Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)
1954-10-10 / 40. szám
,J Olexo Imréék köszönetnyilvánítása Hálatelt szívvel mondunk köszönetet házasságkötésünk arany jubileuma alkalmából mindazoknak, akik ezt a feledhetetlen napot előidézték. Father Bobák Sándornak és Father Orosz Bálintnak a hálaadó szentmiséért, Benz Katónak és Mózsy Istvánnak az énekért és kiséretért, a rendező bizottságnak, Tóth M. József elnöknek, Majoros Ferenc pénztárnoknak és Beregfy Ottó titkárnak az áldozatos munkáért, dr. Fekete Bertalan áldomásmesternek mély érzéssel előadott ünnepi ódáért, Szabó Gyuláné és Skerlán Gyuláné által vezetett csöppségeknek az 50 szál rózsáért, Petrásh Lajos városi birónak a magyar szivből fakadt angol beszédért, Mrs. Roulynak, az NCWC részéről való megjelenésért, dr. Reményi József egyetemi tanárnak magas szárnyalásu magyar beszédéért rokonaink, régi és különösen új amerikás magyar testvéreink részéről megnyilvánult szeretettel jókivánatokért, virágokért, amelyek az egész színpadot elborították. A Magyar Önsegélyző és Közművelődési Egyesület elnökének Faik Viktornak a díszoklevélért, P. Majoros Ilonának, Demján Istvánnak, Wégling Istvánnak rész:Mózsy Istvánnak művészi közreműködésükért, a Szent János vegyeskarnak és Kálvin Miklós karnagynak ,az élvezetes meglepetésért, Holtky Károlynak szívélyes üdvözlésért, az MHBK-nak, csoportvezetője Koltaváry Dénes által kifejezett és a CsMNB-nek, elnöke Sirchich László útján kifejezett jókívánságaiért, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának Eszterhás István cikkéért, dr. Haller Istvának, a Hudák Testvéreknek, Kállay Elemérnek, Rózsa Lászlónak és Szappanos Ferencnek a rádióban elhangzó meleg szavakért, a Hajós cukrászdának, Bereznay Ferencnek és nejének ajándékaiért, elsősorban és nem utoljára mindazoknak, akik Szabó Istvánná vezetésével az ízletes ebédet fáradságos konyhai munkával elkészítették, a Mária Kongregáció leányainak, hogy előzékeny felszolgálással segítettek. Számunkra ennyi jóbarátunk közreműködése feledhetetlenül kedvessé tette nagy örömünknek ezt a napját. A sok szívből jövő sok szeretet megnyilvánulása olyan, mint egy színes-kedves virágcsokor, amely szívünkbe zárva addig fog élni, amíg szívünk él. Hálás szeretettel: id. Olexo Imre és Neje. Sajtó- és könyvnap az új magyar napilapért Kovács Kálmán, a Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesületének elnöke jelenti, hogy október hó 10-én, vasárnap a Szent Margit templom alatti kultúrteremben (East 116 St.) pontosan délután 5 órai kezdettel sajtódélutánt és könyvvásárt rendez. A sajtódélután és könyvnap rendezés célja az új napilap támogatása. A sajtódélután műsora a következő: Amerikai Himnusz, énekli Galgányné Lengyel Erzsiké, zongorán kiséri Halmos Margit. Megnyitó mondja Father Takács Gábor OFM. Liszt II. Rapszódiája, előadja Mózsy István. Szent István Kör énekkara, vezényel dr. Balogh Lajos karnagy. Ünnepi beszéd, dr. Somogyi Ferenc, egyetemi m. tanár. Magyar dalok, énekli Megay Klára. Magyar költők verseit adja elő dr. Fekete Bertalan. Altatódal, előadja a szerző Zilahy Farnos Eszter, kiséri Mózsy István. Novella, felolvassa a szerző: Eszterhás István író. Dalok, énekli Wégling Istváán. Mérkőzés: Zilahy Farnos Eszter verse, előadja Bodor Gizella. A szünet után: Részletek a János vitézből, énekli Mózsy Istvánná, kiséri Mózsy István. A 22. sz. Bessenyey György cserkészcsapat bemutatója. Magyar nóták: énekli Bencz Kató, zongoránál Mózsy István. Alkalmi beszéd: vitéz Kovács Gyula szkv. altábornagy. Kálnokyné Tóth Kurucz Mária írónő két versét olvassa fel. Magyar nóták: Galgányné Lengyel Erzsiké, zongorán kisér Halmos Margit. Monológ: előadja dr. Molnár Zsigmond. Székely Himnusz: énekli Jurisics Károly, zongorán kisér Halmos Margit. Rákóczi induló: zongorán előadja Halmos Margit. Zárszó: Kovács Kálmán egyesületi elnök. Magyar Himnusz: énekli a közönség, zongoránál Mózsy István. Műsorvezető Mary Radies (angol nyelven). Minden magyar testvérünket szeretettel hív és vár a Rendezőség. GYERMEKNEVELÉS írtat FATHER HITES KRISTÓF XIV. A serdülő gyermek szabadsága Előző cikkünkben említettük, hogy a gyermek szabadsága kezelésében a lélektani fejlődés két különböző módszert követel. A serdülő korig a határozott szülői tekintélyé a fő szerep a gyermek szokásainak alakításában. Ez a tekintély határozottságában sem lesz zsarnoki, ha ,a szülő figyelembe veszi a gyermeki természetet, a fegyelmezés módjait igyekszik ahhoz szabni és értelmi fejlettsége szerint meg is értetni vele. A serdülő kort, ami nagyjából a mai középiskola éveire esik, tehát 14—18 életkorra, olyan lélektani változások kísérik, amelyek parancsoló szülői tekintély módszerével ritkán kezelhetők eredményesen. Kevés szülő tud könnyen átváltani a serdületlen gyermekével szemben alkalmazott módszerekről a gyerekcipőből hirtelen kinövő kamasz vagy bakfis megváltozott lelkivilágához szabott módszerekre, s innen, származik a legtöbb meg nem értés és ellentét, ami olyan gyakori kísérője a szülő-gyermek kapcsolatának ebben a fejlődési korban. Pár évvel ezelőtt egyik Ulinoisi népes katolikus high schoolban alapos véleménykutatást végeztek kétezer fiú különböző kérdéseire adott válaszán. A válaszoknak körülbelül csak fele vallotta, hogy az apa megértéssel van serdülő problémáikkal szemben; az anyától a megkérdezettek kb. kétharmada kapott kielégítő megértést. A meg nem értés okai között ,a serdülő kor természetére nagyon jellemzően a következők szerepeltek leggyakrabban: a szülők nem ismerik a serdülő gyermek nehézségeit, nem tudják számításba venni, hogy már kinőtt a gyermekkorból; különbség a szülők régimódisága és a serdülő ifjú korral haladó eszméi között; a szülők érdektelensége a serdülő saját problémáiban s a serdülő bizalmatlansága szüleivel szemben. Ezek a válaszok élesen rávilágítanak a serdülő gyermekkel való problémák természetére, s ezt kell előbb tisztán látnia nevelőnek, ha a serdülő gyermek szabadságának és fegyelmezésének gyakorlati kérdéseit sikerrel akarja megoldani. A serdülő kor a legnagyobb változások ideje az emberi életben. Ezek a változások párhuzamosan mennek végbe a gyermek testi és lelki életében. A testi érés e pár esztendő folyamán a gyermekből határozott egyéni vonásokkal rendelkező, nemileg kifejlett fiatalembert, vagy leányzót alakít ki. A szellemi és lelki fejlődő pár évvel lassabban befejezi a teljes korűvá érést. Ennek a kettős kibontakozásnak egy közös célja van: alkalmassá tenni az egyént az önálló életre és új család alapítására. Az a szülő, aki nem érti meg, vagy vissza akarja tartani a természet parancsoló folyamatát, nemcsak saját szülői boldogságát teheti tönkre, hanem jóvátehetetlen károkat okozhat gyermeke életében is. A gyermek megtartásának és a szülői csalódások elkerülésének útja a fejlődés törvényeihez való okos és hajlékony alkalmazkodás. A gyermek nemi érésével kapcsolatos kérdéseket most figyelmen kívül hagyva, csak azokra a változásokra világítunk rá, amelyek a serdülőnek szüleivel való kapcsolatát befolyásolják. A serdülő lelkében a legnagyobb változások mennek végbe a családdal, társadalommal és önmagával szemben való magatartáson. A családdal szemben jelentkezik a fokozatos függetlenedésre való törekvés. A gyermek a családból kifelé vezető első lépést igazán akkor teszi meg, amikor bekerül az iskolába, ahol az addig egyeduralkodó szülői tekintélyt megosztja a tanító, a család ipari társadalmi köre pedig kibővül az iskolatársakkal. Lelkileg azonban a gyermek még egészen benne él az otthonban és életének fő irányítója a szülői tekintély és akarat marad. A serdülő korban ebben a lelki magatartásban áll be nagy változás. A felnőttek társadalmával való érintkezés felkelti benne az ösztönös vágyat ennek a társadalomnak teljes értékű tagjává lenni. Ez együtt jár a szülői ellenőrzés és irányítás alól való felszabadulás vágyával. Ezt a törekvést megerősíti benne egyrészt a kortársak közti szerepvivés ösztöne, másrészt a másneműek iránt felébredt érdeklődés, ami növeli a teljes értékű férfivé vagy nővé levés vágyát. Ezzel egyidejűleg a reális élettapasztalatok hatása alatt a szülők elvesztik lelkében azt a nimbuszt, amivel a kritikátlan gyermekkor vette őket körül. A mindent tudó, mindenkinél erősebb és jobb szülő mesék világából való képe mögül kitűnik a mindennapi gyarlóságokkal teli földi arckép, amit a növekvő ellentétek s az egyre jobban tudatosodó korkülönbség egyre messzebb vihetnek a serdülő ideáljainak világától. Az ezzel nem számító szülő egy összeütközésnél keserű fájdalommal ébredhet rá, hogy gyermeke lelkében az ő helyét más vonzóbb eszmények foglalták el, amik egykönnyen szembeállítják őt a szülői akarattal. A társadalom a maga nagy méreteivel, változatával, az emberek különböző típusaival egy újonnan felfedezett terület a serdülő számára. A lélektani kísérletek és megfigyelések igazolják, hogy a serdülők képzelődésének legfőbb tárgya a társadalmi siker, a jövő romantikus tervezése. Ezek a hirtelen megnyílt távlatok érdeklődését elfordítják a család megszokott környezetétől, s a vágyott elismerést, sikert azon kívül csillogtatják meg előtte. Az új problémáknak nem ritka forrása,, hogy a serdülő önmagának is nehéz probléma. A testében és lelkében lefolyó gyors változásokat nem tudja sem áttekinteni, sem egészen megérteni. A reális tapasztalat és ítélőképesség minduntalan átértékelteti vele gyermekkori fogalmait és elképzeléseit. Addig szentnek és változhatatlannak hitt gyermekkori eszmények dőlnek lelkében romba, s még nem tudja hogyan építse őket újjá úgy, hogy beüljenek a felnőttek ellentétekkel teli világába. Ezekkel a rárohanó új tapasztalatokkal függ össze kedélyvilágának állandó hullámzása, lelkesedés és letörés, féktelen vidámság és búskomorság, társ utáni vágy és bizalmatlan visszahúzódás között. Nem csoda, hogy a mesék világából e diszharmonikus valóságba pottyant gyermek (Folytatás a következő hasábon) t.4 Csaba fiam öröksége írta: CSÁVOSSY LEÓ BOLDOGULT EGYETEMI POLGÁR KOROMBAN suhantak el nyugágyam felett a legváltozatosabb, a legtündéribb álomképek. Fantasztikummal telitett újságírói felvágással mondhatnám: a színes televíziót már akkor felfedeztem s történetesen átéltem. Talán ez az oka annak, hogy a technika eme horizontális vívmányával szemben nem viseltetem semmiféle reverendával, még kevésbbé csodálattal. Idegeim és szemeim épségét ezerszer többre értékelem annál az unalomba hoppasztó, reklámdömpingbe göngyölt s legtöbbször a vad ösztönöket felszínre dobó, erkölcsi nihilizmussal szórakoztató sztoryknál, amelyek az állítólagos élvezetet nyújtják. Node most nem célom értekezletet írni a modern kor eme vívmányáról, ellenben visszatérek álmaimhoz. Természetesen a régiekhez. Mert jelenleg állandóan már csak egy álmom van: otthon élni szép szülőhazámban. Szóval: álmodtam én annak idején mindenféle tücsköt-bogarat, gyakran voltam vonatvezető, szemeteskocsis, halászlegény . . megjátszottam álmomban Petőfi, Kossuth, Görgey szerepét . . . Botond, Kinizsi, Zrínyi ereje és hősiessége szállt belém . . . hányszor megtalálta Sándor Pali bácsi, a latin tanárom a könyv fedelébe applikált Cicero- és Horatiuspuskát ... a rettenetes nyomasztó szurkolástól gyöngy verejték koszorúzta homlokomat, mert Irk Albert büntetőjog professzorom az intellektuális közokirathamisítás vádjával illetett, amiért szigorlótársamnak a hitelsértés definícióját súgni merészeltem. Hányszor lezuhantam repülőgépről a Dunába, vagy a Balatonba . . . Előfordult, hogy Bárány Pistával világrekord idő alatt holtversenyben győztem le Weissmüllert, Halasyval együtt Arne Borgot . . . Sárosi Gyurka szöktetésével átkígyóztam a cseh válogatott védelmén s én lőttem be Planicskának a győztes gólt . . . Voltam polgármester, főispán, államtitkár,miniszter, tábornok . . . Abban azonban egészen bizonyos vagyok: tanár nem voltam. Sem középiskolai, sem egyetemi. S így a tanár és professzor urak hagyományos feledékenysége az esernyő elhagyásával kapcsolatban sohasem kísértett. DE EGYEBEKBEN IS a spenóttal és az esernyővel még gyermekkoromban megszakítottam a diplomáciai viszonyt. Inkább elszenvedtem az atyai eltiltást kedvenc tésztámtól, a baracklekváros palacsintától, de a spenótfőzeléknek még a megízlelésére sem voltam kapható s inkább bőrig áztam, ám esernyőt “cipelni” nem voltam hajlandó. Eme csökönyös tulajdonságaim még az emigrációba is elkísértek s talán ennek, tulajdoníthatom a Végzet által rám mért azt a kegyetlen büntetést, hogy az ausztriai lágerban kerek 23 napig kizárólag konzervspenótot kaptunk reggelire, ebédre, vacsorára s ennek a nyakassagorának köszönhetem a sorsnak azt a tragikomikus játékát, amely egy esernyővel hozott — minden jel arra mutat, —holtomiglan-holtodiglan kapcsolatba. AZ ÉLETEMET MEGKESERÍTŐ TÖRTÉNET egy hétvégi turistakirándulásommal vette kezdetét. Salzburgban felszálltam a salzkammerguti “kávédarálóra”, amely az öt tó bájosan csodás vidékén döcög keresztül. Ferenc József sohasem tudott megbarátkozni az autóval s ezen a vonalon utazgatott kedvenc nyaralóhelyére, Bad Ischlbe. Én is oda igyekeztem világhíres atyai jóbarátom, Lehár Ferenc síremlékének meglátogatására. Még a salzburgi állomáson beszállt a fülkémbe egy hattagú, jól táplált, vidéki öltözékű família: nagyszülők, szülők, a hat évesnek látszó Szepi a két évvel fiatalabb húgával, Lizivel. Alig hogy kifújták magukat, az ülésen végigteregették kofferjeik illatos-fűszeres tartalmát: disznósajtot, kolbászt és a különböző hurkaféléket. Teljesen lefoglaltak a távolból csalogató Schafberg hósapkája s az elém táruló tó sima tükrében idealizáltan megjelenő parti képek s igy a “teliszájjal” folytatott kellemetlenül hangos társalkodásukból csak annyit jegyeztem meg, hogy Mondseebe utaznak. Amint a vonat St. Lorenzbe bepiszmogott, útitársaim pillanatok alatt összekapkodták holmijaikat, és valósággal loholva átugráltak a másik sínpáron veszteglő helyiérdekeire. Néhány perc múlva mindkét vonat kidohogott az állomásról, én egyedül maradtam a fülkében s ekkor pillantottam meg, hogy a jóétvágyú família ottfelejtette esernyőjét. Bad Ischlbe érve, a fekete-piros színekben díszelgő, talált értéket bevittem a forgalmi irodába, azonban ott — valószínűleg, hogy megszabaduljanak a hosszadalmas jegyzőkönyvfelvételtől — azt a tanácsot adták: küldjem el Mondseebe a városházára, majd az ottani közigazgatás hétpróbás, tizennégykarátos derék őrei részletes leírásom alapján biztosan megtalálják a károsult családot. Bad Ischlben tett látogatásom után folytattam kirándulásomat s Hallstadtból kiindulva, turistaként megmásztam a Dachsteint és a 2422 méter magas Schöberl-csúcs turistaházában szálltam meg. Az esernyőt mindenütt a hónom alatt szorongattam, éjjel pedig a párnám alá dugtam. Úgy őrködtem felette, mint a szemem világára. Tulajdonképen csak a lágerban néztem meg tüzetesebben. Kopott, szakadozott, ócska jószágnak találtam. Csillagvizsgálatra feltétlenül alkalmasabbnak mutatkozott, mint zuhogó eső elleni védelemre. Ennek ellenére gondosan becsomagoltam s a postán ajánlva feladtam Mondseebe a polgármesteri hivatalnak címezve. Egyidejűleg részletes leírást küldtem a találás körülményeiről. Pár hét múlva, 1949 december 15-i kelettel pecsétes hivatalos levél érkezett részemre. A “Gemeindeamt des Markes Mondsee,, Bezirk Vöcklabruck” rendkívül udvarias sorokban értesített, hogy a talált esernyőt október 10-e és december 12-e között eltelt időben üvegszekrénybe zárták és közszemlére tették. Ugyanakkor a hirdető táblán és a helyi újságban közhírré tették, mindezek ellenére ezideig még nem sikerült a jogos tulajdonos személyét kikutatni. A törvény értelmében az esernyő hat hónapig Mondseeben marad városházi őrizetben. Félév múlva szigorú fogalmazással értesítést kaptam Vöcklabruckból, hogy az odaszállított esernyő ügyében kitűzött tárgyaláson feltétlenül jelenjek meg, mert igazolatlan távolmaradásom esetén rendőrhatóságilag elővezetnek. Pontosan megjelentem. Reggel 8 órától délután 1/23 óráig várakoztam a bíróság folyosóján, míg végre rám került a sor. Ismét részletes és pontos információkat kértek s hat gépelt oldalas jegyzőkönyvet írattak alá velem előzetes eskütétel után. Újabb pár hét elteltével Linzből jött a nagy pecsétes levél, a tartományi fellebbviteli bíróságtól, melyben tudomásomra hozták, hogy még három évig őrzik az esernyőt. Ha igazolt tulajdonosa ez idő alatt sem jelentkezne, úgy kénytelenek lesznek Bécsbe küldeni az országos árverezési hivatal csarnokába, ahol nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek eladják. Megnyugodtam. Végre véget ér az esernyős tortúrám., KÖZBEN KIVÁNDOROLTAM AZ USA-BA. S itt ért a váratlan nagy öröm. Tűzön-vizen-óceánon keresztül kikutatták a címemet s fellengős áradozással közölték, hogy egy Mária Terézia idejéből (1774 évi 9-ik dekr.) fennmaradt törvény értelmében az esernyőt nem lehetett elárverezni, hanem az a szerencsés megtaláló tulajdonát képezi, azt a Mariahilfestrassen levő letéti múzeumban személyazonosságot hiteltérdemlő igazolása után személyesen átvehetem. Azonban a négy év óta tartó nyomozás költségeinek fedezésére 21 dollár és 49 centet az átvétel előtt letétbe kell helyeznem, minthogy “más világrészben tartózkodó, külföldi állampolgár” vagyok. Egyben arra kérnek, hogy haladéktalanul közöljem törvényes örökösöm nevét és pontos címét. AZT HISZEM, A MAGYAR IRODALOM legragyogóbb humoros meseszövője, Mikszáth Kálmán bizonyára lemosolyog a mennyországból a “Szent Péter esernyője” emigrációs változatának láttán. De ezután senki se merészelje kritizálni előttem a volt magyar közigazgatást. Mert úgy látszik, bürokrácia a világ minden részében volt és kipusztíthatatlanul burjánzik. A Szent István Kör elnökének nyilatkozata Amint már jelentettük, a Szent István Kör, az amerikai magyarságnak ez a félévszázados intézménye példás tisztújítással mutatta meg, hogy újonnan és régen érkezett amerikai magyarok milyen szép egyetértésben vezethetik egyesületi életüket. Az új elnök Tóth Béla most kérte fel alapszabályban biztosított jogánál fogva az egyleti tanácstagokat, Biró István, Ficzere István, Hmelár István, Takács Tamás és Zsikai Lajos lesznek segítségére mint tanácstagok. Tóth Béla a Vasárnapnak adott villáminterjúban kijelentette: “A Kör munkája folyik tovább. Különös gonddal szeretném kiépíteni a szakosztályi életet, hogy ,a Kör hála Istennek sokirányú kulturális munkájának a fejlődése egyetlen ágazatban se maradjon el. A szakosztályi munka mellett a főfeladat továbbépíteni és megőrizni a Kör lelki egységét. Magam ezt tartom a legfontosabbnak. Hiszen nemcsak közöttünk lenne erre szükség, hanem a világban szerte is. Akik ismernek Clevelandban, tudják, mindig a megértés, békés összetartás szerény, de rendíthetetlen munkája voltam. És most programmom az, hogy a Szent István Kör legyen viszályokkal teli napjainkban olyan magyar sziget, ahol mindenki vidáman és békességben dolgozik. Ahová mindenki örömmel, szívesen jön, merta magyar szeretet és egymás becsülése és egymás védelme az uralkodó szellem. Lássuk be, nagy, lényeges magyar ügyekben is csak úgy tudunk helytállni, ha a magunk belső kis ügyeiben békések és megértőek, és ha lehet, egységesek vagyunk. Erre hívunk, várunk és kérünk minden magyart a Szent István Körben.” # TÁNCOS SZÜRET BARBERTONBAN. — Szüreti ünnepély lesz vasárnap, október 10-én Barbertonban, este 7 órakor. A színpompás műsoron Patricia Béres, Michael Béres, Nancy Pollock, Joseph Baliga jr., Rosemary Somogyi, Bob Fillmore, Jo Ann Watson, Frank Bartzi, Jo Ann Epner, Larry Svertsits, Linda Németh, Jim Szittai, Dorothy Simon, Joe Bartzi jr., Martha Sablic, Tom Mattingly, Barbara Tóth, Dan Antal, Louise Antal, Dick Tibensky, Mary Ann Szittai, Paul Epner, Mr. és Mrs. Joseph Epner, Mr. és Mrs. James Wigh, Mr. és Mrs. Peter Dozmati, Mr. és Mrs. Steve Array, Mr. és Mrs. Stephen Béres, Mr. és Mrs. Joseph Béres, Mr. és Mrs. Joseph Bartzi sr. szerepelnek táncszámaikkal. A táncokat Murray Mária tanította be, Béres Istvánná zongorán kisér. Az ünnepélyt a fiatal Szent Név Társulat rendezi a többi egylet közreműködésével. Jimmy Szittai zenekara muzsikál. Magyar nóták, magyar viselet. Szőlőlopás stb. Mindenki készül a barbertoni szüreti mulatságra, mert a barbertoni rendezések szép élményt nyújtanak, baráti hangulatot teremtenek és vendéglátó magyar szívről tanúskodnak. A CLEVELANDI MAGYAR TÁRSASÁG HÍREI. — A Magyar Társaság jelenti, hogy őszi előadássorozatában október 10- én, vasárnap délután 5 órai kezdettel dr. Szász Béla tart előadást: “A magyar történelmi gondolat” címmel. A nagy érdeklődésel várt előadás az első előadás lesz a Magyar Társaság szabadegyetemi előadássorozatában, amely a Dunavölgye problémáival fog foglalkozni. Az előadás a West oldali magyar református egyház termében (1948 W. 32 Sz.) lesz. Belépődíj nincs, minden érdeklődőt szívesen látnak. © RÁDIÓBÁL WELLANDON. — “Niagara Falls magyar hangja” október 9-én, szombaton este V28 órától éjfélig rádióbált rendez a wellandi Szent István parkban, melyre szeretettel hívja meg a környékbeli magyarságot a rendezőség. A mulatságon Erdélyi Barna híres torontói cigányzenekara muzsikál. Hangulatkeltő és hűsítő italok, frissen sült fánk, ízletes ételek. Belépődíj személyenként 1 dollár, nem egyszer keserű perceket szerez a szülőknek és megoldhatatlannak látszó nevelési problémák elé állítja őket. De ez még mindig jobb, mint felelőtlenül a maga útjára engedni a serdülőt, aki az előtte kitáruló új és idegen világban egyedül még nem találhatja meg a helyes utat. S MOST KIMONDHATATLAN APAI BÜSZKESÉG duzzasztja a keblemet: Csaba fiam ritka örökséghez jutott. A 21 dollár és 49 centtel megterhelt fekete-piros mintás esernyőhöz . . . RAB MAGYAR IMÁJA CSUKÓDJATOK BE, rácsos ablakok; Isten szemei, csak ti nyíljatok! Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot! MAGYAR TANYÁKON zug a fergeteg; Magyar határon dúl a vad sereg. Isten szemei, ébren legyetek S kit vert sok átok, ti virrasszátok, Ti virrasszátok árva népemet! KÁRPÁT SZIKLÁI égig álljanak, Tokaj vesszői vassá váljanak; Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezeresztendős szent oltárokat! KUNSÁG MEZŐIN ami megterem, Ölő fegyverben ólorhmá legyen, Magyarád mustja méreggé legyen: Tiszai tájon kunyhó se álljon, Kunyhó se álljon soha védtelen! CSUKÓDJATOK BE, rácsos ablakok, — Erdő szálfái mind őrt álljatok! Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bus térdeplésben így imádkoznak a magyar rabok. 3. Gyóni Géza