Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1868-09-17 / 38. szám
298 Francziaországnak tíz évi iszonyatos tapasztalásra volt szüksége, hogy föleszméljen és minden megyéjének főtanácsa jegyzőkönyvileg hirdesse a világraszóló nagy igazságot, melynek egy államférfia — Portalis — az országgyűléssel szemben imigy adott kifejezést : „Itt az idő, hogy a tények előtt elnémuljanak az elméletek. Nincs oktatás — hangsúlyozás nevelés nélkül, és nincs nevelés erkölcstan és vallás nélkül. Az okatás tíz év óta semmit sem ér; a vallást kell a nevelés alapjává tenni. A gyermekeknek nincs semmi eszméjök az Istenről, semmi ismeretök az igazságról, és igazságtalanságról. Innét a szilaj és bárdolatlan erkölcsök, innét az elvadult nép, így tehát — úgymond — egész Francziaország az erkölcsiség és a társadalom segítségéül, a keresztény vallást hívja föl.“ *) Ezeket előrebocsátva, szabad legyen a czikkem homlokára tűzött „népiskolai közoktatási törvényjavaslat ot főbb vonalaiban feltüntetnem, és rá észrevételeimet azon hazafias kötelességérzettel megtennem, miszerint kell, hogy minden jóravaló honpolgár nyíltan és határozottan kimondja meggyőződését, még az uralkodni látszó úgynevezett közvéleménynyel szemben is, ha úgy hiszi, hogy azt egyháza és hazájának egyesült java úgy kivánja, mire nézve keresztény önmegadással kész a népszerűtlenség és elmellőztetés töviskoronáját is hordozni, semminemű körülmények közt sem akarván akár a sajtó, akár a közélet terén a tévirányban induló áramlattal úszni. A szóban forgó törvényjavaslat szerint: „a népoktatási tanintézetek állanak : kisdedóvodákból, elemi és felsőbb népiskolákból, és (mindkét nemű, férfi és nő) tanítóképezdékből. „A népoktatási tanintézetek, kivévén a tanítóképezdéket, (melyek csak nyilvánosak lehetnek) vagy nyilvános, vagy magániskolák.“ „Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és föntarthatnak : a hazában lévő egyházak, (a katholikus egyház t. i. és a vallásfelekezetek, úgymint görög nem egyesültek, protestánsok és izraeliták is) községek, társulatok és egyesek.“ **) Úgy látszik, hogy az oktatásszabadság számára elég tágas térmező szándékoltatik nyittatni. Ámde ott áll a korlát, hogy t. i. csak „a törvény által megszabott módon állíthatók és tarthatók fen az iskolák. Hogy milyen minőségű az a korlát, a törvényjavaslat következő szakaszai mutatják : 4. §: „Minden a magyar királyság területén honos hitfelekezetek egyházai — mondauik — mindazon községekben, hol hiveik laknak, saját erejükből tarthatnak és állíthatnak nyilvános nevelési intézeteket a következő feltételek alatt: 1- szer, „hogy a 13. §-ban megállapított kellékeknek megfelelő iskolai épületet tartsanak.“ Ugyanis „az iskolaépületek egészséges helyen épültek, szárazak, s a gyermekek létszámához mérten elegendő számú, tágas, világos s könnyen szellőztethető tanteremekkel legyenek ellátva. Egy teremben 60 gyermeknél több nem lehet.“ Kor, hogy a tanító képesítettségére, foglalkozására és a tanításra nézve a 121. 130. és a 14. és 18. §-okat szorosan megtartják.“ Mihez képest a tanítói hivatalra csupán oly egyének képesítvék, kik vagy már a törvény kihirdetésekor tanítói hivatalban szolgáltak, vagy pedig nyilvános képezdében az egész tanfolyamot bevégzett, és kötelezett vizsgálatokat kiállott okleveles tanítók. Nemkülönben „a tanító az országos és vármegyei, vagy valamely egyházi képviselőségen, és az esküdtszéki tagságon kívül semmi egyéb hivatalt nem vállalhat, és a tanítás mellett, nevelési egyletekben való működését kivéve, semmi egyébhivatalos foglalkozást nem vihet. A felekezeti iskolatanítók azonban az ünnepi isteni tiszteleten (hát a köznapin ?) és temetéseken segédkezhetnek. Biztosító vagy egyéb hasonló társulatok ügynökségét is egyedül a vármegyei iskolai tanács engedélyével vállalhatják el. (Pedig ezen ügynökösködés távolról sem vonja el hivatásuktól annyira, mintha országgyűlési követekké megválasztatván, hoszszabb időre elhagyják állomásukat). Megkívántatik továbbá, hogy a hitfelekezeti iskolákban is, „a fiú és leánygyermekek elkülönözve és mennyire lehet, külön termekben oktattassanak; és hogy „egy tanító hatvan növendéknél többet nem tarthat, rendkívüli esetekben a (vár)megyei iskolai tanács adhatván rá engedélyt. Mor hogy a népiskolában a tantárgyak legalább is következők legyenek : erkölcs- és vallástan ; olvasás és irás; fejbeli és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete; nyelvtan; természettan és termézetrajz; hazai földleírás és történet; mezei gazdaságtan ; a polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése, ének. 4 e, hogy az iskolatáblákkal, földgömbökkel, térképekkel, s általában a legszükségesebb taneszközökkel föl legyen szerelve, hogy az iskolákban a szorgalomidő éven át legalább 9 hónap legyen. 5. §. A fölsőbb népiskoláknak hitfelekezetek általi fölállítását a 14. 18. §, (ezeket fölőbb már idéztem) a 4. 9. 50. és 51. §.szabályozzák, mely utóbbiak szerint: „Egymástól legfölebb mérföldnyi távolságra fekvő helységek együtt is állíthatnak föl egy közös fölső népiskolát ,mely azonban, mint én fölfogom a dolgot, ha ily fölső népiskolát valamely hitfelekezet állít föl, ennek jellegét viseli, azaz: nem lehet mindenféle vallású tanítványoknak közös tanodája.) Továbbá: „a tanfolyam a fiuk számára 3, a leánygyermekek számára 2 évi legyen. És a fölvétetni akaró növendéknek vagy bizonyítványt kell fölmutatnia arról, hogy a 6 évi alsó népiskolai tanfolyamot nyilvános iskolában törvény szerint elvégezte, vagy pedig fölvételi vizsgálatot kell tennie, a felsőbb népiskola alapjául szolgáló szükséges ismeretekből.“ 6. §: „A kisdedóvodák állítását a 26, 28, 29 és 32. §-osok szabályozzák“ olyképen, hogy kisdedóvodákba fölvétetnek minden oly fiú és leánygyermekek, kik életidejök második évét betöltötték, és hetedik életévöket még el nem érték, és kik községi, ennek nem létében a járásbeli orvos írásban adott bizonyítványa szerint semmi ragályos betegségben nem szenvednek, s be vannak oltva. A tantárgyakat illetőleg, ezek taníthatók : „minden gyermeknek saját vallása szerinti imádkozás.“ Úgy vélem, hogy a gyermeknek saját vallás szerinti imádkozás csak is a községi kisdedóva *) „A nyilvános első és másod nőoktatás igaz elvei.“ Rommel littichi püspök után magyarra fordítva. Veszprém, 1847.117. **) „Kalauz“ tanügyi szakközlöny, 1868. 37. szám.