Katholikus Néplap. 1869. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)
1869-07-01 / 26. szám
Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intéztetek n évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Róma egyházai, emlékei, intézményei, levelekben. XIX. Roma kórházai, midőn az apostolok Rómába érkeztek ; megjelenésükkel azonnal nagy változás állott be. A kereszténység megkevesbítette a koldusok számát, a munka törvényét kötelességül és érdemül állitván feljavította a szegény sorsát, midőn azt gyengeségei daczára szereti és segélyzi. — A szegény Krisztus Jézus képe, tehát nem méltó arra, hogy megvettessék, miután Kr. Jézus maga is szegénynek akart születni. Az egyház elfogadja, táplálja, ápolja azokat, kik iránt a szerencse mostoha volt; visszaadja nekik méltóságuk érzetét, a testvéri lakomáknál ugyanazon asztalhoz ültetvén a szegényt és gazdagot, a páriát és rabszolgát. Rómában úgy, mint Jeruzsálemben a diakónusok tisztje volt fölkeresni a szegényeket, azokat összegyűjteni , hirdetni nekik Jézus tanát s köztök alamizsnát osztogatni. Ájtatos nőket küldenek a betegek látogatására, előkelő özvegyek azzal foglalkoztak, hogy a szegények számára ruhákat készítsenek. E segélyezés épen nem jár azok megaláztatásával, kik arra rászorultak, akik a segélyt adják, boldogabbak, mint akik kapják. Ezen új társadalomban úgyszólván minden közös: az erszény, a szivek, a lelkek. E kölcsönös szeretet és feláldozás a pogányok előtt oly tünemény volt, mely bámulatra gerjesztette, meghatotta őket; erkölcseik megszelídültek; moráljuk, anélkül, hogy észrevették volna, a kereszténység befolyása alá esett, maguk a császárok oly törvényeket hoztak, melyeket némiképen a kereszténység szelleme lengett át; így Traján a szegény gyermekek jövőjének biztosítására többrendbeli alapítványt tett. (Mit tett a pogányság a szegények javára ? — Mit tesz a keresztény Roma a betegekért ? — A Szentlélekről, a sz. Rókusról nevezett kórházak. — A süketnémák. — Az örültek. — IX. Pius. A szegény és a beteg mindig az egyház leggyöngédebb és legállandóbb gondjainak tárgya volt. Alig alapittatott az egyház az apostolok által, kiket az igehirdetés kötelessége egészen elfoglalt, azonnal választottak diakónusokat, akik a szegények közül őket helyettesítették és szükségeikről gondoskodtak. S ez annál kiáltóbb szükség volt, mert a pogányság az emberi társadalom e jelentékeny részével semmit sem törődött. A pogányok a szegénységet az istenek büntetésének tekintették, a szegényt megvetették , s legfölebb azért segélyezték , hogy alkalmatlankodásaiktól és talán fenyegetéseiktől megszabaduljanak. A pogány római császár nagy mértékben gyakorolt jótékonyságot : táplálta a népet, mert ha a császár rendes időben a szokott mennyiségű gabonát nem osztatta ki, a nép föllázadott. De ha a szegény ember megbetegedett, ha a nyári hónapokban vagy a Tiber kiáradása folytán az oly gyakori láz dühöngött, a szegénynek nem volt hová fordulnia, s arra volt kárhoztatva, hogy az Eskaláp istennek szentelt tiberi szigeten nyomorultan meghaljon. A császár táplálta az éhes tömeget, de a betegre semmi gondja nem volt. Az ép, erős ember számára tartottak fürdőket, színházakat, circusokat, osztogattak gabonát azért, mert féltek tőle, de a beteg ápolására kórház nem volt sehol. Sőt a pogány császár szinte örült, ha a betegség megtizedelte azon 300,000 kosztosát, kik neki fejenkint 11 mázsa gabonájába kerültek. A beteget tehát egészen feláldozták, roszabb sorsa volt, mint a rabszolgának, ki iránt több esetben ura mégis részvétet tanúsított. Ilyen volt a római társadalomban a szegény sorsa, 26