Katholikus Nevelés, 1921 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1921-01-01 / 1. szám

TEREPSZEMLE Terepszemle. A keresztet visszatették megillető helyére s ezzel könnyen azt hiszi az ember: minden rendben. Az iskola falairól — legalább is nálunk — ismét beszél a kereszt. Hogy mit, azt mindnyájan tudjuk : vallást, erkölcsöt, tisztult fölfogást. Isten- és emberszeretetet, megértést, meg­bocsátást. Olyan beszédek ezek, melyek nélkül nincs társadalmi élet, nincs megértő szeretet és joggal mondhatnám, nincs kulturális fejlődés. A naiv gondolkodók azt hiszik, hogy a kereszt visszatételével befejezés nyert az a küzdelem, mely a vallásos nevelés és materialista gondolkodás között folyt. De ez csak látszat. A keresztletépés s a valláskitiltás nem kommuni, de materialista gondolat. A kommün csak megvalósította azt, amit a materializmus hirdet. A materializmus pedig még nem bukott meg. Sokszor más jelszavak alatt (szabadelvűség, szubjektivizmus s egyéb elnevezések alatt is) lappang s más és más oldalról kezdi ki a vallásoktatást s próbálja gyengíteni kalapácsütései­vel azt a szeget, melyre az iskola falain a keresztet függesztették. A világháború befejezése után megszűnt az az elbarrikádozás, amelyet a háború frontjai létesítettek, a drótsövények eltűntek s helyettük ismét a telefondrótok jutnak szerephez, melyek gondolatokat visznek egyik néptől a másikhoz, s így belelát az ember más nemzetek lelkébe is. Ezen betekintés után azt vesszük észre, hogy a vallás és az iskola továbbra is probléma marad, sőt folyik a küzdelem a vallásos iskola ellen. Ez pedig abból magyarázható, hogy a háború elejével felkeltett vallási érzület a háború végével másik végletbe csapott. A 6 éves emberöléshez szokott ember a békének nevezett időben vad, állatiasnak minősíthető gondolatvilággal, csupasz materializmussal lépte át a „béke országának“ határait, és a katasztrofális lelki romlás olyan extrém kicsapásokban nyilvánult, mint az orosz, magyar bolsevizmus, cseh vallásellenes törekvések stb. Nem csoda tehát, hogy azon lendület helyett, mellyel a háború után a vallásos gondolatot az ifjúság lelkébe kellene vinni, közelben-távolban az államok iskolapolitikájának irányzata a vallásos nevelés visszaszorítása. A legszomszédosabb országokban is ezen ténynek jeleit látjuk. Cseh-Szlovákiában a hírhedt Bartosek-féle szeparációs törvényjavaslat a vallást egészen a magánéletbe akarja száműzni. Az iskola falain a kereszt helyett Massarik köztársasági elnök képe lóg. Ez a kép beszél cseh­szlovákhoz, némethez, morvához, magyarhoz egyaránt. Igaz, hogy mindenkinek mást mond, de legalább a cseh kormány azt hiszi, hogy ennek a képnek beszéde mindenki előtt „magasztos beszéd“; azt hiszi, hogy a keresztnek egyetemes beszédét a köztársasági elnöknek beszéde teljesen helyettesíti. Hogy ez mit beszélhet egyetemesen, arról nem szólunk, csak idézzük a cseh-szlovák törvénykönyv egyik paragrafusát, melyben hivatalosan kell megállapítani, hogy Massarik hisz az Istenben és erkölcsös ember. Azon törvényjavaslat szerint pedig — mely az egyház érdekeit szolgálja (?) — a vallás magánügy lévén, a hitoktatás .

Next