Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-02-12 / 11. szám

6-ik oldal «üiiiuiiiümniiMiHimiiiiiimiiHiiiHimiiiiimiiimiiiiiüiiiiHiHniuiMiiiii MAGYAR AMERIKA EGYHÁZKÖZSÉGI HÍREI HETI NAPTÁR ÖTVENED, azaz FARSANG VASÁRNAP, február 12. Evan­gélium: A jerikói vak meggyógyul és lát. Szent Lu­kácsnál 8, 31-43. — A Szervita-rend hét alapitója, 1233. — Szent Krisztinus vt.: Kerecsény. — Görög katoli­kusoknál: Vashagyó vasárnap. Evangélium: Ha meg­bocsátjátok az embereknek. Szent Máténál: 17. — Szent Melódius pk. 381: Vécs. HÉTFŐ, febr. 13. Riccsi Szent Katalin dömés apáca 1590. — Szent Benignus vt. 303: Benges, Bényőke. — Boldog Ungvári Dénes pálos, 1526. — Gk.: Szent Martinián és Szent Zoé. HUSHAGYÓ-KEDD. A farsang zárul éjféli 12-kor. Febr. 14. Szent Bálint ut. pk. 269. Az amerikaiak Valentin napja. — Magyarhoni Péter ferences vértanú a tatároktól 1314. Pató. — Gk.: Szent Bálint."— Szent Auxencius remete 470. N­AMVAZÓ-SZERDA, febr. 15. A szentmisék után hamvaz­­kodás. Ma szigorú böjt van hús nélkül: háromszori ét­kezés és csak egyszeri jóllakás. Mától kezdve egészen húsvét vasárnapig nagyböjt minden hétköznapja böjti nap. Háromszori étkezés és csak a főétkezésnél megen­gedett a hús és húsleves. Ellenben minden péntek nagyböjtben szigorú böjti nap. Megkezdett 21 évig és betöltött 59 év után csak a hústól való megtartóztatás kötelező hamvazó szerdán és nagyböjt péntekjein. (Bővebben lásd a Vasárnap naptárát 1961-ben, a 31-ik oldalon.) Erdélyi Siró Boldogasszony ünnepe a kolozs­vári piaristáknál 1699: Hóvirág. — Boldog Kolombiér 1682: Kolos. — Szent Fausztin (Fástonos) és Szent Jovita vértanuk 121. — Gk.: Szent Onezimus út. 90. CSÜTÖRTÖK, febr. 16. Szent Juliána vt. sz. 305. — Gk.: Pálfalvi Boldogasszony, Borsod vármegye. 1717 febr. 16-ig négy héten át vért sirt. Felhőke. — Gk.: Szent Pamfil vt. PÉNTEK, febr. 17. Szent Donát vt. pk. 304. — Szent Ever­mod premontrei püspök 1178: Edömén. — Gk.: Szent Tódor, Somodor. SZOMBAT, febr. 18. Szent Simon jeruzsálemi vt. pk. 107: Semjén. — Szent Lucius vt.: Salgó. — Gk.: Szent Leó pápa 461. ' — o — CHICAGO, III. Szent István egyházközség Plébános! Father Magyar József dr. 2015 W. Augusta Boulevard Laptudósító: Vi­i­fay István­­ Tel.: RO 1­6822 Magyar testvéreink szent­miséje minden vasárnap dél­előtt 10 órakor kezdődik. Gyülekezés 9:45-kor. Kedden este 8-kor ének­kari összpróba lesz. Szeretet­tel hívjuk a dalostestvéreket. Febr. 12, Holy Name va­sárnap. A Holy Name Társu­latunk közös szentáldozása a 10 órás szentmisén. Utána, 11 órakor, havi rendes gyűlés és reggeli a Díszteremben. Febr. 12-én, Farsang va­sárnapján. Egyházközségi disznótoros vacsora, jelmez­bál­ás egyházközségi nagy táncmulatság a Szent István Díszteremben. Bialkó János és kiváló zenekara tűzről pat­­tant régi és új melódiákat fog hozni. Kapunyitás 5 órakor. Vacsora 6 és 8 óra között. Utána táncvigalom és jel­mezbál. Vacsora és táncjegy 2.50 személyenként, elővétel­ben kapható templomi tag­jainknál. Gyermekeknek be­lépés ingyenes, vacsora $1.00. Csak táncjegy, 8 óra után, $1.00. Szeretettel hívunk minden testvért. Múlt vasárnap lelkes hangulatban lefolyt megbe­szélő gyűlésünk volt a szent­mise után egy ifjúsági kultu­rális csoport létesítése ügyé­ben. Tervezünk énekkari sze­replést, műkedvelő csoportot, sakkozó kört, ping­pong játé­kot, félnapos kirándulásokat, tea­délutánokat, stb. A gyűlés első eredménye: febr. 5-én, vasárnap délután 4 órakor ismerkedési tea-délután és rövid program-megbeszélés a Lent István Díszteremben. Kapunyitás fél 4-kor. Szere­tettel hívjuk a magyar fia­talságot. Február 12. ötvened va­sárnap. Reggel 6:15 órakor szentmise az Egyházközség híveiért. 8-kor a Szent Név Társulat tagjaiért, mely alatt a Társulat közös szentáldo­záshoz járul, utána reggeli és gyűlés a Fehér Teremben. 10:00 órakor magyar nagy­mise elhunyt Geosits György­ért, szolgáltatja Geosits Jó­zsef. Nagymise alatt az A­­nyák Klubja járul szentáldo­záshoz. Este 7:15-kor lorettoi litánia és áldás. i­t­k­á­ IA Rákóczi emigráció regénye.) Irta: KOMÁROMI JÁNOS. (Tizenkilencedik f­oly­tatás.) A Rhénus vizétől Podóliáig harcikiáltás volt a világ s a rodostói számüzöttek szivszakadtan hitték, hogy most az egyszer hazaviszi őket az Isten Magyar­­országra. Szájról-szájra adogatták egymásnak, hogy a fejedelem — Paul Wilhelm Bohn révén — nagy tervezetet juttatott el a francia királyhoz, mint kellene megtámadni Magyarországot a tenger felől s kurucok­­kal az élen visszavenni Budát. . . Ámde Rákóczi mind nagyobb szükségbe került ugyanakkor! Csak később riadtak reá, hogy az idegen kalan­dorok urasan élték világukat ezalatt a fejedelem szűkös pénzén, mert neki is vékonyan jutott csak a tahinból... Ennek az esztendőnek augusztus havában újabb hír bolygatta meg a reménykedő bujdosókat, hogy a feje­delem idősebbik, fia, Rákóczi József is megszökött Bécs városából s Velencének vette útját, hogy atyját keres­se föl majd Rodostóban. A szegény Rákóczinak kellett gondoskodnia most már a világban bolyongó két fiáról is, akikben nem sok öröme tellett bizony. Nyoma sem látszott rajtuk, hogy ereikben a Rákócziak és Zrínyiek vére csörög. A fejedelem ugyanakkor mozgósította a konstantinápolyi ügyvivőjét, Pápay sógort is, hogy a szultáni udvarban üsse a vasat és eszközölje ki, hogy Rodostóból francia földre telepedhessenek át az ösz­­szes bujdosók. Múltak a hetek, múltak a hónapok . . . Mikes is reménykedett hivő lélekkel, hogy rövi­desen hátat fordíthat Rodostónak, amelyet annyira szeretett, hogy nem tudta felejteni Zágont. Egyik le­velében azt írta édes nénjének­ , “Mi szép dolog sokáig élni! Ebben a saeculum­­ban harminchárom esztendő telt el, de azon kevés idő alatt nagy dolgok mentenek végben,­­ lát még ha élünk, mit meg nem érünk!?” Az 1734-ik esztendőnek december hava közepén pedig igy irt Mikes a nénjéhez, Konstantinápolyba: ‘‘Édes néném, itt elég hó vagyon, amely itt nem igen közönséges. Azt mondhatnék, hogy itt némely­kor csak azért havaz, hogy az örmények vendégesked­hessenek.” Hanem alig néhány nappal reá szörnyű meglepe­tés érte őket. Olyan meglepetés, amelybe beleingott Rákóczi s kevéssel reá el is hanyatlott végleg. És sziv­­hasogató sirás-rivás tört ki miatta Rodostóban! Páris városában esztendők óta éldegélt szerényen egy megbízott embere a fejedelemnek, névszerint Bon. Hűséges hive a legszerencsétlenebb “magyar király”­­nak. Egy napon nagy levél érkezett tőle Rodostóba s e levélben kétségbeesve tudósította az ő urát, hogy Paul Wilhelm Bohn leleplezte Rákóczi minden leve­lezését és legutolsó emlékiratát, miután a fejedelmi “titkár”, akit minden tervébe és számításába bevont a fejedelem, fizetett kéme volt a bécsi udvarnak. Híra­dások érkeztek utána, melyek szóltak arról, hogy az esztendőkön át Rodostóban lebzselt idegenek egytől­­egyig szemenszedett kalandorok. S ekkor történt, hogy a legboldogtalanabb feje­delem megingott s a rodostói számüzöttek elszürkült arccal néztek össze. Néhány nappal reá meg értesítés jött a nagyvezértől, hogy a szultán nem javalja a fran­cia földre való telepedést Olyas híreket is hallottak időközben, hogy a francuzoktól szorongatott bécsi császár sietve igyekszik megkötni a békét. Csak a bujdosókkal nem törődött senki. Rég el­felejtette őket a világ! De megrendült a főkamarás is! Mert ezekben a hetekben, ha téli hajnalokon mi­sére igyekezvén, benyitott a fejedelem hálóházába, hogy segítségére legyen urának az öltözködésnél, gyakran találta felöltözve, már miközben az ablaknál állt, melyen át Magyarország felé lehetett látni. Állt Rákóczi az ablaknál szétdult hajjal és szétvert szakál­lal, kezét imára kulcsolva s két szemében oly kétség­­beesett vágyakozás fénye lobogott, hogy bele kellett remegnie, aki látta egy szegényt. Odakint sötét volt, csak a csillagok égtek földöntúli fényben, Mikes halk hangon többször is megszólította urát, akinek arca olyan volt, valamint a sáfránynak s aközben imát mor­mogott a szakállába. S a főkamarás nem tudott mene­külni a félelemtől, hogy a fejedelem messzire, nagyon messzire készül bútól vert kis csapatuktól. Ekkor benne voltak már az 1735-ik esztendőben. A legszerencsétlenebb esztendő volt ez, amely mély gyásszal és iszonyú árvasággal borította el a minden­kitől elhagyott száműzötteket. És míg aggasztón hanyatlott Rákóczi, különös hí­rek érkeztek el a Márvány-tenger széléig. Hogy mint jutottak el ezek a szállongó hírek odáig, senki nem tudta magyarázatát adni. A levegőn át­ é, a felhők szárnyain avagy a Rumélia felől fujdogáló széllel, az Isten tudta csak. Ezekre a hírekre még inkább meg­zavarodtak az anélkül is zavart fejű bujdosók. Mert mialatt a fejedelem végleg elzárkózott palotájába s az egy főkamaráson kívül senkit nem bocsátott maga elé s mialatt Sibrik főudvarmestert hetek óta súlyos kór szegezte ágyához, Pázmándy Péter, Dettrich Boldizsár, Zay Zsigmond minden estén összebújt a Mikes szállá­sán, különösen ha Pápay sógor is közéjük talált top­panni a portáról. Képtelen hangzásunk voltak a Magyarország és Erdély felől szállongott hírek, amelyekbe beleborzong­­tak egytől-egyig! Szóltak ezek a hírek arról, hogy az Al-Dunával határos magyar részeken kitörőben van a szabadság; hogy a huszonnégy esztendeje lappangott kurucok s egyéb savanyú szegénylegények megindultak az er­­délyrészi hegyekből és magas kősziklákból a síkság felé s elözönlik Csan­ád, Lippa és Temesvár vidékét... Töröksipok lázitanak rikoltozva s az urak eszüket vesztve menekülnek Bécs felé. Mindig Becs felé . . . A fél ország ott sokasodik már a libertás-zászlók alatt s csak Rákóczit várják ... Jaj, de nehezen! A szegény száműzöttek alig akartak hinni fü­leiknek. S beleborzongtak az ujjongásba! . . . Ebben az esztendőben tetemes ideje élt már a bujdosók között egy De Saussaure Cézár nevű fiatal francia nemes, akit — konstantinápolyi mulatozásai­ból — Zay Zsigmond hozott magával. Piperés volt az öltözéke De Saussaure Cézárnak, ritka ékesszólással beszélt s a bujdosóknak az volt róla a véleménye, hogy ügyes hízelgő, különben nem sok vizet zavart. XV. így jött meg a tavasz. A tizenötödik, mely Ro­dostóban érte őket s a legszebb, melyet életükben lát­tak. Március elején annyira kibomlottak a virágok, mintha május lett volna. És míg köröskörül csattogó fényekben ujjongott minden s az Olimposz felől lengett, egyre lengett a meleg szél, a bujdosók titkon készülődni kezdtek a legfeketébb gyászra. Mert érezték, hogy ez a tavasz alighanem magával fogja vinni az öreg fejedelmet, aki atyja volt mindnyájuknak. Rákóczi minden erejével azon volt, hogy lábon tartsa magát, ámde a főkamarás fokról-fokra mélyebb nyughatatlanságba esett. Éles szemét nem kerülte el, hogy urát és fejedelmét mind nagyobb bágyadtság környezi és ha mutatta is a jókedvet, erőszakolt volt az. Egy idő óta igen apadt s kövér teste és ábrázatja még inkább vékonyodni kezdett. Mert előbb-utóbb el­fogy a meggyujtott gyertya. De más körülmények is fokozták Mikes gyötrel­meit! Rákóczi, talán, hogy titkos elkészülődéséről egyébre terelje hívei figyelmét, munkásaival ásatni kezdte kertjeit s házépítésbe fogott bele. Ámde utolsó erőlködése volt ez? Mert Konstantinápolyból megér­kezett már hozzá a jezsuiták szuperiorsa s minden rá­szánható idejét vele töltötte a fejedelem, túlvilági dol­gokon elmélkedvén egymás között. A közeledő gyász sejtelme megrémítette valamennyiöket s titokban ösz­­sze-összejöttek Mikesnél, hogy egy-két szót ejtsenek közeledő szerencsétlenségükről. Csak lábujjhegyen mertek járni a számüzöttek te­lepén s össze-összebújtak négyen a főbujdosók közül: Pázmándy Péter ezredes, Dettrich Boldizsár testőr­tiszt, Zay Zsigmond báró és Mikes főkamarás. A vén Csáky, borostás állával, máskor is csöndes lélek volt, most pedig végleg visszahúzódott házába, akár a csiga. Sibrik Miklós főudvarmester súlyos ágyban feküdt s valószínűnek tetszett, hogy hamarosan itt fogja vé­gezni az idegen földön. Össze-összedugták a fejüket négyen, és mig a másik három hallgatott, a főkamarás elbusulva beszélt: — Isten után azzal vigasztalom magamat, hogy urunk erős természetű és hogy ötvenkilenc esztendőt könnyen elbírhat. Tudom mégis, hogy az ilyen vigasz­talás fövenyre van építve és boldog, akinek nem kell küzködni a betegséggel, mert akármilyen erős ember­nek le kell esni alatta. De a mi állapotunk olyan, hogy csak kell valami vigasztalást keresni szomorúságunk­ban. Noha nem kellene, ha jó keresztények volnánk, mert mindent Isten akaratjára kell hagynunk . .. Nem tudta folytatni: lecsuklott a feje. Pázmándy Péter, Dettrich Boldizsár és Zay Zsigmond, hallgatott. Olyanok voltak így, mint a tépett verebek. Hanyatlott Rákóczi, egyre hanyatlott. Március havának közepetáján, egy szelíd alko­nyatra hajló délután, mikor a rodostói kerteket ferdén súrolták a nap sugarai, ritka vendég köszöntött reá a főkamarásra. A kedves­ szemű Paksy Erzsike nyitott be hozzá, sarkában a cselédkéjével. Harminckettedik esztendejét nem töltötte be még e vonzó teremtés, mélyszinti szeme feketébb volt az éjszaka sűrűjénél s ő maga szebb az álomnál. Zavar­tan állt meg az ajtóban: — Rosszkor jöttem, ugy­e, kedves bátyám? S csak nőtt az édes zavara. Mikes megállt, el­­fogódva ment eléje s mégis boldog volt, hogy megfogta a csinos leány kezét, hogy bevezette a szobájába s hellyel kínálhatta meg: — Te sohasem jöhetsz úgy, Erzsiké húgom, hogy kedvem ne teljék jöttödben . . . Valami kívánságod van talán? A szép leány leült nesztelenül s mig a cselédbe szorongva várakozott az ajtón belül, remegő hangon válaszolt: — Avégből jöttem, Kelemen bátyám, hogy feje­delmi urunk állapota miatt nagy nyughatatlanságban vagyok . .. — Végső napjait járja, — suttogta Mikes és maga elé meredt. " A leány fölvetette most gyász­szinü szempilláit: — De magam sorsa is busit. Egyedül állok a vi­lágban, szegény árva s nem tudom, mi lesz velünk, ha itthagy bennünket a gazda? És mi lesz énvelem, el­hagyott leánnyal? Hallgatás következett mostan, mert mély m­eg­­illetődés reszketett végig mindkettejükön. Sokára így szólt a főkamarás: — Hitegetjük magunkat, hugocskáin, hogy a por­ta nem hagy pusztulni bennünket, hanem a szultán továbbra is megadja nekünk azt a sovány tahint. De legyen bármint is: Pázmándy Péter, Dettrich Boldi­zsár és Zay Zsigmond bujdosótársaimmal úgy egyez­tünk már meg, hogy mi négyen soha nem fogunk ma­gadra hagyni! Felállt. Paksy Erzsike is felállt, két könny ra­gyogott a szemében. Egymáshoz léptek, összesimultak. A leány feje a főkam­arás vállára esett. Sirdogálva is­mételte: — Köszönöm, kedves, bátyám . . . Halálig köszö­nöm . . . Mikes simogatni kezdte a leány fejét s megcsó­kolta a haját: — Sohasem hagyunk el, hugocskám! Ezekben a napokban csak lábujjhegyen mert járni mindenki a számüzöttek telepén. Mert hanyatlott Rá­kóczi, aggasztóan hanyatlott. Mind többször feküdt az ágyba s mind kevesebbszer kelt föl belőle. Március huszonkettedik napján, esti nyolc óra után, amikor vetkőzni próbált volna a fejedelem, egy­szerre megdidergett hosszan s elfehérült arccal for­dult Mikeshez:­­— Fiam, nem fázol te? (Folytatjuk.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA NEW YORK, N.Y. Szent István Egyházközség Plébános: Father Szlezák Imre 414 East Soud Street Tel.i BU 8-7000 Február 13. 8 órakor szentmise elhunyt Hakstall Györgyért, szolgáltatja Weiss Aranka. 9-kor énekes kopor­­sós mise elhunyt Horváth Máriáért, szolgáltatja a Hor­váth család. Február 14. 7 órakor szentmise elhunyt Sienkie­­vecs Kristiánért, szolgáltatja Mrs. A. Lőrincz. 8-kor néhai David C. Ferencz és család­jának meghalt tagjaiért. Es­te 7:15-kor ájtatosság Szent Antal tiszteletére szentségi áldással, a novéna ötödik keddje. Utána az Anyák Klubjának gyűlése a terem­ben. Február 15. Hamvazó szerda, a nagyböjt kezdete. E napon szigorú böjt van. Hamvazkodás lesz minden szentmise után, valamint a délutáni és esti ájtatosságok után is. Reggel 8 órakor szentmise elhunyt Bondor Józsefért, szolgáltatja özve­gye. 9-kor néhai Miklós Osz­kárért, szolgáltatja Czapp Gyula és neje. Február 16. 7 órakor énekes gyászmise elhunyt Skrapits Johannáért, szol­gáltatják szülei. 9-kor énekes gyászmise elhunyt Krausz József és Johannáért, szol­gáltatja leánya Mátyás Ceci­lia. Február 17. 8 órakor szentmise elhunyt Milisits Istvánért. Este 7:15-kor ke­­resztúti ájtatosság és szent­ségi áldás, utána novéna imák Szent Anna tiszteletére. Február 18. 8 órakor a szentmise elhunyt Koller Máriáért, szolgáltatja leánya. 9-kor énekes koporsós gyász­­mise elhunyt Wagner Anna­, József- és Lajosért, szolgál­tatja Geosits Ferencz és neje. ] L. A. Devine és Matis Bor­­bályáért, kérte Szilassy Já­nos. Kedd: Fejes Mátyásért, kérte özvegye és Kult Má­tyásért, kérte végrendeleté­ben. Szerda: Link Istvánért, kérte Geng Jákob és Kult Rózáért, kérte végrendelete­iben. Csütörtök: Ballag Anná- s ért, kérte Pallag Katalin és­­ Egyházközségünk élő és meg­­­halt tagjaiért. Péntek: Král Lajosért, kérte Schaeffer Gyula és Seeley Jánosért,­­ kérte Van der Valk Péter. Szombat: Kossuth Máriáért, kérte Karácsonyi Józsefné és Lose Emilért, kérte Schneider Anna. Vasárnap: Szeg János­­­­néért, kérte özvegye, Perth Amboy és Láng Margitért, kérte Molnár András. Szerda este Szent Nové­na van 7 órakor. Péntek este bingó 8 óra­kor. Parkolni lehet Bizub és Lábasd parkoló helyén. A múlt heti templom ja­vítási adományokat köszö­nöm Múlt évi havidíjakat még mindig lehet befizetni. Febr. 5. Vasárnap Tollas Tibor lesz velünk, az 1956-os szabadságharc híres költője. Előadásán legyünk jelen mind. Segítsük munkájában. NIAGARA FALLS MAGYAR HANGJA "Niagara Falls Magyar Hangja” minden vasárnap este 6-7-ig közvetíti műsorát a CHVC rádióállomás 1600 méteres hullámhosszán. A magyar adás vezetője: TÓTH JÁNOS, 779 St. Paul Ave., Niagara Falls, Ont., Canada. Telefons Eign 4-5798. Akik a régebbi olimpiai versenyekre emlékeznek még, jól tudják, milyen izgalmas és népszerű volt a vízilabdacsapat baj­nokságért folyó küzdelem. Hogy a közönség régi érdeklődését újból elnyerjék, ki akarják küszöbölni azokat a hibákat, amelyek miatt a sport utóbb veszített vonzóerejéből. Ennek legfőbb oka az volt, hogy mind több sportszerűtlenség tarkította a játékot, amely lassan már nem is vízilabdázás volt, hanem víz alatti birkózás. A szakemberek sokáig törték a fejüket, hogyan lehet­ne megmenteni ezt a szép sportot. Ma már megvan az új sza­bály, amelynek alkalmazásával ismét elnyerheti a közönség ér­deklődését a vízilabda mérkőzés. A nemzetközi szövetség leg­utóbbi kongresszusán már el is fogadta a módosításokat, ame­lyeket az egész világon 1961 április 2-tól kell a mérkőzéseken bevezetni. A lényege: az eddigi kétszer tízperces játék félidő helyett a csapatok négyszer öt percet, ugyancsak játék félidőt játszanak, s mód van arra, hogy az eddigi hét játékoson kívül még négy cserejátékost is szerepeltessenek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a módosítások beváltak, a játék érdekesebb lesz. A szakemberek szerint ugyanis azért volt sok szabálytalanság, dulakodás a mérkőzé­seken, mert a játékosok elfáradtak. Most lehetőség nyílik a cserére, s ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az eddiginél sok­kal több játékost lehet foglalkoztatni, sokkal több fiatal számára lesz fejlődési alkalom.­ Az egyiptomi labdarúgás szövetségi edzője Magyar Ferenc. Rajta kívül az Egyesült Arab Köztársaságban há­rom magyar edző dolgozik: Titkos Pál, Szabó Pál és Lázár Gyula. Tóth István, a TTC, majd a Kispesti AC volt labdarúgó csatárjátékosa, a Gyapjúfonó hosszú időn át volt intézője tra­gikus hirtelenséggel elhunyt. ! F O N T O S ! “The House of Insurance” Ha bármiféle biztosításra van szüksége, úgymint elet , ház-, tűz- és tornádó, bútor- és ru­ha-, autó-, baleset-, stb., minde­zeket megszerezheti 35 éve fennálló irodánkban a legmél­­tányosabb áron. L. Edward Senior Lezsak Insurance Agency 11530 BUCKEYE ROAD CLEVELAND 4, OHIO Telefon: CE 1-3727 A BIZTOSÍTÁS BIZALOM DOLGA! (P) PASSAIC, N.J. Szent István egyházközség Plébános: Father Gáspár János 223 Third Street - Tel.: PR 9­0332 Szentmisék e héten: hét- I fő: György Viktorért, kérte TORONTÓBAN Ladányi Zoltánnál lehet előfizetni a „Vasárnap“-ra (808 Palmerston Avenue, Telefont LEnux 4-1347.) Hirdetéseket ugyancsak nála lehet megrendelni a „Vasárnap" számára. Példányonként a „Vasárnap" leg­frissebb számai a Steve Cigar üzlet­ben (276 Spadina Avenue.) kapha­tók, a magyar­­ katolikus templom mellett. 1961 február 12.

Next