Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1867-09-19 / 38. szám
PEST, II. félév, 38. szám. Szept. 19 isd. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent István Társulat igazgatóságához kérjük intézteim. Előfizetési ár : helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beiktatásáért tiz sorig minden egyszeri kr., egész évre 2 forint 62 kr. ; vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Astieri Lajos bibornok. Római leveleinkből tudja a t. olvasó, hogy utóbbi időben a cholera-járvány Rómában dühöngött. A szentatya épen készült Castel-Gondolfóban fáradalmait kipihenni, de midőn hírét véve, hogy Rómában cholera mutatkozik, kinyilatkoztatta, hogy ily pillanatban a várost el nem hagyja , mert kötelessége jó példát mutatni, s a segélyzésre nézve személyesen akar rendelkezni. Míg azonban Rómában erélyes intézkedések folytán a cholera napról-napra tűnőben volt, egyszerre az a rémhír keletkezett, hogy egy vihar által hajtott sötét felhő folytán Albanóban, 5 mérföldnyire Rómából a cholera iszonyú erővel tört ki. Valóban , mintha csakugyan a vihar hozta volna magával az iszonyú járványt, egy éjjel több mint száz ember esett cholerába, kiknek fele néhány óra alatt meghalt. — Képzelhetni, minő volt az alig 3 ezer lakosszámláló városban a rémülés! A lakók legnagyobb része szétfutott, a merre látott; számosan Rómába menekültek; a betegek ápolás nélkül voltak; volt ház, melyben nem maradt élő; a holttestek pedig 3—4 napig temetetlenül halálterjesztő bűzzel töltötték el a levegőt. — E csapás hirére A Itieri bibornok, ki egyszersmind albanói püspök , ki mint ő szentségének egykori bécsi követe hazánkban is megfordult, s ki akkor, midőn Albanóban a cholera kiütött. Rómában volt, hol kötelességei és magas hivatala visszatartották , azonnal beforratott orvosokat és gyógyszerészeket hivatott, öszszegyüjtötte cselédjeit s kérdi tőlök, ki kész őt Albanóba követni, s az orvosokon és gyógyszerészeken kivül egyetlen inas és alamizsnása által kisértetve elsiet a veszély helyére, magával vivén végrendeletét — melyhez még egy codicillust függesztett. A városban leszállva a kocsiról, palotájába nem is ment — hanem házról-házra, utczárólutczára — fölkereste a cholera-betegeket, ápolva, vigasztalva őket. — Önfeláldozó példája mindenkibe bátorságot öntött. Volt ekkor Albanóban még két más bíbornok is: S a c c o n i, ki párisi követ volt, és Pietro, mind a három bíbornok roppant buzgalmat fejtett ki. E közben irgalmas nénikék, szerzetes áldozatok siettek Albanóba, s nagy feláldozással működtek a betegek között; a szentatya 45 zuávot küldött a hely 38 .