Katholikus Nevelés, 1927 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XIX évf. Budapest, 1927. január. 1. szám. Katholikus Nevelés A magyarországi r. k. Hittanárok és Hitoktatók Egyesületének közlönye Megjelenik július és augusztus kivételével havonkint. Előfizetési és tagsági díj évi 8­­. A szerkesztőség címe: Budapest, I. ker., Villányi­ út 35. Kiadóhivatal: I., Horthy M.­út 15. Csekk : 20.742 az., R. k. Hit­­tanárok és Hitoktatók Egyesülete. Egykor és most! Pierre JErmite, a híres francia pap-író, leírja valahol egy láto­mását. Amint a sekrestyében sürgölődik-forgolódik, elfoglalva a modern pasztoráció ezerféle gondjával, tervével és munkájával, egyszerre csak sűrűsödik egy pont körül a levegő. Körvonalak rajzolódnak, a formák lassan megtelnek és kilép a semmiből egy jó öreg plébános a nagy forradalom előtti időkből. Csattos cipőjén az ezüst gondosan fényezve csillog, jóságos arcán nyugalom és öntudatos méltóság. Csak nézi ifjabb paptestvérét, aztán érdek­lődni kezd a különböző nyomtatványok iránt, majd szóba kerülnek a modern lelkipásztor dolgai, az egyesületek, a patronázsok, a konferenciák, a hitközségi értesítő, a kultuszadó, a szabad iskola, a csütörtöki hitoktatás, a gyakori szentáldozás stb., stb. Az öreg pap csak hallgatja, aztán fejét rázva mondja: „Sok, nagyon sok! És bírja ?... Az én időmben másként volt. Mikor kimentem a gyóntatószékbe, előttem lépegetett kimért léptekkel a térdnadrágos, fehérharisnyás, alabárdos templomszolga ...“ Hát bizony... kimért, ünnepélyes léptekkel ment a templom­szolga ! Mily ünnepélyes méltósággal lépegethetett mögötte a jó öreg plébános, teljes tudatában Istentől kapott bírói joghatóságá­nak a lelkek felett ! Rá is ért kimért ünnepélyességgel, garde d’honneur kíséretében kimenni a gyóntatószékbe. Nem volt annyi dolga ! De nem is kell a 18. század papságával példázgatni! Mindjárt a kommün után vendég voltam egy jó öreg hetven éves plébános­nál. Reggeli után odaült az ablakhoz, fölséges nyugalommal kiszitt egy-két csibukot. (Így csinálta 40 év óta.) Azután érdeklődni kezdett: — És hány órája van hetenkint, öcsémuram ? — Huszonnégy ! — Az sok ! Misézik is, breviáriumozik is... — Meg egy kórházam is van, melyet minden héten végigláto­gatok ... akad rendesen beteg, aki gyónni kíván ! — Aztán sok tanítványa van ? — Van hála Istennek 3001 Az inasokat nem számítva !

Next