Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1872-05-23 / 21. szám

PEST, I. félév. 21. szám. Május 23. 18­7­2. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egy­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr, számittatis Istennel, vagy Isten nélkül? — Elbeszélés. — A genuai tenger-öbölbe vigan repült be egy csi­nos gőzös, melynek földélzetén élénken nyüzsgött a a sok utas, türelmetlenül várva a partraszállás óhajtott pillanatát. A gőzös elhaladván a fényes­ torony mellett, mely­nek elhaló világa küzdött a viradattal, közeledett a kikötőhöz. A kelő nap aranysugaraival hinté be a fél­körben emelkedő, komor felleg­várakkal, és mosolygó nyaralókkal megrakott hegy tövében fekvő büszke várost Gleriát, Kolumbus szülő­helyét, Doria hazáját, mely gyönyörű szebbnél - szebb fejedelmi palotáiért, melyeken anyag- és alakra nézve, a legnagyobb tékoz­lásig terjedő fény uralkodik, méltán megérdemli a „la superba“ kevély melléknevet. Rövid félóra telt el, hogy a hajó e szép öbölben vígan kikötött, mire az utasok tarka serege rohamosan sietett elhagyni a hajót, hogy a „doganán“ vagyis vámhivatalon mentői elébb kezentülesvén, dolgai után láthasson. A partraszállott utasok tarka tömegében feltűnt egy barna, élénkarczú ifjú, kinek öltözete, az út törődé­sei daczára, elárulá a gondosságot, és jóizlésü keresett­séget, élénk tüzü fekete szemeit nyugtalanul jártatá az őt köröző és taszigáló tömegen, és elszántan neki indult utat törni magának a sűrü csoporton keresztül; mi ha sikerült, nem történt oldaldöfések, és ezeket követő zúgolódások nélkül. A hullámzó néptömegen túl lévén, meggyorsító lépteit, miben keveset akadályozó őt csinos uti­táskája, úgy látszik, egyedüli terhe, mit magával hozott. Néhány utczán keresztül haladva, a „Fontane amorosé“ piaczon sietett keresztül, hogy az „Annun­­ciata“ terén levő vendéglőbe mielőbb eljuthasson. Egy óra alig telt el, midőn az ifjú csinosan átöl­tözve ismét megjelent az utczán, és útját, a strada no­­vián keresztül vette. Az utcza középtáján egy csinos ház előtt megálla­podván egy rövid perczig, mialatt magát mintegy rendbeszedte, élénken nyitotta föl az ajtót, és az udvar­ra lépett. Az oszlopos tornáczon, mely tarkaszinü üde virá­gokkal volt megrakva, egy éltes nőcseléd foglalkozott, ki az idegen ifjút megpillantván, élénken sietett eléje, és kellemes meglepetéssel kiáltott föl: — Ah én az Edvárd úr! mily nem reméllett sze­rencse ! Honnét ily szokatlan időben ? Isten hozta! siessen hajlékunkba, és legyen szivesen látott vendég. — Köszönöm jó Katalin szivességét, rövid ideig leszek vendége, ha nem mondja meg mindenekelőtt, be­szélhetek-e úrnőjével és tisztelt atyjával? — Oh uram, meg vagyok győződve, hogy mind­ketten örülni fognak ennek látásán, azonban e percz­­ben nem teljesíthetni kívánságát. — Nem-e, mit mond ön Katalin ? mondá megüt­közve az ifjú, és szabad-e tudnom e tilalom okát ? — Nem tilalom Edvárd úr, hanem egyszerűen csak az az oka, mert úrnőm Mária és atyja nincse­nek honn. — De reméljem nem utaztak messzire? — Nem uram, csak a szomszéd Annunciata-tem­­plomba mentek szentmisére. — Szentmisére? ad minő gondolat ez, ily korán a templom hideg falai közé vonulni, midőn a természet ezernyi bájaival kínálkozik a léleknek élvezetül! — De vallásos lélek többet is kíván Edvárd úr, mint egyedül a természet szépségében gyönyörködni. A lélek Istenhez vágyik emelkedni, főleg ily szent na­pon , mint a mai.21

Next