Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)

1872-09-12 / 37. szám

".•W“)« -i,- is. Megjelenik e lap minden hétén egyszer,csütörtökön. .Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. PEST, II. félév. 37. szám. Szeptember 12. 1872. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egy­­­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. szároittatik. Krisztus istenségéről. (Válasz M. J. urnak.) Barátom! te bukott angyal vagy. S hogyan estél le, mint a hajnalnak ama bíboros fia ? A tudás fájáról ettél-e, és tudományod szédített el? Vagy tán megbot­­ránkoztál az Isten határtalan irgalmán ? Az ember a paradicsomban inkább hitt a sátánnak, saját ellenségé­nek, mint sem az Istennek, az ő jó Atyjának; azért próbál most az Isten bennünket : hiszünk-e neki aláza­tos szegénységében? vagy a sátánnal tartunk-e, a­ki büszke istenízéssel már egyszer megbuktatta nemün­ket? Te még­is azt véled Jézusról, hogy ő nem az Isten fia, holott a sátán is föltevé róla, midőn megki­­sérte őt, hogy ő az Isten fia. Te tagadod, a mit ő gya­nított, s túlhaladod bűnében a csábítót is. Mert a­mit a sátán lehetségesnek vallott, azt te nem hiszed, hogy lehetséges legyen. „Szörnyű veszély az — mondá Nová­­czián a 250-ik évben — csupa embernek mondani az emberiség Megváltóját, a mindenség Urát, és megta­gadni tőle az istenség tekintélyét. Mert azon sérelem az Atyaistenre is áthárul, ha ő nem nemzhette volna fiát Istennek.“ — A szentírás ugyanis, épen úgy Isten­nek hirdeti a Krisztust, mint embernek; mert nem csak Isten fiának mondja őt lenni, hanem emberének is, nem is csupán emberének mondja, hanem az Istené­nek is, hogy midőn mind a kettőből való, mind a kettő legyen. — Mert, miként a természet követeli, hogy embernek higyük azt, a­ki emberből van, ugyazon természet követeli azt is, hogy Istennek higyük azt, a­ki Istenből van“ (Lib. de Trinit.). S te Ariussal tartasz, kit az egyház átokkal súj­tott, az Isten pedig megölt, épen diadala előtt, midőn gyomrát ülité ki, mert azzal lelkét is kiadta. Szentek ítélték őt el a niczeai zsinaton, a 325-ik évben, kik mindannyi hithősök valának. Potámon , Heráklea püs­pöke, a Krisztusért vérzett az előtt, mert kivájták egyik szemét. Pál, Új-Grezárea püspöke, Krisztusért áldozta föl kezét, melyet tüzes vassal égettek össze. Paphriczius, Egyiptom püspöke, baltérdén megbé­nítva, jobb szemét veszté el Krisztusért. S e kivájt szem helyét gyakran csókolgatá maga Nagy Konstan­­tin császár is, egész tisztelettel. S ily szentek, kik közöl nitibi sz. Jakab, Mezopotámia püspöke, még halottakat is támasztott, — egyezőleg hirdeték 318-an, a niezeni közzsinaton, mint őshitet : „Hiszek — egy urunkban, a Jézus Krisztusban, az Isten fiában, ki az Atyától szü­letett, az Atya állagából, Isten az Istenből, világosság a világosságból, igaz Isten az igaz Istenből, a ki szüle­tett s nem teremtetett, ki az Atyával egyállagú, ki által mindenek lettek“ (Apud Labbe Concil. tom. 2. p. 31.) S megvetnéd te ezen isteni hitet, melyet a niezeni zsi­naton 318 püspök vallott, melyet a római zsinaton, ugyanakkor 275 püspök szentesített, melyért a 484-ik évben , Hunerik vandal király alatt 466 hithü püs­pök száműzetett, és 88 közőlük el is veszett? Csak ez is ezer ötvenkilencz hitvalló. S hol a te lelked és eszed, hogy kikelhess ily erős tábor ellen, az istenség ostrom­lására ? Nem lehet az teremtmény, a ki által lettek minde­nek, (Efez. 3. 9.) mert, hogy lehetne : azok közöl, a melyek általa teremtettek, hacsak, a mi képtelenség, önmagát is nem teremtette, miután : nála nélkül semmi sem lett, a­mi lett (Jan. 1. 3.). Ne gyalázd meg esze­det, de Krisztusodat se. Azt mondod, ugy­e, hogy úgy lettek általa mindenek, mint a Teremtő eszköze által. Az káromlás! Hiszen akkor az ember is több lenne őnálánál, mint a­ki Isten dicsőségére teremtetett, mint­sem ő, a­ki eszközül teremtetett volna, az ember és világ teremtése végett. Az Isten fia nem a teremtés eszköze, hanem az Isten teremtőtársa, mert kimond­hatná az eszköznek : Teremtsünk embert a mi képünk­re? De az együttműködő isteni személynek már mond-37

Next