Katholikus Néplap, 1866. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1866-11-22 / 47. szám
költségén, tetemes áldozattal templomot épített, és plébániát alakított. — Ő tehát a székesegyház bensejének megújítására vonatkozó kegyes szándékot, buzgó főpásztori szivének hajlamánál fogva nem csak örömmel fogadta, hanem közreműködése és áldozata hozzájárulásával mihamarább foganatosítani is óhajtotta. Midőn azonban a templom belmegnyitásának terve érlelődött, és a közelgő tavasz kinyiltával a munka megkezdetett volna, földi pályáját bevégezte, s apostoli fáradozásának jutalmát az örökkévalóságban elnyerte. Minthogy élete napjának lealkonyodásáig ama kegyes szándékot állandóan kebelében táplálta, hátrahagyott összes vagyonát végrendeletileg kegyes alapítványokra szentelvén, a fenebb említett czélra szintén tízezer forintot áldozni kívánt. Az élőkre nézve mi lehet vigasztalóbb és megnyugtatóbb, mint tapasztalni , hogy a megholtak végső akarata és kegyes szándéka, pontosan, s mennyire lehetséges, gyorsan teljesítvék ! így történt, hogy a templom belmegnjításának előmunkálati terve elkészíttetvén, folyó év május 23-án a székesegyházban az isteni szolgálat megszüntetett, és az átalakítási munka megkezdetett. Hat hónap forgott el ezen időtől fogva, és a tervezett munka dicséretes szorgalommal a bevégeztetés pontját érte el, és legközelebb Simor János győri püspök önméltósága által, ki e végből bizalmasan megkéretett, majd fölszenteltetvén, a templom ajtai az isteni szolgálatnak, a hívek lelki örömére újólag megnyittatnak. Csak a munka kiviteli tervében követett öszhangzás, az éber felügyelés , az illető vállalkozók és művészek hangyaszorgalma, kipróbált ügyessége , és a közreműködők készsége eszközlötte, hogy ily kevés idő alatt oly sokoldalú munka létesittetett; — más oldalról pedig épen az ínséges idő közepett kilenczvennél több munkásnak szorgalomra tér, és kenyérkeresetre alkalom nyuttatott. A templom, mint fönebb említők, 1768-ban épülvén fel, a hosszas idő, majdnem száz év viszontagsága annak belsejét, különösen pedig a templom boltozatainak festészetét tetemesen megrongálta. Időközben történtek ugyan a templom egyes részeiben javítások, de azok benső egész lényegére nem vonatkoztak. A templom boltozatain a festészet eredeti díszéből kivetkezvén, homályt öltött magára, és több helyen az alakok és ábrázatok annyira eltűntek szem elől, hogy már alig valának láthatók, kivált azon részeken, melyek a múlt időkben, a fedélzet ernyedezése miatt, az átnedvesedés veszélyének valának kitételve. Az ablakokat az idő vihara, és a nagy kor tetemesen megrongálta és ingadozókká tette, az üvegeket pedig homálylyal fedte be. Úgy nem különben a templom bélfalai, az aranyozás, az oltárképek, a fölöttébb megrongált kövezet, az orgona, padok stb. mind megújítást igényeltek. Jelen alkalommal ,tehát ezek mind munka alá vétettek és általánosan mind megnjittattak. A templom hét nagy és nyolcz kisebb ablaka, díszesebb alakot nyervén, részben színes üvegekkel ékesítettek, s most kereszt- és csillag-alakokban tündökölnek. A festészet és aranyozás teljesen megnyittatott. A templom falainak vakolata egész a téglákig levezetvén, művészi márványzattal vonatott be. Az egyház hajója koczkás és különféle szinvegyülékű márványnyal művészileg kirakatott. A szentély egy lépcsővel fölemeltetvén, ez egészen a főoltár környezetével együtt, fehér, vörös és fekete fényesített márványtáblázattal szintén művészileg, ékes szőnyeget előtüntetve, rakatott ki. A márványok Tata, Kehlheim és Nabrazina bányáiból szereztettek. A szent István király kápolnája, és az abban létező oltár egészen megnyittatott, márványzattal falai bevonattak és uj alakot öltött. Úgy nem különben a négy kis oltár és ezeken ékeskedő képek és szobrok, mind megújított fényben diszknek. Ezen javításokra és ez alkalommal fölmerült egyéb nélkülözhetlen újításokra szükségelt költségeket a fönebb említett kegyes hagyományok egészen nem fedezhetvén, ahhoz a fedő nemes káptalan, hogy a munka teljes öszhangzásban kivitethessék, tetemes áldozattal járult, ezen kívül a káptalan egyes tagjai, a templom némely részei s tárgyainak megújítási költségét magukra vállalták, így a hold. Szűz és a sz. István király kápolnája a káptalanbeli két tagnak költségén nyittatott meg egészen. A templom benső megújítása és annak leendő ünnepélyes fölavatása alkalmából, a hívek által több oldalról ama buzgó óhajtás nyilvánult, miszerint a templom egykori építésének történetét, belszerkezete, a boltozatok és oltárok festészeteinek értelmezését leírni szeretnék, alkalmul szolgált néhány lapra terjedő kis munka írására és annak közrebocsátására, részint, hogy a templom jelenlegi megnjításának és beszentelésénekemlékéül szolgáljon , részint pedig , hogy a hivek által nyilvánult amaz óhajtás teljesüljön. Ezen kis emlékkönyv, mely 70- és néhány lapra terjed, történelmi tájékozás végett, rövid vázlatban előtünteti Székesfehérvárnak, a magyar századokon kezdve, őskori múltját, egykori dicsőségét, eme dicsőség hanyatlását, a majd másfél századig tartott török pusztítás romjait, és ama gyászos évek szomorú következményeit, melyeket a török uralom e városra hozott; ezek után pedig a most megújított székesegyház keletkezése, építése és viszontagsága történetét, és a templom belszerkezetének értelmezését. *) Legyen mindez Isten nagyobb dicsőítésére, minden jó lélek lelki örömére, a vallásos érzelem gyarapodására , és a nemes ősi magyar város állandó diszére. *) A munka következő czím alatt jelenik meg : „Emléklap a székesfehérvári székesegyház beszentelési ünnepén stb. — Irta Pauer János apát, kanonok, magyar akadémiai tag.“ — Székesfehérvár 1866. 8-ról. Megrendelhető Wisehán Viktor székesfehérvári könyvkereskedőnél. Ara fűzve 50 kr. —— Az egész bevétel a templom külső nagy ajtajának ékesítésére fordíttatik