Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)

1954-10-10 / 40. szám

,J Olexo Imréék köszönetnyilvánítása Hálatelt szívvel mondunk köszönetet házasságkötésünk arany jubileuma alkalmából mindazoknak, akik ezt a feledhe­tetlen napot előidézték. Father Bobák Sándornak és Father Orosz Bálintnak a hálaadó szentmiséért, Benz Katónak és Mózsy Istvánnak az énekért és kiséretért, a rendező bizottságnak, Tóth M. József elnöknek, Majoros Ferenc pénztárnoknak és Beregfy Ottó titkárnak az áldozatos munkáért, dr. Fekete Ber­talan áldomásmesternek mély érzéssel előadott ünnepi ódáért, Szabó Gyuláné és Skerlán Gyuláné által vezetett csöppségeknek az 50 szál rózsáért, Petrásh Lajos városi birónak a magyar sziv­­ből fakadt angol beszédért, Mrs. Roulynak, az NCWC részéről való megjelenésért, dr. Reményi József egyetemi tanárnak ma­gas szárnyalásu magyar beszédéért rokonaink, régi és különö­sen új amerikás magyar testvéreink részéről megnyilvánult sze­retettel jókivánatokért, virágokért, amelyek az egész színpadot elborították. A Magyar Önsegélyző és Közművelődési Egyesület elnökének Faik Viktornak a díszoklevélért, P. Majoros Ilonának, Demján Istvánnak, Wégling Istvánnak rész:Mózsy Istvánnak művészi közreműködésükért, a Szent János vegyeskarnak és Kálvin Miklós karnagynak ,az élvezetes meglepetésért, Holtky Károlynak szívélyes üdvözlésért, az MHBK-nak, csoportvezetője Koltaváry Dénes által kifejezett és a CsMNB-nek, elnöke Sir­­chich László útján kifejezett jókívánságaiért, a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapjának Eszterhás István cikkéért, dr. Haller Istvának, a Hudák Testvéreknek, Kállay Elemérnek, Rózsa Lász­lónak és Szappanos Ferencnek a rádióban elhangzó meleg szavakért, a Hajós cukrászdának, Bereznay Ferencnek és nejé­nek ajándékaiért, elsősorban és nem utoljára mindazoknak, akik Szabó Istvánná vezetésével az ízletes ebédet fáradságos konyhai munkával elkészítették, a Mária Kongregáció leányai­nak, hogy előzékeny felszolgálással segítettek. Számunkra ennyi jóbarátunk közreműködése feledhetetlenül kedvessé tette nagy örömünknek ezt a napját. A sok szívből jövő sok szeretet meg­nyilvánulása olyan, mint egy színes-kedves virágcsokor, amely szívünkbe zárva addig fog élni, amíg szívünk él. Hálás szeretettel: id. Olexo Imre és Neje. Sajtó- és könyvnap az új magyar napilapért Kovács Kálmán, a Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesüle­tének elnöke jelenti, hogy október hó 10-én, vasárnap a Szent Margit templom alatti kultúrteremben (East 116 St.) pontosan délután 5 órai kezdettel sajtódélutánt és könyvvásárt rendez. A sajtódélután és könyvnap rendezés célja az új napilap tá­mogatása. A sajtódélután műsora a következő: Amerikai Himnusz, énekli Galgányné Lengyel Erzsiké, zon­gorán kiséri Halmos Margit. Megnyitó mondja Father Takács Gábor OFM. Liszt II. Rapszódiája, előadja Mózsy István. Szent István Kör énekkara, vezényel dr. Balogh Lajos karnagy. Ün­nepi beszéd, dr. Somogyi Ferenc, egyetemi m. tanár. Magyar dalok, énekli Megay Klára. Magyar költők verseit adja elő dr. Fekete Bertalan. Altatódal, előadja a szerző Zilahy Farnos Esz­ter, kiséri Mózsy István. Novella, felolvassa a szerző: Eszterhás István író. Dalok, énekli Wégling Istváán. Mérkőzés: Zilahy Farnos Eszter verse, előadja Bodor Gizella. A szünet után: Részletek a János vitézből, énekli Mózsy Ist­vánná, kiséri Mózsy István. A 22. sz. Bessenyey György cserkész­­csapat bemutatója. Magyar nóták: énekli Bencz Kató, zongo­ránál Mózsy István. Alkalmi beszéd: vitéz Kovács Gyula szkv. altábornagy. Kálnokyné Tóth Kurucz Mária írónő két versét olvassa fel. Magyar nóták: Galgányné Lengyel Erzsiké, zongorán kisér Halmos Margit. Monológ: előadja dr. Molnár Zsigmond. Székely Himnusz: énekli Jurisics Károly, zongorán kisér Halmos Margit. Rákóczi induló: zongorán előadja Halmos Margit. Zár­szó: Kovács Kálmán egyesületi elnök. Magyar Himnusz: énekli a közönség, zongoránál Mózsy István. Műsorvezető Mary Ra­dies (angol nyelven). Minden magyar testvérünket szeretettel hív és vár a Rende­zőség. GYERMEKNEVELÉS írtat FATHER HITES KRISTÓF XIV. A serdülő gyermek szabadsága­­ Előző cikkünkben említettük, hogy a gyer­mek szabadsága kezelésében a lélektani fejlő­dés két különböző módszert követel. A serdülő korig a határozott szülői tekintélyé a fő szerep a gyermek szokásainak alakításában. Ez a te­kintély határozottságában sem lesz zsarnoki, ha ,a szülő figyelembe veszi a gyermeki termé­szetet, a fegyelmezés módjait igyekszik ahhoz szabni és értelmi fejlettsége szerint meg is ér­tetni vele. A serdülő kort, ami nagyjából a mai közép­iskola éveire esik, tehát 14—18 életkorra, olyan lélektani változások kísérik, amelyek paran­csoló szülői tekintély módszerével ritkán kezel­hetők eredményesen. Kevés szülő tud könnyen átváltani a serdületlen gyermekével szemben alkalmazott módszerekről a gyerekcipőből hir­telen kinövő kamasz vagy bakfis megváltozott lelkivilágához szabott módszerekre, s innen, származik a legtöbb meg nem értés és ellentét, ami olyan gyakori kísérője a szülő-gyermek kapcsolatának ebben a fejlődési korban. Pár évvel ezelőtt egyik Ulinoisi népes kato­likus high schoolban alapos véleménykutatást végeztek kétezer fiú különböző kérdéseire adott válaszán. A válaszoknak körülbelül csak fele vallotta, hogy az apa megértéssel van serdülő problémáikkal szemben; az anyától a megkér­dezettek kb. kétharmada kapott kielégítő meg­értést. A meg nem értés okai között ,a serdülő kor természetére nagyon jellemzően a követ­kezők szerepeltek leggyakrabban: a szülők nem ismerik a serdülő gyermek nehézségeit, nem tudják számításba venni, hogy már kinőtt a gyermekkorból; különbség a szülők régimódi­­sága és a serdülő ifjú korral haladó eszméi kö­zött; a szülők érdektelensége a serdülő saját problémáiban s a serdülő bizalmatlansága szü­leivel szemben. Ezek a válaszok élesen rávilágí­tanak a serdülő gyermekkel való problémák természetére, s ezt kell előbb tisztán látni­­a nevelőnek, ha a serdülő gyermek szabadságá­nak és fegyelmezésének gyakorlati kérdéseit sikerrel akarja megoldani. A serdülő kor a legnagyobb változások ideje az emberi életben. Ezek a változások párhuza­mosan mennek végbe a gyermek testi és lelki életében. A testi érés e pár esztendő folyamán a gyermekből határozott egyéni vonásokkal rendelkező, nemileg kifejlett fiatalembert, vagy leányzót alakít ki. A szellemi és lelki fejlődő pár évvel lassabban befejezi a teljes korűvá érést. Ennek a kettős kibontakozásnak egy kö­zös célja van: alkalmassá tenni az egyént az önálló életre és új család alapítására. Az a szü­lő, aki nem érti meg, vagy vissza akarja tartani a természet parancsoló folyamatát, nemcsak saját szülői boldogságát teheti tönkre, hanem jóvátehetetlen károkat okozhat gyermeke éle­tében is. A gyermek megtartásának és a szülői csalódások elkerülésének útja a fejlődés törvé­nyeihez való okos és hajlékony alkalmazkodás. A gyermek nemi érésével kapcsolatos kérdé­seket most figyelmen kívül hagyva, csak azok­ra a változásokra világítunk rá, amelyek a serdülőnek szüleivel való kapcsolatát befolyá­solják. A serdülő lelkében a legnagyobb változások mennek végbe a családdal, társadalommal és önmagával szemben való magatartáson. A csa­láddal szemben jelentkezik a fokozatos függet­lenedésre való törekvés. A gyermek a családból kifelé vezető első lépést igazán akkor teszi meg, amikor bekerül az iskolába, ahol az addig egyeduralkodó szülői tekintélyt megosztja a tanító, a család ipari társadalmi köre pedig kibővül az iskolatársakkal. Lelkileg azonban a gyermek még egészen benne él az otthonban és életének fő irányí­tója a szülői tekintély és akarat marad. A serdülő korban ebben a lelki magatartásban áll be nagy változás. A felnőt­tek társadalmával való érintkezés felkelti ben­ne az ösztönös vágyat ennek a társadalomnak teljes értékű tagjává lenni. Ez együtt jár a szülői ellenőrzés és irányítás alól való felsza­badulás vágyával. Ezt a törekvést megerősíti benne egyrészt a kortársak közti szerepvivés ösztöne, másrészt a másneműek iránt felébredt érdeklődés, ami növeli a teljes értékű férfivé vagy nővé levés vágyát. Ezzel egyidejűleg a reá­lis élettapasztalatok hatása alatt a szülők el­vesztik lelkében azt a nimbuszt, amivel a kri­­tikátlan gyermekkor vette őket körül. A min­dent tudó, mindenkinél erősebb és jobb szülő mesék világából való képe mögül kitűnik a mindennapi gyarlóságokkal teli földi arckép, amit a növekvő ellentétek s az egyre jobban tudatosodó korkülönbség egyre messzebb vi­hetnek a serdülő ideáljainak világától. Az ez­zel nem számító szülő egy összeütközésnél ke­serű fájdalommal ébredhet rá, hogy gyermeke lelkében az ő helyét más vonzóbb eszmények foglalták el, amik egykönnyen szembeállítják őt a szülői akarattal. A társadalom a maga nagy méreteivel, vál­tozatával, az emberek különböző típusaival egy újonnan felfedezett terület a serdülő számára. A lélektani kísérletek és megfigyelések igazol­ják, hogy a serdülők képzelődésének legfőbb tárgya a társadalmi siker, a jövő romantikus tervezése. Ezek a hirtelen megnyílt távlatok érdeklődését elfordítják a család megszokott környezetétől, s a vágyott elismerést, sikert azon kívül csillogtatják meg előtte. Az új problémáknak nem ritka forrása,, hogy a serdülő önmagának is nehéz probléma. A tes­tében és lelkében lefolyó gyors változásokat nem tudja sem áttekinteni, sem egészen meg­érteni. A reális tapasztalat és ítélőképesség minduntalan átértékelteti vele gyermekkori fo­galmait és elképzeléseit. Addig szentnek és vál­­tozhatatlannak hitt gyermekkori eszmények dőlnek lelkében romba, s még nem tudja ho­gyan építse őket újjá úgy, hogy beüljenek a felnőttek ellentétekkel teli világába. Ezekkel a rárohanó új tapasztalatokkal függ össze ke­délyvilágának állandó hullámzása, lelkesedés és letörés, féktelen vidámság és búskomorság, társ utáni vágy és bizalmatlan visszahúzódás között. Nem csoda, hogy a mesék világából e diszharmonikus valóságba pottyant gyermek (Folytatás a következő hasábon) t.4 Csaba fiam öröksége írta: CSÁVOSSY LEÓ BOLDOGULT EGYETEMI POLGÁR KOROMBAN suhantak el nyugágyam felett a legváltozatosabb, a legtündéribb álomképek. Fantasztikummal telitett újságírói felvágással mondhatnám: a színes televí­ziót már akkor felfedeztem s történetesen átéltem. Talán ez az oka annak, hogy a technika eme hori­zontális vívmányával szemben nem viseltetem sem­miféle reverendával, még kevésbbé csodálattal. Ide­geim és szemeim épségét ezerszer többre értékelem annál az unalomba hoppasztó, reklámdömpingbe göngyölt s legtöbbször a vad ösztönöket felszínre do­bó, erkölcsi nihilizmussal szórakoztató sztoryknál, amelyek az állítólagos élvezetet nyújtják. Node most nem célom értekezletet írni a modern kor eme vív­mányáról, ellenben visszatérek álmaimhoz. Termé­szetesen a régiekhez. Mert jelenleg állandóan már csak egy álmom van: otthon élni szép szülőhazám­ban. Szóval: álmodtam én annak idején mindenféle tücsköt-bogarat, gyakran voltam vonatvezető, sze­meteskocsis, halászlegény . . megjátszottam álmom­ban Petőfi, Kossuth, Görgey szerepét . . . Botond, Kinizsi, Zrínyi ereje és hősiessége szállt belém . . . hányszor megtalálta Sándor Pali bácsi, a latin ta­nárom a könyv fedelébe applikált Cicero- és Horatius­­puskát ... a rettenetes nyomasztó szurkolástól gyöngy verejték koszorúzta homlokomat, mert Irk Albert büntetőjog professzorom az intellektuális köz­­okirathamisítás vádjával illetett, amiért szigorlótár­samnak a hitelsértés definícióját súgni merészeltem. Hányszor lezuhantam repülőgépről a Dunába, vagy a Balatonba . . . Előfordult, hogy Bárány Pistával világrekord idő alatt holtversenyben győztem le Weissmüllert, Halasyval együtt Arne Borgot . . . Sá­­rosi Gyurka szöktetésével átkígyóztam a cseh válo­gatott védelmén s én lőttem be Planicskának a győz­tes gólt . . . Voltam polgármester, főispán, államtit­kár,­miniszter, tábornok . . . Abban azonban egészen bizonyos vagyok: tanár nem voltam. Sem közép­iskolai, sem egyetemi. S így a tanár és professzor urak hagyományos feledékenysége az esernyő elha­gyásával kapcsolatban sohasem kísértett. DE EGYEBEKBEN IS a spenóttal és az esernyővel még gyermekkoromban megszakítottam a diplomá­ciai viszonyt. Inkább elszenvedtem az atyai eltiltást kedvenc tésztámtól, a baracklekváros palacsintától, de a spenótfőzeléknek még a megízlelésére sem vol­tam kapható s inkább bőrig áztam, ám esernyőt “ci­pelni” nem voltam hajlandó. Eme csökönyös tulaj­donságaim még az emigrációba is elkísértek s talán ennek, tulajdoníthatom a Végzet által rám mért azt a kegyetlen büntetést, hogy az ausztriai lágerban kerek 23 napig kizárólag konzervspenótot kaptunk reggelire, ebédre, vacsorára s ennek a nyakassagorá­­nak köszönhetem a sorsnak azt a tragikomikus já­tékát, amely egy esernyővel hozott — minden jel arra mutat, —holtomiglan-holtodiglan kapcsolatba. AZ ÉLETEMET MEGKESERÍTŐ TÖRTÉNET egy hétvégi turistakirándulásommal vette kezdetét. Salz­burgban felszálltam a salzkammerguti “kávédaráló­ra”, amely az öt tó bájosan csodás vidékén döcög keresztül. Ferenc József sohasem tudott megbarát­kozni az autóval s ezen a vonalon utazgatott ked­venc nyaralóhelyére, Bad Ischlbe. Én is oda igye­keztem világhíres atyai jóbarátom, Lehár Ferenc síremlékének meglátogatására. Még a salzburgi állomáson beszállt a fülkémbe egy hattagú, jól táplált, vidéki öltözékű família: nagy­szülők, szülők, a hat évesnek látszó Szepi a két évvel fiatalabb húgával, Lizivel. Alig hogy kifújták magu­kat, az ülésen végigteregették kofferjeik illatos-fű­szeres tartalmát: disznósajtot, kolbászt és a külön­böző hurkaféléket. Teljesen lefoglaltak a távolból csa­logató Schafberg hósapkája s az elém táruló tó sima tükrében idealizáltan megjelenő parti képek s igy a “teliszájjal” folytatott kellemetlenül hangos társal­­kodásukból csak annyit jegyeztem meg, hogy Mond­­seebe utaznak. Amint a vonat St. Lorenzbe bepisz­mogott, útitársaim pillanatok alatt összekapkodták holmijaikat, és valósággal loholva átugráltak a másik sínpáron veszteglő helyiérdekeire. Néhány perc múlva mindkét vonat kidohogott az állomásról, én egyedül maradtam a fülkében s ekkor pillantottam meg, hogy a jóétvágyú­ família ottfelejtette esernyőjét. Bad Ischlbe érve, a fekete-piros színekben díszelgő, talált értéket bevittem a forgalmi irodába, azonban ott — valószínűleg, hogy megszabaduljanak a hosszadal­mas jegyzőkönyvfelvételtől — azt a tanácsot adták: küldjem el Mondseebe a városházára, majd az ottani közigazgatás hétpróbás, tizennégykarátos derék őrei részletes leírásom alapján biztosan megtalálják a károsult családot. Bad Ischlben tett látogatásom után folytattam kirándulásomat s H­allstadtból kiindulva, turista­ként megmásztam a Dachsteint és a 2422 méter ma­gas Schöberl-csúcs turistaházában szálltam meg. Az esernyőt mindenütt a hónom alatt szorongattam, éjjel pedig a párnám alá dugtam. Úgy őrködtem fe­lette, mint a szemem világára. Tulajdonképen csak a lágerban néztem meg tüzetesebben. Kopott, szaka­dozott, ócska jószágnak találtam. Csillagvizsgálatra feltétlenül alkalmasabbnak mutatkozott, mint zu­hogó eső elleni védelemre. Ennek ellenére gondosan becsomagoltam s a pos­tán ajánlva feladtam Mondseebe a polgármesteri hivatalnak címezve. Egyidejűleg részletes leírást küldtem a találás körülményeiről. Pár hét múlva, 1949 december 15-i kelettel pecsétes hivatalos levél érkezett részemre. A “Gemeindeamt des Markes Mondsee,, Bezirk Vöcklabruck” rendkívül udvarias sorokban értesített, hogy a talált esernyőt október 10-e és december 12-e között eltelt időben üvegszekrénybe zárták és közszemlére tették. Ugyan­akkor a hirdető táblán és a helyi újságban közhírré tették, mindezek ellenére ezideig még nem sikerült a jogos tulajdonos személyét kikutatni. A törvény értelmében az esernyő hat hónapig Mondseeben marad városházi őrizetben. Félév múlva szigorú fogalmazással értesítést kap­tam Vöcklabruckból, hogy az odaszállított esernyő ügyében kitűzött tárgyaláson feltétlenül jelenjek meg, mert igazolatlan távolmaradásom esetén ren­­dőrhatóságilag elővezetnek. Pontosan megjelentem. Reggel 8 órától délután 1/23 óráig várakoztam a bíróság folyosóján, míg végre rám került a sor. Ismét részletes és pontos informá­ciókat kértek s hat gépelt oldalas jegyzőkönyvet írat­tak alá velem előzetes eskütétel után. Újabb pár hét elteltével Linzből jött a nagy pecsé­tes levél, a tartományi fellebbviteli bíróságtól, mely­ben tudomásomra hozták, hogy még három évig őrzik az esernyőt. Ha igazolt tulajdonosa ez idő alatt sem jelentkezne, úgy kénytelenek lesznek Bécs­be küldeni az országos árverezési hivatal csarnokába, ahol nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek elad­ják. Megnyugodtam. Végre véget ér az esernyős tortú­rám., KÖZBEN KIVÁNDOROLTAM AZ USA-BA. S itt ért a váratlan nagy öröm. Tűzön-vizen-óceánon ke­resztül kikutatták a címemet s fellengős áradozással közölték, hogy egy Mária Terézia idejéből (1774 évi 9-ik dekr.) fennmaradt törvény értelmében az eser­nyőt nem lehetett elárverezni, hanem az a szerencsés megtaláló tulajdonát képezi, azt a Mariahilfestrassen levő letéti múzeumban személyazonosságot hitelt­­érdemlő igazolása után személyesen átvehetem. Azonban a négy év óta tartó nyomozás költségei­nek fedezésére 21 dollár és 49 centet az átvétel előtt letétbe kell helyeznem, minthogy “más világrészben tartózkodó, külföldi állampolgár” vagyok. Egyben arra kérnek, hogy haladéktalanul közöl­jem törvényes örökösöm nevét és pontos címét. AZT HISZEM, A MAGYAR IRODALOM legr­agyo­­góbb humoros meseszövője, Mikszáth Kálmán bizo­nyára lemosolyog a mennyországból a “Szent Péter esernyője” emigrációs változatának láttán. De ezután senki se merészelje kritizálni előttem a volt magyar közigazgatást. Mert úgy látszik, bürokrácia a világ minden részé­ben volt és kipusztíthatatlanul burjánzik. A Szent István Kör elnökének nyilatkozata Amint már jelentettük, a Szent István Kör, az amerikai ma­gyarságnak ez a félévszázados intézménye példás tisztújítással mutatta meg, hogy újonnan és régen érkezett amerikai ma­gyarok milyen szép egyetértésben vezethetik egyesületi életü­ket. Az új elnök Tóth Béla most kérte fel alapszabályban biz­tosított jogánál fogva az egyleti tanácstagokat, Biró István, Fi­­czere István, Hmelár István, Takács Tamás és Zsikai Lajos lesz­nek segítségére mint tanácstagok. Tóth Béla a Vasárnapnak adott villáminterjúban kijelentette: “A Kör munkája folyik tovább. Különös gonddal szeretném kiépíteni a szakosztályi éle­tet, hogy ,a Kör hála Istennek sokirányú kulturális munkájának a fejlődése egyetlen ágazatban se maradjon el. A szakosztályi munka mellett a főfeladat továbbépíteni és megőrizni a Kör lelki egységét. Magam ezt tartom a legfontosabbnak. Hiszen nemcsak közöttünk lenne erre szükség, hanem a világban szerte is. Akik ismernek Clevelandban, tudják, mindig a megértés, békés összetartás szerény, de rendíthetetlen munkája voltam. És most programmom az, hogy a Szent István Kör legyen vi­szályokkal teli napjainkban olyan magyar sziget, ahol mindenki vidáman és békességben dolgozik. Ahová mindenki örömmel, szívesen jön, mert­­a magyar szeretet és egymás becsülése és egymás védelme az uralkodó szellem. Lássuk be, nagy, lénye­ges magyar ügyekben is csak úgy tudunk helytállni, ha a ma­gunk belső kis ügyeiben békések és megértőek, és ha lehet, egy­ségesek vagyunk. Erre hívunk, várunk és kérünk minden ma­gyart a Szent István Körben.” # TÁNCOS SZÜRET BARBERTONBAN. — Szüreti ünnepély lesz vasárnap, október 10-én Barbertonban, este 7 órakor. A színpompás műsoron Patricia Béres, Michael Béres, Nancy Pol­lock, Joseph Baliga jr., Rosemary Somogyi, Bob Fillmore, Jo Ann Watson, Frank Bartzi, Jo Ann Epner, Larry Svertsits, Linda Németh, Jim Szittai, Dorothy Simon, Joe Bartzi jr., Martha Sablic, Tom Mattingly, Barbara Tóth, Dan Antal, Louise Antal, Dick Tibensky, Mary Ann Szittai, Paul Epner, Mr. és Mrs. Jo­seph Epner, Mr. és Mrs. James Wigh, Mr. és Mrs. Peter Dozmati, Mr. és Mrs. Steve Array, Mr. és Mrs. Stephen Béres, Mr. és Mrs. Joseph Béres, Mr. és Mrs. Joseph Bartzi sr. szerepelnek tánc­számaikkal. A táncokat Murray Mária tanította be, Béres Ist­vánná zongorán kisér. Az ünnepélyt a fiatal Szent Név Társulat rendezi a többi egylet közreműködésével. Jimmy Szittai zene­kara muzsikál. Magyar nóták, magyar viselet. Szőlőlopás stb. Mindenki készül a barbertoni szüreti mulatságra, mert a barbertoni rendezések szép élményt nyújtanak, baráti hangu­latot teremtenek és vendéglátó magyar szívről tanúskodnak.­­ A CLEVELANDI MAGYAR TÁRSASÁG HÍREI. — A Ma­gyar Társaság jelenti, hogy őszi előadássorozatában október 10- én, vasárnap délután 5 órai kezdettel dr. Szász Béla tart elő­­adást: “A magyar történelmi gondolat” címmel. A nagy érdek­lődésel várt előadás az első előadás lesz a Magyar Társaság sza­badegyetemi előadássorozatában, amely a Dunavölgye problé­máival fog foglalkozni. Az előadás a West oldali magyar refor­mátus egyház termében (1948 W. 32 Sz.) lesz. Belépődíj nincs, minden érdeklődőt szívesen látnak. © RÁDIÓBÁL WELLANDON. — “Niagara Falls magyar hang­ja” október 9-én, szombaton este V28 órától éjfélig rádióbált ren­dez a wellandi Szent István parkban, melyre szeretettel hívja meg a környékbeli magyarságot a rendezőség. A mulatságon Erdélyi Barna híres torontói cigányzenekara muzsikál. Hangulatkeltő és hűsítő italok, frissen sült fánk, ízletes ételek. Belépődíj személyenként 1 dollár, nem egyszer keserű perceket szerez a szülőknek és megoldha­tatlannak látszó nevelési problémák elé állítja őket. De ez még mindig jobb, mint felelőtlenül a maga útjára engedni a ser­dülőt, aki az előtte kitáruló új és idegen világban egyedül még nem találhatja meg a helyes utat. S MOST KIMONDHATATLAN APAI BÜSZKESÉG duzzasztja a keblemet: Csaba fiam ritka örökséghez jutott. A 21 dollár és 49 centtel megterhelt fekete-­­piros mintás esernyőhöz . . . RAB MAGYAR IMÁJA CSUKÓDJATOK BE, rácsos ablakok; Isten szemei, csak ti nyíljatok! Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot! MAGYAR TANYÁKON zug a fergeteg; Magyar határon dúl a vad sereg. Isten szemei, ébren legyetek S kit vert sok átok, ti virrasszátok, Ti virrasszátok árva népemet! KÁRPÁT SZIKLÁI égig álljanak, Tokaj vesszői vassá váljanak; Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezeresztendős szent oltárokat! KUNSÁG MEZŐIN ami megterem, Ölő fegyverben ólorhmá legyen, Magyarád mustja méreggé legyen: Tiszai tájon kunyhó se álljon, Kunyhó se álljon soha védtelen! CSUKÓDJATOK BE, rácsos ablakok, — Erdő szálfái mind őrt álljatok! Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bus térdeplésben így imádkoznak a magyar rabok. 3­. Gyóni Géza

Next