Katholikus Nevelés, 1916 (10. évfolyam, 1-8. szám)

1916-01-01 / 1. szám

LEGNAGYOBB NEVELÉSI PROBLÉMÁNK 3 tanatra megállunk, hogy ez emléksorokat feljegyezzük. Mielőtt tovább megyünk, elménket felemeljük isteni Mesterünköz, hogy az Ő tanítása hassa át minden szavunkat. Őt kövessük, ezeren és ezeren, ki azért jött, hogy mindeneket egyesítsen. Ut filios Dei qui erant dispersi congregaret in unum. Dr. Makay Lajos szerkesztő. Legnagyobb nevelési problémánk. Az 1807—8. években történt mikor Berlint a franciák megszállva tartották, hogy Fichte „Reden an die Deutsche Nation“ cím alatt tizennégy előadást tartott, melyekben egy új alapokon felépített nemzetnevelést hirdetett, amelytől a porig alázott németség feltámadását várta. Az események kontrasztja ma újból rátereli erre a könyvre a figyelmet. Bár az előadások legnagyobb része nagyon sajátságos felfogás­ból indul ki és csak a németségre vonatkozik, alapelve, mely­től egy nemzet nagyságát várja, általános érvényű és minden figyelmünket megérdemli. A nevelés alapja az erős akarat, amelyre mindig lehet számítani, amely az ellenkezőjét tenni annak, amit tőle vár­nak, képtelen. A nevelésnek a növendékbe akkora erkölcsi erőket kell belenevelni és vele adni az életre, hogy önállóvá legyen és függetlenül, a maga erejéből tudja az életet foly­tatni. Ebből az iskolából úgy kerüljön ki a növendék, mint egy kész mű, amely nem fog megváltozni (festes und unwandelbares Kunstwerk), amely nem is tudna másként járni, mint ahogy be van állítva, amelynek később sincs szüksége segítségre, hanem a maga erejéből jár a maga törvénye szerint. (Dritte Rede). Fichte formulázása talán kissé mechanikus és merev, de mindenesetre tiszteletreméltó hangsúlyozása annak a nagy elvnek, hogy a nevelés középpontjában a változatlan meg­győződésnek és a maga lábán járó akaratnak kell állnia. Ez ha nem is annyira új, mint Fichte gondolja, de minden

Next