Kapisztran János. (Evang. Előfizetés : helyben félévre 1art 3 le kresztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. Egy fejedelem járult Jézushoz és imádátt. Máté 9, 18—26.) 24. Ra-I egész évre 2 frt 62 kr , vidékre félévre 1 sz.) Ügynöki hivatal: (Lipótutcza 8. sz.) fael. 25. Krizant. 26. Demeter. 27. Sabina. 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A keresztény kath. hit igazsága a sz. vértanuk dicső gyözedelmeiben. A közel négy ezer esztendeig húzódott a szövetségben oly nagy volt a vér- és égőáldozatok sokasága, miszerint nincs az a mesterséges számvető, ki azt megszámlálni képes legyen. Minden évben fordultak elő ugyanis Mózes által különösen parancsolt ünnepek, azon kivil valahányszor Istent a vett jótéteményekért tisztelni, vagy a büntetések félelme miatt megengesztelni szükség volt , azonnal számtalan égőáldozatoktól füstölögtek szerte az oltárok. Egész nyájak áldoztattak föl s patakként ontatott a vér. Valóban, hogy a mily nagy volt legyen a régieknek az áldozatok hozatalában való bőkezűsége, már csak abból is kitetszik, hogy maga Salamon a templom fölavatása napján huszonkét ezer ökröt és százhúsz ezer juhkost áldozott fel. Mindazáltal nem kisebb a kegyelem törvényében a vértanuk száma, kik az ur Krisztus dicsőségéért s az üdvözítő hit igazságáért életöket s véreket áldozták. Nem hiányzanak egyházi helyeslést is kiérdemelt könyvszerzők, kik állítják , miszerint oly nagy a sz. vértanuk száma, hogy az év minden egyes napján könnyen tisztelhetne az egyház szokott ünnepélylyel igen sok ezeret! Valamint nincs a világnak oly tartománya, nincs oly szöglete, mely, habár bizonyos ideig is, a keresztény kath. hit fénye által nem világosittatott volna meg: úgy nincs a világnak oly tartománya, oly szöglete se, mely nem lett volna a szent vértanuk pazarul kiontott vérével meghintve. És valljon miért engedte Isten a hit eme legerősebb bajnokait oly nagy szám- és sokaságban megöletni, lekaszaboltatni ? Felelet : azért tetszett az Isteni gondviselésnek ily nagy vérontást megengedni, mert a vértanuk hősi erénye s állhatatossága egyik csalhatatlan bizonyíték, mely által a keresztény kath. hit igazsága kimutattatik, kétségen kívül helyeztetik. Isten minden népeket s nemzeteket az üdvösség révpartjához hí; azért a szentség eme fáklyáit mindenütt meg akarta gyujtatni, hogy e vezérfénynél minden népek s nemzetek megtalálhassák az üdvösség kikötőjét. Napjainkban is van e bizonyítékra szükség, midőn a sötétség szellemei s hatalmasságai oly feszült erővel iparkodnak — ha lehetne — elnyomni, s kioltani az igaz hit világát. Azért, úgy véljük, nem cse- lekszünk korszerűtlen vagy épen érdektelen dolgot, midőn ennek némi ellensúlyozására a szent vértanuknak dicső győzelmeiben is nyilvánuló keresztény kath. hit igazságáról néhány tételt e lapok hasábjain jámbor olvasmányul följegyzünk. A vértanuság, az angyali tudor szerint, az igazság, erény és hit felőli bizonyságtétel végett elviselt halál. E meghatározásból kitetszik, miszerint a kegyetlenség és szeretet eme küzdelmeire két személy kívántatik : üldöző zsarnok tudnillik és szenvedő vértanú. Már ha tekintjük azokat, mik a zsarnokok részéről itt megfontolásunk alá eshetnek , bizonyára senki sem csodálkozhatik eléggé, mikép lehetett képes az emberi értelem a pokol sugalatára a kunoknak annyi keserűségét és különféleségét kitalálni. Nem volt ugyanis a testnek oly része, mely a kínzás különös nemével nem gyötörtetett volna. Gyakran tüzes sisakkal fedeztek be a keresztények fejei, szemeik kiszurattak, füleik levágattak, orruk lemetszetett, szájok s arczuk kövekkel üttetett, lábszáraik s karjaik a vadállatok étkéül levágattak, körmeik alá tűk szurattak , fogaik kiverettek, ujjaik kitekertetek, izmaik iszonyú súlyú kalapácsokkal összezuh szattak, belülről olvasztott forró ólom-itallal, kivülről oldalbordáikhoz illesztett égőfáklyákkal sütögettettek, s kínzónyeregbe ültettettek, tagjaik egyenkint mind öszszetörettek , s mivel csak egyszer halhattak meg, lassú kínzások közt sokáig töröltettek ki az életből. E fegyverek s gyilkok oly iszonyatosak voltak, hogy, habár gyönge kezek által forgatva, még a legszilárdabbat is megrettenthették volna. Mit nem műveltek hát a császárok kezeiben! Tizenöt fejedelem s világ ura használta azokat vagy a már megkezdett üldözéseket folytatva, vagy újakat kezdeményezve. Ezek közöl a kilenczedik, melyet Diokleczian támasztott, oly rettenetes volt, hogy egy hónap alatt tizenkét ezer keresztény hurczoltatott kegyetlen vérpadra. A pogányság 42