Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1868-09-17 / 38. szám

298 Francziaországnak tíz évi iszonyatos tapasztalásra volt szüksége, hogy föleszméljen és minden megyéjé­nek főtanácsa jegyzőkönyvileg hirdesse a világraszóló nagy igazságot, melynek egy államférfia — Portalis — az országgyűléssel szemben imigy adott kifejezést : „Itt az idő, hogy a tények előtt elnémuljanak az elméletek. Nincs oktatás — hangsúlyozá­s nevelés nélkül, és nincs nevelés erkölcstan és vallás nélkül. Az okatás tíz év óta semmit sem ér; a vallást kell a nevelés alapjává tenni. A gyerm­ekeknek nincs semmi eszméjök az Istenről, semmi ismeretök az igazságról, és igazságtalanságról. Innét a szilaj és bárdolatlan erköl­csök, innét az elvadult nép, így tehát — úgymond — egész Francziaország az erkölcsiség és a társadalom segítségéül, a keresztény vallást hívja föl.“ *) Ezeket előrebocsátva, szabad legyen a czikkem homlokára tűzött „népiskolai közoktatási törvényjavas­lat­ ot főbb vonalaiban feltüntetnem, és rá észrevételei­met azon hazafias kötelességérzettel megtennem, misze­rint kell, hogy minden jóravaló honpolgár nyíltan és határozottan kimondja meggyőződését, még az ural­kodni látszó úgynevezett közvéleménynyel szemben is, ha úgy hiszi, hogy azt egyháza­ és hazájának egye­sült java úgy kivánja, mire nézve keresztény önmeg­adással kész a népszerűtlenség és elmellőztetés tövis­koronáját is hordozni, semminemű körülmények közt sem akarván akár a sajtó, akár a közélet terén a tév­­irányban induló áramlattal úszni. A szóban forgó törvényjavaslat szerint: „a népok­tatási tanintézetek állanak : kisdedóvodákból, elemi és felsőbb népiskolákból, és (mindkét nemű, férfi és nő­) tanítóképezdékből. „A népoktatási tanintézetek, kivévén a tanítóképezdéket, (melyek csak nyilvánosak lehetnek) vagy nyilvános, vagy magániskolák.“ „Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és föntarthatnak : a hazában lévő egyházak, (a katholikus egyház t. i. és a vallásfelekeze­tek, úgymint görög nem egyesültek, protestánsok és izraeliták is) községek, társulatok és egyesek.“ **) Úgy látszik, hogy az oktatásszabadság számára elég tágas térmező szándékoltatik nyittatni. Ámde ott áll a korlát, hogy t. i. csak „a törvény által megszabott módon­ állíthatók és tarthatók fen az iskolák. Hogy milyen minőségű az a korlát, a törvényjavaslat követ­kező szakaszai mutatják : 4. §: „Minden a magyar királyság területén honos hitfelekezetek egyházai — mondauik — mindazon köz­ségekben, hol hiveik laknak, saját erejükből tarthatnak és állíthatnak nyilvános nevelési intézeteket a követ­kező feltételek alatt: 1- szer, „hogy a 13. §-ban megállapított kellékek­nek megfelelő iskolai épületet tartsanak.“ Ugyanis „az iskolaépületek egészséges helyen épültek, szárazak, s a gyermekek létszámához mérten elegendő számú, tágas, világos s könnyen szellőztethető tanteremekkel legyenek ellátva. Egy teremben 60 gyermeknél több nem lehet.“ K­­or, hogy a tanító képesítettségére, foglalkozására és a tanításra nézve a 121. 130. és a 14. és 18. §-okat szorosan megtartják.“ Mihez képest a tanítói hivatalra csupán oly egyének képesítvék, kik vagy már a tör­vény kihirdetésekor tanítói hivatalban szolgáltak, vagy pedig nyilvános képezdében az egész tanfolyamot be­­végzett, és kötelezett vizsgálatokat kiállott okleveles tanítók. Nemkülönben „a tanító az országos és várme­gyei, vagy valamely egyházi képviselőségen, és az esküdtszéki tagságon kívül semmi egyéb hivatalt nem vállalhat, és a tanítás mellett, nevelési egyletekben való működését kivéve, semmi egyéb­­hivatalos foglal­kozást nem vihet. A felekezeti iskolatanítók azonban az ünnepi isteni tiszteleten (hát a köznapin ?) és temetése­ken segédkezhetnek. Biztosító vagy egyéb hasonló tár­sulatok ügynökségét is egyedül a vármegyei iskolai tanács engedélyével vállalhatják el. (Pedig ezen ügy­­nökösködés távolról sem vonja el hivatásuktól annyira, mintha országgyűlési követekké megválasztatván, hosz­­szabb időre elhagyják állomásukat).­­ Megkíván­tatik továbbá, hogy a hitfelekezeti iskolákban is, „a fiú és leány­gyermekek elkülönözve és mennyire lehet, külön termekben oktattassanak; és hogy „egy tanító hatvan növendéknél többet nem tarthat, rendkívüli esetekben a (vár)megyei iskolai tanács adhatván rá engedélyt. M­­or hogy a népiskolában a tantárgyak legalább is következők legyenek : erkölcs- és vallástan ; olvasás és irás; fejbeli és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete; nyelvtan; természettan és termé­­zetrajz; hazai földleírás és történet; mezei gazdaságtan ; a polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése, ének. 4­ e, hogy az iskolatáblákkal, földgömbökkel, tér­képekkel, s általában a legszükségesebb taneszkö­zök­­kel föl legyen szerelve, hogy az iskolákban a szorga­lomidő éven át legalább 9 hónap legyen. 5. §. A fölsőbb népiskoláknak hitfelekezetek általi fölállítását a 14. 18. §, (ezeket fölőbb már idéztem) a 4. 9. 50. és 51. §.szabályozzák, mely utóbbiak szerint: „Egymástól legfölebb­­ mérföldnyi távolságra fekvő helységek együtt is állíthatnak föl egy közös fölső nép­iskolát ,­­mely azonban, mint én fölfogom a dolgot, ha ily fölső népiskolát valamely hitfelekezet állít föl, ennek jellegét viseli, azaz: nem lehet mindenféle val­­lású tanítványoknak közös tanodája.) Továbbá: „a tanfolyam a fiuk számára 3, a leány­­gyermekek számára 2 évi legyen. És a fölvétetni akaró növendéknek vagy bizonyítványt kell fölmutat­nia arról, hogy a 6 évi alsó népiskolai tanfolyamot nyilvános iskolában törvény szerint elvégezte, vagy pedig fölvételi vizsgálatot kell tennie, a felsőbb nép­iskola alapjául szolgáló szükséges ismeretekből.“ 6. §: „A kisdedóvodák állítását a 26, 28, 29 és 32. §-osok szabályozzák“ olyképen, hogy kisdedóvo­dákba fölvétetnek minden oly fiú és leány­gyermekek, kik élet­idejök második évét betöltötték, és hetedik élet­évöket még el nem érték, és kik községi, ennek nem létében a járásbeli orvos írásban adott bizonyítványa szerint semmi ragályos betegségben nem szenvednek, s be vannak oltva. A tantárgyakat illetőleg, ezek tanít­hatók : „minden gyermeknek saját vallása szerinti imádkozás.“ Úgy vélem, hogy a gyermeknek saját vallás szerinti imádkozás csak is a községi kisdedóva­ *) „A nyilvános első és másod nőoktatás igaz elvei.“ Rom­mel littichi püspök után magyarra fordítva. Veszprém, 1847.117. **) „Kalauz“ tanügyi szakközlöny, 1868. 37. szám.

Next