Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-11-23 / 93. szám

6-ik oldal AZ OHIÓI LABDARUGÓ LIGA VACSORÁJA Az Ohiói Labdarugó Liga november 19-én díszvacsorát rendez. A vacsora ft. Török Dezső, a youngstowni Szent Ist­ván egyházközség lelkészének asztali áldásával kezdődik. Vacsora után kerül sor a díjak kiosztására. A Youngs­towni MAGYAR SC, az Ohio Állam kupanyertes csapata veszi át a kupát. Ugyanakkor a német-magyar válogatott mérkőzésre kiírt Cserkész Kupát kapja a GERMAN AMERI­CAN SC., mint a magyar cserkészek ajándékát. Ugyancsak ekkor kerül kiosztásra az Ohiói labdarúgó válogatottban szerepelt játékosok között az emlékérem, amelyet több ma­gyar játékos elnyert. A Major Div. bajnoka a German American SC., míg a Division I. bajnoka a Bánát­i­ SC. ez alkalommal veszi át a bajnoki érmeket. Ez évben a labdarúgás fejlesztése terén szerzett érde­mei elismeréséül a Liga Sam Pedro-t, a Liga egyik vezető tisztviselőjét tünteti ki. A Liga vezetősége reméli, hogy a magyar érdeklődők nagy számban vesznek részt a vacsorán. Lendvay József.* A CLEVELANDI WEST-HUNGÁRIA A MÁSODIK HELYEN Vasárnap 25-én játszotta a West-Hungária utolsó mérkő­zését, és győzelmével pontot tett az őszi szép teljesítmény végére. Nyolc mérkőzése közül mind a nyolcat megnyerte és 41 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Sajnos ez a ragyogó sorozat sem volt már elég a bajnok­ság megnyeréséhez. A tavasszal eltékozolt pontok következté­ben már csak a második hely megszerzése volt lehetséges. A magyar csapat a következő összeállításban lépett a pá­lyára: Lucskai, Csorba, Dezső II. Simonek,­Bodnár, Pingu­czer, Vajda, Pocik, Ladomerszki, Szekeres, Pál, Dezső I. Perge. A göröngyös rossz talajon tapogatózó, bizonytalan játék alakul ki. Magyarok kapnak hamarabb lábra és Pocik révén megszerzik a vezetést. A védelem hibájából azonban a németek hamarosan egyenlítenek. Ettől kezdve a Bánátot kíméletlen játékkal igyekszik a Hungáriát győzelmi sorozatában megállítani. A játékvezető bi­zonytalansága még jobban teret enged a durvaságoknak. Sze­kerest és az egyik német fiút majd később egyoldalúan Dezső II.-ot a játékvezető kiállítja. Egyre élesedő küzdelemben a Hungáriának hátránnyal is sikerült Pocik révén a győzelmet jelentő gólt megszereznie. A mérkőzésnek rangadó jellege volt. Részben kellett a két pont a második hely megszerzéséhez, rész­ben fűtötte a fiukat a vágy, hogy a bajnoknak a tavaszi vere­ségért visszavágjanak. Dicséret elismerés nekik, hogy ez si­került. A West­ Hungária első profi kupa mérkőzését a major liga bajnokával (German American) játsza. A vezetőség min­dent megtett hogy ezen a fontos összecsapáson ütőképes együttest tudjon szerepeltetni. Habermann József. Zágon (A Rákóczi emigráció regénye.) Irta: KOMÁROMI JÁNOS. (Első folytatás.) Zay jobb tenyerébe fogta az állát, maga elé düny­­nyögetett: — Értem, értem, Kelemen pajtás. Aközben mindjobban körülvette őket az este. Itt, a parton, nem volt ez annyira sötét, inkább félderen­gésnek hatott csak. Mert derengett a tenger is, mely mély habot hányt, noha nem csapkodott már annyi erővel. A firmamentum legközepén ugyanakkor föl­tetszett fanyar­ bájjal a hold első negyedben álló sar­lója. Ezúttal véres volt a hold. Mikes elkeseredve folytatta: — Nem is lesz nekem feleségem soha . . . — Hát a kis Paksy Erzsi? — vetette oda Zay urfi, mintegy vigasztalásképpen. — Mindig jószívvel volt irányodban ... Rodostónak ama végében, a nyugati örmény­városrészben olyan halott volt már a világ, akár a temető. Mintha mindenki aludni sietett volna. Sen­­ki sem kopogott el a macskaköves, árkádos, szűk Ma­gyarok Utcáján, csak a város szélén túlról, a Magya­­rok Kútja irányából mintha bagoly huhant volna föl egyszer. E pillanatban rozsdás hang mozdult meg a part meredek tetejéről: — Kelemen urfi . . . — Mi az, Rozgonyi uram? — kérdezte alulról Mikes. Rozgonyi András, a főkamarás vénülő szolgája, aki azzal dicsekedett sűrűn boros állapotában, azaz minden áldott napon, hogy a romhányi csatában sze­­kercével csapta szét a fejét egy vallon hadnagynak. — Rozgonyi András mély hangon mondta: — Kész a vacsora, Kelemen urfi. Ott álltak ketten lent, a fövenyen, Roz­gonyi András egymagában, fent, a parttetőn. S akkor föltekintettek egyszerre mind a hárman. És látták a csonka holdat véresen, mely olyan volt, mint a török hold a hadizászlók kopjavégein. Bizonyára látták má­sok is ezt a nyugtalanító szint s arra gondolhattak, hogy alighanem új háborúra köszörülteti kardját a győzhetetlen szultán. Negyedfél­ esztendeje volt ebben az október hó­napban, hogy Jenikőből Rodostóba beljebbezte őket a török császár. Ugyan ő sem jókedvéből költöztette kissé ártalmatlanabb helyre a száműzöttek szótlankodó csapatát, hanem mivel egy nálánál is erősebb ural­kodótársa követelte így: a bécsi császár. Mert Bécsben még ekkor is a hideg vert ki min­denkit a Rákóczi puszta nevére. Nagy és méltóságos gálya hozta őket Rodostóig, amelyről aligha sejtették akkor, hogy az utolsó stáció lesz legtöbbjük számára. A mindig indulatos Bercsényi már a gályán anagrammát csinált az új bujdosótelepre: "Ostorod''. És mert úgy érezte, sikerült az anagramma, utárta lecsillapult némileg. Két hete múlhatott már, hogy Kőszeghy Zsuzsika hitvesévé lön Bercsényi urnak s azóta siket csöndben hallgatott a Magyarok Utcája és környéke. Alig moz­dult valami... A fejedelem szigorúan vette a napi rendtartást és ha doboltak, pontosan kellett jelent­keznie mindenkinek. Mikes azonfelül külön is el volt foglalva a fejedelem körül, reggeltől­ estig háromszor legalább. Ám ezen túl alig történt valami. Zsuzsit még távolról sem láthatta a főkamarás ezalatt a két hét alatt, mivel a volt főgenerális nagy házat vitt ugyan, de külön a Rákóczi udvartartásától. Száműzve is sok­sok arany villogott még ládájában a vezénylő gene­rálisnak . . . Tehette! Ráadásul a nagyvezér is időre megküldette minden hónapban Konstantinápolyból a segélypénzt, a tahint. Október havának utolsó napjai jártak s e napok verőfénye oly jóleső volt Rodostóban s terras­-sze­rűen emelkedő hegyoldalain, mint nyárutóján szokott lenni Zágonban. E nap délutánján lakóházában üldögélt Mikes. Ott állt ez a ház és áll ma is még a Magyarok Ut­cájának tengerre lejtő nyugati sarkában, mert a szem­közti sarokház már ebédlőpalotája volt a fejedelem­nek. Mindenfelől ökörnyál úszott a fényektől villogó levegőben, fehérben villogtak a partmenti házak falai, a rövid Magyarok Utcája, az érett szőlők kertjei aranyban égtek s mélyzöld volt a tenger. A parttól jó darabon még le lehetett látni a fenekéig. A tengerre­ tárt ablaknál üldögélt Mikes s oly dultnak érezte a lelkét, mint egyszer sem talán a tizen­két esztendei haszontalan bujdosásban. A haszontalant ugyan nem kellett volna mondanunk, mert mindent az Isten rendel el a számunkra. Az Úr végzéseiben pedig nincs haszontalanság! Alig két órával előbb, mialatt a fejedelem udvar­lásából távozott volna, a szűk lejárólépcsőkön gyűrött levélkét nyomott a markába az a szikár arcélű jezsuita atya, aki udvari bizalmasa volt Rákóczinak s aki sürű­n és titkon utazgatott Rodostó és Konstantinápoly kö­zött a tengeren. Még a főbujdosók sem tudtak semmi bizonyosat, de sejtették azért mind a Jézus társasági atyáról, hogy rejtett üzeneteket közvetíthet. Talán a jezsuita rendház konstantinápolyi főnökének, talán az ottani francia követnek . . . Egytől-egyig puszta ta­lálgatásra voltak kényszerítve.­­ Ez a levél forgatta ki annyira magából Mikes Kelement. Már vagy tizedszer olvasta végig fátyolos szemmel és megrendülten: ‘'Édes-kedves Fiam! Áldassék az én édes Jézusomnak szent neve! . . . Életed felől hallottam Csákyné asszonyom beérkezése alkalmatosságával, ennyi esztendőtől fogva soha bi­zonyosat nem hallottam, azért, édes-kedves Fiam, em­lékezzél meg az én hozzád való anyai szeretetemről! Tudod, hogyha más faluba bocsátottalak is, micsoda bánatot vittem végben: hát most ennyi ideig min nem mentem által! Engemet tudósíts, a garác­át mindjárást megszerzem, de mig kedvedet nem látom s akaratodat, addig semmiben nem munkálkodhatott! s mivel azt mondják, hogy addig nem szereznek, míg nem tudják: van-e kedved vagy nincsen? Én úgy hiszem, ha nem igyekezel, engemet csak kevés idő múlva nem látsz, mert a sok mindenféle keserűség meggyőzött. Bárcsak az én halálom előtt való látásodban örvendeztetne meg engemet az én Istenem!’’ Sóhajtott, egy szivszakasztót s folytatta a levelet, édesanyja feledhetetlen kézvonásaival: "Azért az Őfelsége hűségére igyekezzél bejön­ni .. . Ifjúságodnak virágát mihaszna ott töltened, —• egy emberbe reménységedet vetned? Ha meghalt, mit csinálsz? Az igaz, hogy jószágodat mind másnak adták, én semmit sem bízok benne, de ifjuember vagy, mun­kálkodható­ benne. Jobb az magad hazájába lenned, hogysem az idegenek között. A német követ ott va­gyon, írhatsz az ittvaló generálisnak s az én nékem szóló levelet beléteheted, hogy szerezzek garád­át. Ez­zel kívánom: az Isten szent lelke szálljon reád és vi­selje mindenekben gondodat! Téged kesergő édesanyád, kedves Fiam, Ko­lozsvár Árva Torma Éva. Az szegény Mikes uram özvegy asszonyának az fiát tudakoljad!" S elnehezült szívvel pillantott a keltezésre: "Anno 1722 december 22." Vége volt a levélnek . . . Tudta, hogy a "‘Csáky­né asszonyom” csakis Csáky Mihály bujdosó generá­lis hitvese, született Klobusitzky Éva bárónő lehet, aki tavaly tavaszon hagyta el ártatlan gyermekeivel együtt Rodostót, miután nagy zokogással búcsút vett az urá­tól. S hazament Magyarországra. S megrezdült a feje Mikesnek, mert a levél há­nyatott útjára gondolt, amig idáig ért Erdélyből, ebből a kies tündérországból. . . Mennyi utakon, vizeken, országokon és hegyeken át kellett vándorolnia, amig elvetődött a bujdosók stációjára. S megjelent előtte édesanyjának képe, akit tizenhat esztendeje nem lá­tott, mikor is a fejedelem magához vette a nemesi testőrségbe. S majdnem könny buggyant ki a szemé­ből . . . S megjelent előtte a Zsuzsika kedves arca, akit több, mint két hete látott utoljára, pedig itt élte első menyecskenapjait, alig háromszáz lépésre tőle. Mert a főkamarás azóta még a táját is kerülte a Bercsényi­háznak. S csak belésóhajtott a világba: — Én Istenem, haza kéne menni! Sokáig maradt még kietlen gondolataiba mélyed­­ve s amint magára ocsudott végül, ki akart szólni a kiskertbe, amely — néhány apró lugasával — ott sárgállott a tengerparti ház hátsó udvarrészében s amelyet utoljára cirógatott meg a napocska elhanyatló fénye. Ki is ment később az ajtóig s leszólt halkan: — Rozgonyi uram . . . Mert régi szolgaembere, Rozgonyi András, akinek úgy csüngött a bajusza, mint két rozmáragyar, a kis­kertben foglalatoskodott éppen, hogy rendbehozza csöndesszavu gazdája ruháit meg a lábbelijét, amely szerfölött csatakos volt a mai napon . . . Megállt Mikes az ajtóban, de úgy is maradt utána, súlyos emlékektől megkörnyékezve. Észrevette ugyanis Roz­gonyi Andrást, amint lassú igyekezettel tisztogatta azt a lábbelit, ám ugyanakkor dalolni is kezdett, mód­jával eresztvén ki berozsdált hangját. Azt a keserve­set kezdte fújni. Német sas vert fészket már Sümegvárában, Berdót kiáltanak Végsimontornyában ... Mikesnek lecsuklott a feje, amikor annyi idő után, száz mérföldre a honi havasoktól, a hajőszitő idegen­ben megcsendült a menekülő talpasok éneke, mely születhetett olyan időkben, amikor Rákóczi is a kár­páti hágóknak fordította lova fejét, embertelen busu­­lásában . . . Rozgonyi András nyekeregve vitte tovább a bujdosódalt, mialatt a gyengülő nap fénye megcsil­lant gubancos üstökén: Antal ur bujdosik, Vak Bottyán haldoklik, Vitéz Fodor László sebekben kínlódik ... De hol volt már ekkor Eszterházy Antal s hol volt Bottyán János generális? És hol volt a sebeiben kínlódó Fodor László? Antal úr tavaly halt meg ugyanitt súlyos nyavalyában. Vak Bottyán, akiben annyira hitt a nép, régen megtért a másvilági csata­mezőkre, a tarna-eörsi táborban még, amikor is utolsó mérgével még egyszer szállt szembe a gyűlölt lánc­­knektek ellen . . . Vitéz Fodor Lászlóról pedig nem tud­ta senki már ekkor, hová tűnhetett el a reménytelen­ségben. Csak föltehető volt, hogy belepusztult mély sebeibe. Ámde folytatása is volt a legszomorúbb éneknek. Meddig áll fönn fejünk? Csak az Isten tudja ... Csak az Isten tudja, senki nem mondhatja. Ott állt Mikes, lakásának keskeny ajtajában s háborgó érzések vettek erőt a szelíd lelkén. Arra gondolt, hogy a hazában az urak rég árulónak mond­ták ki Rákóczit, ezt a legboldogtalanabb fejedelmet s a tenger mellett elmebusitó esztendők után is föl­­fölhangzott még a menekülő rákócziánusok éneke. Itt dalban élt még Bottyán János, amikor az elbujdosott fejedelemről csupán az elhagyatott és istenadta nép emlékezett már Magyarországon . . . Elhalt aztán a végsimontornyai ének s Mikes egyre az ajtóban állt, a legfelső lépcsőfokon, a rodostói számüzöttek riasztó sorsát jártatván az elméjében . .. Sokára másodszor is lenézett a kiskertbe s csendes szóval szólt: — Rozgonyi uram .. . — No, mi az, urfi? — rezzent fel az öreg szolga. A főkamarás uralkodni igyekezett magán: — Némi mondanivalóm volna kendnek, Roz­gonyi uram . . . — Megyek már izibe, tekintetes urfi, — szólt föl a szélső lugasból a vénülő talpas, — csak egy kiadósat köpök még a saru orrára, mert­ ott sok rajta a maszat. Megyek már, Kelemen urfi, oszt átadom a ruhát meg a lábbélit, utána meg benézek kissé va­lamely kocsmába, a Miska kenyerespajtásommal, eli­szogatván módjával. Mert ha még el se dalolhatnám magammal, meghalnék a búbánattól. (Folytatjuk) II. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA EURÓPA KLUB BAJNOKSÁG A LABDARÚGÓ SPORT LÁTHATÁRÁN. .. A november 20-i magyar osztrák futball találkozó előtt meglehetős izgalom mutatkozik a futballsport ma­gyarországi, kommunista vezetői körében. Az osztrákok mintha nyugodtabban készülnének a mérkőzésre. Az osztrák szövetségi kapitány Herr Decker kijelentette, hogy az osztrák válogatott kialakítása sikerült, az osztrák válo­gatott átlagos életkora ma 22 év. Érdekes volt az osztrák­ szövetségi kapitány kijelentésében az is, hogy büszkén han­goztatta az osztrák labdarúgó sport visszatért a hagyo­mányos bécsi iskolára. — Jelentősnek tartom — mondotta az osztrák szövet­ségi kapitány —, hogy a válogatott szakvezetői szakítot­­tak azzal a felfogással, amely szerint a bécsi iskola már teljesen elavult. Most arról van szó és az az irány, hogy legfeljebb módosításra van szükség, anélkül, hogy elvet­nénk az eddigi jellegzetes osztrák labdarúgás jó erényeit, kialakul a réginél gyorsabb és támadóbb szellemű­, bécsi is­kola, amelyben megváltozik a játékosok felállási rendje. Válogatottunk általában négy hátvéddel, két fedezettel és négy csatárral játszik . . . A magyarországi kommunista sporthatóságok két új játékost vontak a válogatott keretbe, Borbás Il­t Ozdról és Tóthot Szombathelyről. Az első jobbszélső, a második bal­szélső. Ugyanakkor labdarúgó tárgyalások folynak Zürichben. A svájci futballcsúcsértekezleten rendezni kívánják, hogy milyen nemzetközi találkozókat engedélyeznek a jövőben. Fenntartják a bajnokcsapatok régi Európa-kupa mérkő­zéseit és a kupagyőztesek kupatornáját is. Van azonban egy új terv, amely európai klubbajnokságot szeretne szer­vezni. Ezen tíz országból 6-6, tehát összesen 60 európai klubcsapat venne részt. Ez esetben a középeurópai kupát elejtenék. A vasfüggöny mögötti, kommunista sportható­ságok azonnal tiltakoztak az európai klubbajnokságok el­len. Ok: a vasfüggöny gyengítése lenne. * BRIDGEPORT HUNGÁRIA SC. - NEW BRITAIN POLISH OLYMPIA 3:2 (1:0) A bridgeporti magyar labdarúgók New Britainben ját­szották az állami liga következő mérkőzését a lengyel Olympiával. Mindkét egylet ebben az évben játszik először az “A” osztályban. A mérkőzés egyenlő ellenfelek játéká­nak ígérkezett és úgy is kezdődött. Kertész Imre az első félidő közepén rúgta az­­első gólt, amivel a vezetést meg­szerezte a magyaroknak. A félidő ezzel az eredménnyel fejeződött be. Fordulás után azonban a lengyel Olympia kiegyenlített. A magyarok újabb vezetését Németh Sándor biztosította góljával. A lengyel labdarúgók azonban ismét kiegyenlítettek. A hátralévő 20 perc alatt a nézőknek úgy tűnt fel, hogy a játék eldöntetlenül fog végződni. Azonban két perccel a játék befejezése előtt Kertész Imre újból ered­­­­ményes és góljával beállítja a magyarok vezetését és a játék végeredményét. Kitűnően játszottak a góllövőkön kívül: Koch Károly, Kovarczi János és Bodor Ottó. JANUÁR 7 -., AZ ELSŐ CLEVELANDI TÁRSADALMI eseménY az mhbk bál. A Magyar Harcosok Baj­társi Közösségének clevelan­di csoportja közli hogy ha­gyományos, j­ó­t­é­k­ony célú báljukat 1961 évben, az évad első társadalmi eseménye­ként január hó 7.-én szom­baton este 9 órai kezdettel rendezik a clevelandi Statler- Hilton Hotel nagy báltermé­ben. Az 1961-es MHBK bál, miként az eddigiek, a szük­ségben szenvedő hajtásak és csalá­d­j­a­i­k megmentésére irányuló segítés anyagi lehe­tőségét teremti meg. — x — SZItNYAI ZOLTÁN ELŐADÁSA BRÜSSZELBEN. Szitnyai Zoltán írói elő­adóestet tartott a brüsszeli Magyar Házban, okt. 2-án. Az irodalmi est közönségé­nek Szitnyai Zoltán több no­velláját olvasta fel, azt meg­előzően kitűnő tanulmányt ismertetett az emigráns és általában a magyar író hiva­tásáról. — x — TOLLAS TIBOR ÉS SULYOK VINCE KÖLTŐI ELŐADÓESTJE. Október 20-án a brüsszeli Magyar Ház rendezésében és annak helyiségében az UFHS kongresszus keretében Tollas Tibor és Sulyok Vince (aki Norvégiában él) előadtak sa­ját­ költeményeikből. A költemények lelkes ma­gyar szelleme, művészi for­mája és nem utolsó sorban az előadás módja lelkes ün­neplésre ragadta a jelen volt közönséget. Ha könyvet akar vásá­rolni előbb kérje a Vasárnap könyvosztályának könyvár­jegyzékét, írjon a következő címre: Vasárnap Könyvosztálya 4160 s,órain Avenue Cleveland 13, Ohio, U. S. A. 1960 nov. 23. KERESŐ SZOLGÁLAT (A keresőszolgálatban közzétett hirdetés díja 2 dollár) ^ Dr. Szabó János, P.O. Box 7308 Orlando, Florida, USA. keresi Lukáts Sarolta (Charlotte Lukáts) címét, aki 1903- ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Legutoljára 1941-ben írt unokájának Ferenczy Máriának Vecsésre. És pedig New Yorkból, ahol a következő cím alatt lakott: 331 E. Fifth Street. Aki bővebbet tud róla legyen szíves a fent megadott címen közölni. BOcooooBoo&ocooogcicoooeoc>BOp&goaac«oc»egc6«B}oooocwa 3tXX*XXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX?- 5 KÜLDJÖN ÖN IS SZERETETCSOMAGOT / * A KÖZELGŐ KARÁCSONYI ÜNNEPEKRE! J ! JKKA vámmentes küldemények soronkivül. A $ PÉNZÁTUTALÁS a legsürgősebben és leggyorsabban. 5 GYÓGYSZER naponta továbítjuk a rendeléseket. * 5 VIRÁG minden alkalomra Magyarország egész területére. 1 5 S Sürgős esetben táviratilag. / £ Minden küldeményünkért teljes garanciát vállalunk. J1 J Kérje új hivatalos képes karácsonyi árjegyzékünket. S /ORIENT TRADING COMPANYs 5 412A College St. TORONTO, ONT, CANADA. TEL.: WA 1­ 2393 / £ TÁVIRATI CIM­­ORIEXPORT TORONTO $ $ SZALONCUKOR I-a MINŐSÉG 1 ont $ 1.00 (plus postaköltség.) $ /.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX31 AMERIKAI ÉS IMPORTÁLT FESTÉKET TT A (13 WAY /S ff TT1V1 Legszebb virágok Legyen az friss, vágott virág, vagy cserepes növény, melyeket saját vi­rágházunkban termelünk, m­inden al­kalomra üzletünkben kaphat ORBÁN FLOWERS 11520 BUCKEYE ROAD Virágházak: Medina, Ohioban — Telefon: RA 1­1500

Next