Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1868-09-17 / 38. szám

PEST, II. félév. 38. szám. Szeptember 17. 1868. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent István-Társulat igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévről forint 3l! A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél-fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Észrevételek „a népiskolai közoktatási törvényjavaslatra.“ Isten-emberi Megváltónk az Úr Jézus Krisztus, az emberi nem tanítójául és nevelőjéül rendelé a keresztény katholikus anyaszentegyházat; ugyanazért e fönséges küldetéséről soha meg nem feledkezhetik, sőtinkább mindenkor isteni szerzőjének eme legfölsőbb parancsához kell alkalmazkodnia, mikép alkalmazkodik is : „Tanítsatok minden népeket.“ (Máté 28, 19). Oly tanítói oklevél ez anyaszentegyházunk kezében, melyhez képest bármily fölhatalmaztatása valakinek az oktatásra, például egy egyetem, vagy az állam részéről, csakis az emberi gyarló , s változékony jogok képében tűnik föl. A két katholikus anyaszentegyház a Világüdvözítő által eléje tűzött ama magasztos föladatának mégis felelt. íme nagyra nevelte a keresztény világot; ő volt papsága által alkotója Magyarország államiságának, dicső alkotmányának, és polgárisodásának, és elvitathatlanul ő alapított a legelsőbben iskolákat, a néptanodáktól kezdve föl a tudományok egyetemekéig. Teljes jogosultsággal küzd tehát, és fog is mindenkor anyaszentegyházunk küzdeni azért, hogy megtartsa a gyermekek és ifjak oktatásának s nevelésének igazgatását, és hogy az iskolákban minden tantárgyon, a keresztény vallás hiterkölcsi tanulmányának áldásos fonala szövődjék keresztül. És méltán. A keresztény vallás ugyanis épen oly lényegesen szükséges lévén az emberi léleknek, mint az étel és ital a testre nézve, ennélfogva egyáltalában nem helyeselheti a kath. anyaszentegyház a közös iskolákat, mint oly felekezetlen tanodákat, melyekben a hivő nép gyermekeinek ősi szent hite elmosódik. Igen, a mi népünk Istennek hála! keresztényileg hisz és legnagyobb részben él is, és azért csakis oly iskolák kellenek neki, hol ezen hit él és uralkodik, hova tehát gyermekeit teljes bizodalomnal küldheti. Különben pedig, már fönőbb említem, hogy mindenütt, tehát „hazánkban (is) az egyház volt azon alap — úgymond egy. ellenfelünk —, melyre állva, létrehoztuk (alsó, felső és legfelsőbb) iskoláinkat, s a melyen állanak és tartatnak főn azok mind maiglan.“ Első és nagy királyunk — igy ir továbbá — (sz.) István, a keresztény (kath.) egyház alapjára helyezte, „a nemzeti közoktatás ügyét.“ És vajmi bölcsen! Mert „az egyház“ ekkép fejti ki nézeteit a fönebb jelzett t. iró „méltán a szeretet szövetségének nevezhető, tagjai Istenben lévén egyek, abban, a kiről Jézus mondá, hogy nem más mint szeretet. Biztosítani gyermekeink nevelése és oktatása által, azoknak megmaradását e szent szövetségben, (az egyházban), oly czél, mely után annál nagyobb erővel törekszünk, minél több kielégülést és lelki boldogságot találunk abban (az egyházban t. i.) mi magunk (is.) S vájjon mi módon biztosithatnók ezt inkább, — veszi észre igen helyesen — mint ha egyházilag állitván, tartván főn , és kormányozván a nevelő és tanintézeteket, (az iránt) gondoskodunk, hogy annak (úgymint az egyháznak) szelleme is éljen bennök, és hasson gyermekeinkre?“ (De az egyház szelleme a közös iskolákból száműzve van ám!) „S más oldalról — úgymond —■ nem (igy) várhatunk és remélhetünk-e tehetetlenségünk esetére (az iskolák fölállítása és föntartása dolgában) legtöbb és szívesebb gyámolítást, és azokkal működvén össze, kikkel a szeretet szövetségét (azon egy egyházban) éljük?“ *) A múlt század vége felé, a francziaországi forradalmi törvényhozó testület, legelsőben rántotta le teljesen a két, vallás és egyház alapjáról az iskolákat. De a csakhamar beállott zűrzavar és vészzivatar hatalmas tanúságot ten arról, hogy „a vallás-erkölcsi nevelés — jegyzi meg egy kitűnő németországi férfiú — legelső szüksége a népnek. Ha ez hanyzik, úgy minden egyéb nem csak haszontalan, hanem bizonyos tekintetben veszedelmes is.“ *) Pesti Napló 1867-diki 120-dik szám: 38 ■?