Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-03-22 / 22. szám

ß Költségvetés Papucs Péteréknél Írta: CS. NAGY ILONA MA SZERETNÉK JÓL FELÖLTÖZNI. Egy vitaestre készülök és a jól öltözöttség fesztelenségével akarok részt venni a vitában. Lázasan, egymásután dobálom ki a szekrényből a szükségtelen ruhadarabjaimat is. Tíz-húsz év előtti ruhatáram minden kellékével kísérletezem. Az arcomon a kétségbeesés grimasza. — Ennek a sötétszürkének a kabátja szűk. Nem tudom begombolni — morfondírozok félhangosan. — Nem a kabát a kicsi, fiam! A pocakod a nagy! — szól át a feleségem a másik szobából. Szerencse, hogy nincs a közelben. De ez azért mégis szörnyű. Már tíz éve hajtoga­tom, hogy föl kell frissíteni a ruhatáramat. DEHÁT A GYEREKEK! és a névsorban még a feleségem is előttem van! Oh, hogy mennyi kellemetlenséget okozott már ez a névsor! Szerelmünk ugyanis még az iskolában kezdődött. Vegyes osztályba jártunk. Ő Adorján Piroska, én Ádám Péter. Még ma is sokat tűnődöm rajta, hogyan lehetett megszeretni, mikor mindég az ő nevével kez­dődött a vész! Adorján, Ádám, Balázs, Biró volt szinte minden órán a visszatérő refrén. Feleségem kis pisze orrú, kedves, filigrán terem­tés volt. Azt mondják, aki nem­ ismerte, az el se hinné róla. Szorgalmas is ,volt. A feleléssel mindig gyorsan végzett. Arról álmodni s­e lehetett, hogy a tanár majd elkínlődik vele és “ránk” csöngetnek. Nekem legalább is soha se volt szerencsém. Balázsnak, Bírónak már többször. Amikor kisorakoztunk a tábla elé, Csak rám néztek, mint mentsvárra és némikép megkönnyebbül­tek, amikor a fejemm­el jeleztem, hogy nem sok az, amit tudok. DE, HOGY SZAVAMAT NE FELEJTSEM, mostanában nem a feleléssel van a baj. Megfelel az én feleségem mindenre,­mindenkinek helyettem is. Ellen­ben a névsorral még most is baj van. És ez okozza a zavarokat a ruhatáram körül is. Tudniillik mindig én vagyok a sorban az utolsó, amikor a fizetésem föloszt­juk. Legföljebb már csak harisnyára futja. Köztudo­mású dolog ugyanis, hogy a feleségem nem szeret harisnyát javítani, így aztán harisnyával el vagyok látva. Végül aztán elhatároztam, a legközelebbi elsején javasolni fogom, hogy most kezdjük hátulról a javak fölosztását, így is történt. Legalábbis szóltam. De erre a feleségem is taktikát változtatott. Kijelentette, hogy a ház tatarozásra szorul, már régen időszerű lett volna. És mivel a “tatarozás” szó betűrend szerint is hátrább van és fontosabb is, mint az én személyem, most azon kezdjük. És már le is jegyezte: “A kőművesnek előleg (legalábbis) ennyi.’ A ‘‘váratlan kiadások" rovata következett. — Azt pedig most jelentősen föl kell emelni, mert ugyebár kőművessel még nem beszéltünk — mondta a kedves párom — és csak egy hasszámot írhattunk be költségvetésünk első és legfontosabb a "tatarozás” oszlopába. Feleségemnek igaza van. — ismertem el. Nem jöhetünk zavarba a hónap közepén. DE AZÉRT CSAK ÉSZNÉL TARTÓZKOD­JUNK! — húztam meg magamban a vészcsengőt. A “váratlan kiadások” összegéből, már máskor is lett megmagyarázhatatlan módon kalap és cipő, és fizet­tünk belőle varrónő-számlát is. “Csak lassan, csak okosan Peti fiam!” mondogatom magamban és kemény elhatározással megfogadtam, résen leszek. Nincs vész, még mindég megvan azonban a fizetésem fele, — biztattam magam. Néhány nyak­kendőt és egy-két inget még kinéztem a fent maradt összegből. És a jövő hónapban is a névsor végén kezdjük — elmélkedtem — és majd csak szert tehetek egy új ruhára is. Ezután következtek a tagdíjak, tandíjak, a kony­ha költségek. Roppant határozottan. Nem, nem enge­dem a születés és névnapok miatt növelni ezt az ösz­­szeget is. — Fiam! — emelem föl figyelmeztetőleg a kezem — ebben a hónapban kántorböjt is van, amit ekkor megtakarítasz, erre a célra fordíthatod. Feleségem arcáról a mosolyt ez nem törölte le. Kitalálta, hogy nemcsak a gyerekek körében lesz ün­nepelni való, hanem a barátnők között is van Tilda, Szabina és így tovább... Pedig éppen javasolni akar­tam a ‘‘kis kiadások” jelentős csökkentését. Feleségem azonban az ellenkezőjéről győzött meg. És föl kellett emelni a már megszabott összeget a duplájára. VÉGRE TÚL VOLTAINK a fogorvoson is és a­­családtagokra fordítandó költségek következtek. Gyorsan számoltam magamban és közben láttam a feleségem szorosra zárt ajkán, ráncolt homlokán, ő is ezt teszi. Majd ki is mondja az összeget, amit föl lehet osztani. Nekem, mint jelen esetben az elsőnek, tehát volt esélyem. A PÁROM EKKOR ANGYALI MOSOLLYAL RÁM KACSINTOTT. — Most pedig mi következünk, ugye. Péterként? —­ kérdezte. És még mielőtt tiltakozhattam volna a közös ne­vezőre hozás miatt: — Azt akarod talán mondani, hogy én követ­kezem?! A párom lesújtó nyugalommal máris írta a családi névsort. Visszafelé: Zoltán. Szilárd. Piroska I. Piroska II. És végül odabiggyeszti a sort lezárva ötödiknek: Péter. Velem forogni kezd a szoba. A háztartási nap­lónkban eddig csak "Babuci, Öcsi, a Kisöreg, Én (mármint a feleségem) és Te (ez meg én volnék) néven szerepeltünk. — A fiainknak és a kislányunknak van rendes nevük is! — intett le hidegvérrel a feleségem. — Nem olyan kicsik azok már, hogy Pöttynek, Tökmagnak, Sobrinak, Mókusnak, meg mit tudom én minek hívjuk őket. Aztán — adta meg a további felvilágosítást — a Piroska én vagyok, a Péter meg te! NEVETNEM KELLETT! De nem tudtam. Vol­tam én már a helyzettől függően "fiam!!”, "lelkem”, "bogaram”, ‘‘te vén fösvény”! de még "kutyuka" is, csak Péternek soha se hívott meg a feleségem, mióta családfőnek tisztelnek! És már röpködtek is a fejem körül a szavak és hozzá a számok: kalap, cipő, kesztyű, ruha, ing, kö­töttkabát. A gyerekeknek. Én már két vállra voltam fektetve, a kegyelem­döfést vártam. , Kedves, ötlött még az agyamba, hogy magának csak púdert írt föl. Bár gyanúsan túl nagy, a "várat­lan kiadások" összege, gondoltam kábultan, még majd nem lesz alaptalan a gyanúm. De nem térhettem magamhoz, mert ekkor meg­simogatta a fejemet. — Te vén csacsi — súgta édesen és nevemhez odabiggyesztette: harisnya. E kegy után nem tehettem egyebet én "vén sza­már" megcsókoltam a kezeit és jóval később a hideg zuhany alatt tértem magamhoz. Most pedig veszem a szürke ruhát, megyek vi­tatkozni. Máshová. Legföljebb nem gombolom be. A szürke ruhát .. . NAGY MAGYAR SIKER A PHILADELPHIAI AMSz BÁL. A február elején tomboló hóviharok miatt március harmadikára halasztott AMSz gálabálnak oly sikere volt, hogy túl­zás nélkül mondhatjuk ilyen sikert még keveset láttunk. Az AMSz philadelphiai csoportjának elnöke angol és magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket, majd Bácskai Béla az AMSz központja nevében szólalt fel, angol nyelven ismertetve a Szövetség célkitűzé­seit és az évi tervbevett programot, amit a megjelentek elismerő tapssal jutalmaz­tak. Azután megjelentek a nyitópárok Ré­­vay István zenekarának kísérete mellett oly teljesítményt nyújtottak, amiért szűnni nem akaró taps dicsérte meg őket. Ezután kezdődött meg a tánc. Éjféltájban a new-yorki egyetemisták Rhapsodia táncegyüttese adott a megjelen­teknek oly kellemes, művészi gyönyörűsé­get, amilyenben — általános vélemény sze­rint — Philadelphiának még nem volt része. A tánccsoport bemutatott egy páros­­táncot, üveges táncot, szatmári verbunkost és az “Első szerelem” című tánckölteményt A tánccsoport szereplését nem tapsvihar hanem valóságos tapsorkán követte, amit csak a zenekar tudott megállítani. A megjelent szenátorok, konzulok , egyéb közéleti vezető személyek véleményét hallgatva, meg kell állapítani, hogy a bű nagy magyar siker, amelyért a rendezőség minden elismerést megérdemel. FERDINÁNDY GYÖRGY: “SZIGET A VÍZ ALATT”. (Száztíz oldalas francia­ nyelvű novellás köte a szerző kiadásában. Strasbourg, 1960). A neo-realista művészi iskola eddig , Vittorio De Sica által rendezett olasz-franci filmekben aratta legemlékezetesebb sikereit A kispolgárok halk élet-tragédiáit jelenít meg, a valóságábrázolás és hangulatfestő pillanatfelvételeivel. Ennek a művészi irány­nak a sikeres hírnöke a fenti novella gyűjtemény, melyben jegyszedők és hólapátolók, állástalan zenészek és hivatásos kártyavár-építők láthatatlan szenvedései kiáltanak erkölcsi igazságszolgáltatásért a bűnös társadalom­hoz, s a polgári lelkiismerethez feloldozásért. A tisztult irodalmi stílus és a francia­ nyelv mesteri kezelése igazi nemzeti propa­gandává teszi ezt a külsejében szerény, de az irodalmi meg­látás erejében rendkívül igényes művecskét. S ezért biztatással tesszük azt francia­ műveltségű honfitársaink asztalára. Dr. Dobolyi Praesidius. — 6 — CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY KÖNYVOSZTÁLYA — BOOK DEPARTMENT 1739 Mahoning Avenue, Youngstown 9, Ohio. Tel.: SVV 9-2690 BÉKÉS-DALLOS: Újszövetségi Szentirás Kötve $ 1.50 DALLOS FERENC: „Imádkozzatok Testvérek“. Imakönyv. $2.50 Bőr’kötésben, aranyszegéllyel $ 5.50 HOZSANNA (Harmat-Sik: Szenit vagy Uram, imakv.) $2.00 KATOLIKUS HITTAN (Dogmatikai kézikönyv) $ 1.50 KEMPIS TAMÁS: Krisztus követése I-IV. (biblia papíron) $2.00 Fekete bőrkötésben $ 3.25 PROHÁSZKA OTTOKÁR: Naplójegyzetek $5.00 SZENT VAGY, URAM (nagy orgonakönyv) $ 15.00 UTAZÁS A JÉZUSKÁHOZ. Társasjáték, színes dobozban. $ 1.25 VASÁRNAPI MISEKÖNYV (Misszálé) Vászonkötve $ 1.50 Párnázott, bőrkötésben arany szegéllyel $ 4.25 ZADRAVECZ ISTVÁN: Keresztüli ájtatosság $0.20 Four Years Struggle of the­ Church in Hungary (Published by Order of Cardinal Mindszenty) $ 2.90 A magyar népköltészet remekei I-II. (ant.) $ 7.00 ARANY JÁNOS: Toldi trilógia I-III. Kötve $3.60 BABITS M.: Az európai irodalom története (ant.) $4.50 RETRAYAL AT THE UN (The story of Paul Bang-Jensen) $ 4.75 G. A. BÜRGER: Münchausen báró csodálatos kalandjai $1.00 CSABA ISTVÁN: Az elsülyesztett háború Fűzve $ 1.50 CSABA MARGIT: Amit a nagylánynak tudnia kell $ 1.25 CSÁRDÁS JÓZSEF: Életfogytiglani börtön $ 1.75 CSÁVOSSY LEÓ: Hirdessétek harangok. (Fre. 2.00) Éve $2.50 DÉNES TIBOR: Si­ontuli beszélgetés $ 2.50 ESZTERHÁS ISTVÁN: Kétszer radikális Gyuri $1.00 ESZTERHÁS ISTVÁN: Magyar disputa (Tört. regény) $2.50 ESZTERHÁS ISTVÁN: Mendő Szabó Mari néni komendál $ 1.25 ESZTERHÁS ISTVÁN: Nyugodt lehetsz elvtárs Fűzve $3.00 Kötve $ 4.00 ESZTERHÁS I.: Úriemberek kutyája (vidám regény) $1.00 FIALA FERENC: Egy hajó elsüllyed a Dunán $2.00 FÜRY LAJOS: Az út vége I.-II.­­ Fűzve $3.50 FÜRY LAJOS: Barkócafa-bot $200 GÁRDONYI GÉZA: Egri csillagok I-II. Kötve $4.50 GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember kötve $ 3.60 GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember. Díszes bőrkötve $4.00 GORSIK-MAGYAR: Magyar múltúak I-II. $ 4.00 GULÁCSY IRÉN: Fekete vőlegények I-II. Diszes bőrkve. $8.50 HARSÁNYI ZSOLT: Matthias Rex I-II. Diszes börkötve $8.50 HISTÓRIÁS KALENDÁRIUM az 1961. évre $1.75 INVESMESTER SZAKÁCSKÖNYVE I-II. $ 5.00 KARAKAY I.: 18 magyar népdal harmonikára s zongorára .$ 2.00 KIS JÓKAI ERZSÉBET: Ajándék $1.50 KISJÓKAI ERZSÉBET: Fényképalbum ■$ 0.75 KISJÓKAI ERZSÉBET: Tulipántos láda $0.75 KOMÁROMI JÁNOS: Tu­mkó (antikvár pld.) $1.75 KOSÁRY DOMONKOS: A history of Hungary $ 3.50 KOSZTER ATYA: Lurkó (a csíki hegyek kis embere) $3.00 KUTASI-KOVÁCS LAJOS: Holtvágány (regény) $2.00 LÜKKÖS ANTAL: A kis tücsök története (meséskönyv) $1.20 MAKKAI SÁNDOR: Táltoskirály. Diszes bőrkötve $4.30 M. VAN DER MEERSCH: Emberhalászok (Regény) $3.00 MÓRICZ ZSIGMOND: Légy jó mindhalálig kötve $3.60 NÁNDORFEHÉRVÁR (Oratorium, 2 „LP“ hanglemezzel) $7.96 STIBRÁN TERÉZ: The Streets Are Not Pawed with Gold $4.50 SZALAY JEROMOS: The truth about Central Europe $2.00 SZENTIVÁNYI B.: A piarista kusztódiátus gazdaságtört. $9.75 TAMÁSI ÁRON: Ábel trilógia I-III. Kötve $5.90 TÖRÖK SÁNDOR: Kököjszi és Bobojsza (meséskönyv) $1.25 VARGA LÁSZLÓ: A magyar titok $ 1.75 WASS ALBERT: A funt­inért boszorkány kötve $6.90 VASZARY GÁBOR: Monpti (Egész vászonkötve) $3.00 ZÁSZLÓS-ZSÓKA GYÖRGY: Vae victis $2.50 A fenti könyvek csak kis része a könyvosztályunkon kapható könyvek­nek. Helyszűke miatt nem tudjuk összes könyveinket felsorolni. Rendelés előtt tehát kérje legújabb könyvjegyzékünket. TEGHZK-MÁTÉ NÓTAESTEK NYUGAT-KANADÁBAN A denveri szép napok nagysikerű dalünnepélye után Máté Jenőnek oly sürgősen kellett hollywoodi stúdiójába visszatérni filmezni, hogy emiatt most is kénytelenek vol­tunk az 1200 mf. utat ismét 25 óra alatt megfutni. Ez ugyan egy kissé különbözik a régi jó Déryné ifiasszony­­korabeli ekhósszekéren való színész-utazásoktól, mégis lé­nyegében erősen hasonlatos ahhoz. Mert az ifiasszony és daliás színésztársai (Megyery, Egressy Béni, Petőfi, Cso­konai) megszállott apostolai voltak a magyar nemzeti költészet géniuszának. Nem vagyongyűjtés vagy anyagi javak szerzése okából, de a magyar kultúra szolgálatában viselték el az úti viszontagságok legnehezebb terhét is. Sőt örömmel vállalták, így Teghze-Gerger Miklós és Máté Jenő is a nemzet napszámosainak vallják magukat. Ezek­nek a­z égő lelkű művészeknek talán elemi szükséglet, hogy elvigyék tehetségük gyöngyét s a muzsikus lelkükből fa­kadó magyar nótáikat széles e nagy Amerikába, amerre csak letelepedett és apái kultúráját éli és szereti a magyar. Most az edmontoni magyar testvérek meghívására in­dultunk Hollywoodból a kanadai tél birodalmába. A mo­dern Pegazus ugyan a Cadillac nevet viseli ezúttal, de majdnem úgy repül, mint mythoszbeli őse: 2400 mf. 40 óra alatt. Ha azt mondtam az edmontoni magyar véreimre, hogy testvérek, ezt igazán így kell érteni. Mert Alberta üde levegője nem terhes a magyar torzsalkodásoktól. Nincs különbség magyar és magyar között. Ezek olyan csodála­tos magyarok, akik együtt építenek, együtt éreznek, együtt mulatnak, együtt emlékeznek és együvé forr a szívük egy várva-várt magyar feltámadásért való nagy imádságban. Hámor József, Dezső Gábor és Kiss Imre lelkészek rend­i­dezésében a Jubilee Auditóriumban parádés közönség gyűlt­­ össze március 3. este, hogy meghallgassák Teghze-Gerber Miklós örökszép nótáit és Máté Jenő zengő baritonját. A közönség áhitatos csöndben élvezte, amikor Teghze Miklós elmesélte nótái születésének történetét. A maga­ dalolta édes-bús melódiák, majd a vidám és huncutkás falusi his­tóriák egymás után bújtak elő az öreg nagy nótafa bűvös keze alatt a zongorából. A közönség sírt és nevetett: otthon hajladoztunk a virágos réten, most pipacsot, majd búza­virágot szedve emlékezésünk csokrába; jártuk a kerek er­dőt és voltunk falu rossza rozmaringgal a kis kalapunk mellett. Mendre Enikő és Nagy Gábor szavalatában, majd a sok kis magyar cserkész énekkar­ dalaiban gyönyörköd­tünk: ők a magyar jövendő továbbvivői. Hála Hámor atya kiváló nevelő munkájának. De a terem zárórája elérkezett és haza kellett menni. Másnap azonban újra összegyűlt a “népség”, de moraja nem hogy csillapult volna, hanem inkább erősödött. A Szent István templom gyűléstermében remek vacsora vár­ta a jövőket, s hogy ott milyen magasra csapott a jókedvű ,nehéz volna leírni papíron. A művészekkel együtt danolt az egész bankett. “Ez még a tegnapinál is igazabb nótaest volt” — mondta Kiss Imre atya vidáman. Másnap a calgaryi ref. egyház gyülekezeti termében­­ keresi Ödön és Makko Lajos lelkészek ugyancsak szép kö­­z­önséget hoztak egybe s itt is ugyanúgy belopta, magát a közönség szivébe a Teghze­ Máté művészegyüttes. Mindkét helyen Dr. Betfia László konferált, a magyar­ nóta 1000 éves történetéről beszélt, alaszkai élményeit mondta el, hu­­norával mulattatta a közönséget. Májusban vissza kell merniünk Calgaryba is és Edmontonba is. A viszontlátásra kedves kanadai testvérek! Dr. Betfia László. ­ Tollas Tibor amerikai, irodalmi estjei A Magyar Szabadságharcos Világszövet­ség, a Magyar Cserkész Szövetség és a diák­­szervezetek vállalták, hogy Tollas Tibor, az elnyomott magyar nép börtönköltészete kiváló képviselőjének, a Bécsben megjelenő Nemzetőr című lap főszerkesztőjének amerikai körútját előkészítik és megszervezik. A rendező szer­vezetek által kiadott sajtótájékoztató most be­számol arról, hogy Tollas Tibort körútja során a fent említett szervezeteken kívül 27 észak­amerikai város különböző társadalmi egyesüle­tei, egyházközségei, ezenkívül az amerikai és a kanadai sajtó támogatta. A magyar szabad­ságharc ügyének szolgálata volt a fő cél, és az ugyancsak ezt szolgáló angolnyelvű Nem­zetőr további megjelenését biztosította Tollas Tibor amerikai körútjának anyagi eredménye. Tollas Tibor február 11-én New-York­­ban, 12-én Bridgeporton (Conn.) tartott elő­adást. Megjelent Phönixvilleben (Pa.) ahol az ottani magyarságot látogatta meg. New-yorki tartózkodása alatt járt a U­-ben és a United Press szerkesztőségében. Február 16-án ren­dezték meg a Tollas­ Irodalmi Estet Baltimore­­ban (Md.) és Washingtonban, a USA főváro­sában. A fővárosban rendezett irodalmi esten­ megjelent az amerikai Tudományos Akadémia külügyi osztályának alelnöke, az angolnyelvű Füveskert előkészítője E. C. Rowan is. Elő­készületben van Tollas Tibor Lyndon John­son alelnöknél való kihallgatása is. 21-én ér­kezett Tollas Tibor Csikágóba, ahol megláto­gatta a Chicago Daily Tribune és a Chicago American, valamint a Chicago Review szer­kesztőségét, amint a fővárosban meglátogatta az Associated Press, a Catholic Standard, a Christian Science Monitor és a Washington Evening Star szerkesztőjét, és a rabország börtönirodalmának hivatott képviselőjeként kérte a szerkesztőket a magyar szabadság ügyének a támogatására. Csikágóban több mint 300 főnyi közönség hallgatta előadását. A csikágói irodalmi esten amerikai szavaló­­művészek Csikágo vezető polgárai előtt tol­mácsolták a börtönköltészet legkiválóbb mű­veit angol nyelven is. Február 26-án Detroitban (Mich.), az International Institute dísztermében 13 detroiti egyesület közös rendezésében magyar és an­gol nyelvű műsoron adták elő Tollas Tibor költeményeit, közte legújabb műveit is. A hallgatóság számát a rendezőség 400 főre tet­te. Február 28-án Tollas Tibort Detroit város polgármestere a város díszpolgárává nevezte ki és az erről szóló határozatot díszoklevélben, arany kulccsal a költőnek személyesen adta át. Detroit város polgármestere Louis C. Mi­­riam­ határozatában kimondotta, hogy mivel az egész világ emlékezik Magyarországnak 1956- ban, a kommunizmus ellen vívott hősi küzdel­mére, és mivel az 1956-os forradalomban küz­dő fiatal magyar írók és költők a szabadság ügyének és a magyar nemzet megpróbáltatá­sainak hat nyelven megjelenő lapjukban ad­nak hangot, és mivel Tollas Tibor a Nem­zetőr főszerkesztője ennek az odaadó csoport­nak a szellemét képviseli, továbbá mivel Tol­las Tibor a kommunista elnyomatásból fele­melkedő szabadságvágyról és annak elszánt­ságáról annyi szép költeményt irt, Detroit városa díszpolgárának választja meg. A költő-főszerkesztő március 1-én az ann-arbori egyetem magyar diákjait és Do­nald Hall amerikai költőt látogatta meg, majd március 4-én Clevelandban jelent meg a cle­velandi magyarok által rendezett irodalmi es­tén. Clevelandban zsúfolásig telt meg a terem, és Tollas Tibor megjelenésekor a lelkes kö­zönség felállással üdvözölte a költőt. A cleve­landi rendezőség nevében G. K. Z. tudósításá­ban azt írja, hogy minden egyes szereplő, de az egész közönség is azzal az érzéssel távozott, hogy a terem forró légkörében sokszáz jó ma­gyar szívében fogant meg az a tudat, hogy kéz a kézben, együttes összefogással egyszer mégis visszatérhetünk Kárpátok koszorúzta hazánkba. Március 5-én Pittsburghban gyűlt össze a magyarság Tollas Tibor meghallga­tására. Tollas Tibor amerikai körútja még tart és a rendezőség a körút további állomásairól is beszámolót fog adni. *)­ GONDOLJATOK MAGYAR SZÜLŐHAZÁJÁRA Toursi Szent Márton püspök sírja megtalá­lásának századik évfordulójára XXIII. János pápa sajátkezűleg irt levelet intézett Tours püspökéhez. Levelében a Szentatya a francia katolikusok szá­mára. “Szent Márton-évet” hirdetett meg a fele­baráti szeretet elmélyítésére és a karitász mozga­lom hatásosabbá tételére. Felhívta továbbá a fran­cia katolikusokat, hogy “imádkozzanak Szent Márton püspök szülőhazájáért, — ak­i tudvalevő­leg Szombathelyen, az akkori Sabariában született — és testvéri együttérzéssel kérjék a Szent hatal­mas közbenjárását Istennél e nemes nemzetnek oly súlyosan megpróbált gyermekei számára.” — Szent Márton püspök Franciaországban nagy tisz­teletnek örvend. 480 várost és községet neveztek el róla. 3600 plébániának ő a védőszentje.

Next