Katholikus Néplap, 1867. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1867-02-14 / 7. szám
Hosszan s áhitattal imádkozom, Érted röpült fohászom, jó anyám! Mint egy fehér galamb szállt sóhajom; Egyébbel nem bírok, ezt áldozom. Ki a kemény kereszten haldokolt, Mig teste száz sebekkel rakva volt, De ajkiról panaszhang nem fakadt: Lágyítsa meg kemény kórágyadat! Kinek szivét hét tör szegezte át, Ki látta értünk függni szent Fiát, Az irgalmas, kegyes szűz Mária, O adjon it szived fájdalmira! Oh énnekem nincs semmi érdemem, Sőt büntetést várhat szegény fejem; Mert e sötét világban járva itt, Lábam gyakorta vétkes útra vitt. Anyám betegségekor. (Bezdán 1866. aug. 31.) De van szivemben tenger-gyötrelem ; És én mindezt örömmel viselem ; Sőt kettőztesd, Uram, csapásaid, Csak jó anyámnak enyhítsd kínjait. Jó Istenem, hisz ő már szenvedett, Mióta él e földön eleget. Csak egy kehelyt érintett ajaka, S ez a keservek serlege vala. Oh mily borúsak voltak napjai! Hányszor láttuk könyvit omlani! S borult egére napfény nem derült, Amit könyezve várt, nem teljesült. Ha ő is, mint ezer más, vétkezett, Érezte már sújtó, kemény kezed. Száz éjét átsirta— hallhatod szegényt Más vigadott, ő gyászban, búban élt. Oh ennyi báért sincs bocsánatod ? Ily sok könyv sem oltja haragod ? Hát legalább enyhítni kínjait, Oszd meg velem anyám fájdalmait! Szülik József: 50 fes atyák vezetése alatt parochialis templom volt ez; 1781-ben pedig a lelkészi hivatal és működés a világi papokra ruháztatván, már nem mint plébánia, hanem mint egyszerű zárda-templom szerepel. — 1786-ban II. József császár zimonyi útjából visszatérvén, Zomborba is eljött; itt a többi között a helybeli plebánia-templom felöl kérdezősködvén, miután az akkori plébános Szlatkovics Máté által értesült volna arról, hogy az isteni szolgálat a plebánia-templom hiánya miatt a temetőben létező szent Rókus kápolnájában kényteleníttetik megtartatni, a fejedelem e templomot a szerzetesektől 12.000 forintnyi kárpótlás mellett elvéve, s azzal a zombori katholikus községet volt kegyes megajándékozni, s igy lett ez 1786 óta ismét parochialis templom, ugyanekkor lett a zárdának emeletes része plébánialak, mely most is az; földszinti lakosztálya pedig ideiglenesen megyeházzá alakíttatott. Itt tartottak a megyei közgyűlések egész 1806-ig, ekkor fölépülvén a mostani pompás kétemeletes megyeháza, azóta a zárdának alsó részéből boltok lettek , és az egyházi gyámság pénztárának jövedelmez. — A hívek száma megszaporodván, jelenleg még egy nagyobbszerü templom van épülőfélben. Kleiner Adolf: A mentő angyal. —Történeti beszélj.— III. — A pogányság ügye megbukott. A kereszténység fényes diadalt aratott, s a boldog emlékű sz. király a kéthit terjesztésében erélylyel lépett föl. — Atyám szomorúan tért haza, s habár nyilván nem, titkon mégis áldozott a hamis istennek. — Minden öröme , reménye bennem öszpontosult. Azért nem mulasztó el korán meghonosítani keblemben az ősvallás iránti vonzalmat. Gyakran elvitt magával a berkek his árnyaiba, vagy a folyók, források partjaira, hol az ó vallás barátai bizonyos napokon és időben összejövének titokban áldozandók, s az áldozat gyakran egy szép fehér ló vala, melyen még senki sem ült. — De atyám törekvése hajótörést szenvedett. Sokkal kellemesebben érinték érzékeny szivemet ama sza- Ivak, melyeket az anya, a jó anya, örömmel ismételt gyakran előttem. S igy jön, hogy az ősvallás rideg szertartásai mellett testtel-lélekkel függtem a boldogító hiten, mely az élet mostoha körülményei között vigaszt nyújtott lelkemnek. — Ez gyermekéveimről. — Ifjúkorom hajnalán találkoztam először a bánattal és fájdalommal. Atyám jobblétre szenderült. Midőn épen a boldogság tetőpontján volt családunk, akkor látogatott meg a váratlan vendég, a halál. Féléve